A DRM mentes tartalomterjesztést a zeneipar, de méginkább a zenével foglalkozó újságírók  gyakorlatilag egyöntetűen a növekedés egyetlen lehetséges útjának tartják.

Ezt a vélekedés kérdőjelezik meg napjainkban a zeneipar képviselő közül egyre többen, és egyre hangosabban.  Érvelésük kiindulópontja az a tény, hogy a vásárklók több, egyenlő súllyal latba eső tényező alapján hozzák meg zenei vásárlási döntéseiket(is). Ezen tényezők közül a DRM pedig csak egy (mégha fontos is) tényező. Bár fontossága akár még meg is kérdőjelezhető, hiszen a legsikeresebb üzleti modell, az Apple iPod+iTunes párosa a DRM-n alapul. Az Amazon exkluzív kiadói megállapodásai a DRM mentes tartalmakra marketing eszköznek hatékonyak,azonban az Apple megközelítéséhez, ne adj Isten megelőzéséhez kevésnek tűnnek.

Mindeközben pedig maga a digitális zenei piac, a korábbi évek, gyorsuló ütemével szemben egyre lassuló ütemben nő, az illegális letöltések aránya pedig egyre magasabb.  

Mi a fontos akkor, ha nem a DRM? Az ár feltétlenül kihagyhatatlan, és megkerülhetetlen tényező, egy olyan környezetben, ahol az ingyenes és a fizetős tartalom harcol egymással. Egyelőre, úgy tűnik, formátumtól függetlenül a 99 centes, iparági standard ár nem versenyképes az ingyenességgel.

 Az ideális, és szenvedő zeneipart az egyre mélyülő gödörből kimozdító megoldást tehát tovább kell keresni, s bár mily hihetetlenül is hangzik, egy év távlatából megállapítható, nem a DRM eltávolítása lesz az, ami megoldja a zeneipar gondjait!