Így fogyasztunk zenét mi, magyarok

2015. május 29. - Pléh Dániel

Itt a muzzak hasábjain nemrég számoltunk be arról a felmérésről, melyet az Edison Consulting végzett és amely az Egyesült államokbeli zenefogyasztási szokásokat elemzi, immáron évek óta.

2015-ben remélhetőleg hagyományteremtő módon egy sok tekintetben hasonló kutatás első kiadványa jelent meg a Proart zeneipari jelentés néven. A 150 oldalas monstre kutatás és elemzés letölthető, mi a fontosabb szegmensekből szemezgettünk és elemeztük őket kicsit mélyebben…

Így fogyasztunk zenét itthon

Az Index–Délmagyar– Kisalföld felmérés ( nem reprezentatív, de nagy mintás és életkor szerint súlyozott) azt mutatta, hogy a legfontosabb zenefogyasztási, zenemegismerési platformok eloszlása nagyjából megegyező, azaz nagyjából egyenlő mennyiségben hallgatunk zenét streaming szolgáltatásokban, Tv-ben vagy rádióban, vagy éppen saját forrásból- legyen az CD vagy MP3.

Legjelentősebb forrásnak ( 39%-al) a kutatás alapján a saját tartalmak bizonyultak, legyenek azok CD, Vinyl vagy éppen Mp3 formátumúak, ezt némi meglepetésre már a digitális streaming szolgáltatások követik, melyeket éppen csak lemaradva követnek a hagyományos források, azaz a TV és a rádió.

 

proart_time.jpg

Mindenképpen figyelemre méltó, hogy a digitális szegmens ( ami a kutatásban digitális másolat és digitális stream név alatt fut) összesen   több, mint a teljes zenefogyasztás felét teszi ki, azaz fundamentálisan digitalizáció szempontjából a magyar fogyasztók messze nincsenek annyira lemaradva a fejlettebb piacokon él zenekedvelőkről.

Fiatalok is elkezdhetnék

Tovább finomítja a képet, hogyha a zenefogyasztást az egyes korcsoportokban külön elemezzük, hiszen várhatóan a tinik teljesen máshogy fogyasztanak zenei tartalmakat, mint az idősebbek.

proart_age.jpg

A tinik esetében digitális szolgáltatások ( kiemelten a Youtube, de ebben a csoportban a legjelentősebb a Spotify, a Deezer és az egyéb streaming szolgáltatások elérése is) illetve a saját digitális tartalmak teszik ki a zenefogyasztás legnagyobb részét, fizikai formátumban pedig lényegében nem hallgatnak, vásárolnak zenei tartalmakat.

Érdemi változás a zenefogyasztásban a 35-44 éves korosztályban áll be, ez az a korcsoport ugyanis, ahol az Mp3-ban való zenehallgatás érdemben csökkenni, a CD vásárlási hajlandóság pedig érdemben növekedni kezd.

A másik végletet pedig a 65 év illetve a feletti korosztály jelenti, ahol a rádióhallgatás, az zenés tévéműsorok illetve a CD sőt a Vinyl hallgatás dominál, összesen a zenefogyasztás 80%-át téve ki ebben a korcsoportban.

Vírítsd a lóvét

Ez volt tehát a fogyasztói oldal, most nézzük, mindez hogyan képeződik le a zeneipari bevételekben. Létható, hogy a környező országokhoz képest is viszonylag jelentős a lemaradás a legális digitális szolgáltatásokból származó bevételek terén, miközben a közös jogkezelésből ( többek között a koncert bevételekből illetve reklám alapú szolgáltatásokból illetve rádiós és egyéb lejátszásokból ) származó bevételek részesedése a teljes zeneipari bevételekből a régió többi országával összhangban lényegesen magasabbak, mint a fejlettebb nyugat európai piacokon.

 proart_split.jpg

 

Éljen a zene?

A fejlett piacok legtöbbje esetében az előadók bevételei egyre inkább diverzifikálódnak és a CD eladások csökkenéséből adódó bevételkiesés egy részét a digitális, másrészt pedig az egyéb, például a koncert vagy merchandising bevételek ellensúlyozzák, legalább részben.

proart_koncert.jpg

A magyar piacon mindez még gyerekcipőben jár, hiszen az évente legalább egy alkalommal koncertekre járók száma alig éri el a lakosság 19%-át miközben a régió több országában ennél 10—15%-al magasabb ez az érték. Intenzitásában is jelentősen elmarad az európai átlagtól, a magyarok koncertre járási hajlandósága ami a régióra összességében nem igaz, hiszen például Horvátországban az EU átlag feletti, Szlovákiában, Csehországban pedig éppen hogy csak az EU átlag alatti a koncertre járási intenzitás.

Az tehát, hogy a magyar lakosság elenyésző része és az is ritkábban kér koncertekre, összességében azt eredményezte, hogy Magyarországon 2013 4.3 millió koncertlátogatást regisztráltak, ami közel 1 millióval alacsonyabb, mint a válság előtt, 2007-ben és 2.3 millióval alacsonyabb, mint az európai átlag.

Digitális ugar

A fizikai eladások csökkenése miatt a zeneipar és a zeneipari szereplők bevételei csökkennek, ez alapvetően nem magyar sajátosság. Az már sokkal inkább, hogy a fizikai eladások csökkenését nem nagyon ellensúlyozza semmi.. A koncert bevételekről éppen az előző pontban értekeztünk, most nézzük a digitális bevételeket.

A magyar zeneipar az elmúlt években drasztikus mértékben vesztett volumenéből, két hatás, a fizikai eladások csökkenése illetve a világgazdasági válság okozta sok együttes hatásának „köszönhetően ” Mindez a bevételek tekintve azt jelenti, hogy a 2005-ös, 10 milliárd forintot meghaladó méretű magyar zeneipar 2013-ra 4 milliárd forint alá esett, azaz elvesztette korábbi bevételeinek 60%-át!

magyarorszag_digitalshare.jpg

A digitális szolgáltatásokból származó bevételek szép növekedésnek indultak az elmúlt 2-3 évben, melynek köszönhetően a 201-es zeneipari bevételeken belül számolt 2.6%-ról a tízszeresére 23%-ra nőtt a digitális szolgáltatások részesedése, és a növekedés igazán az elmúlt 1-2 évben gyorsult fel.

digitalshare_europe.jpg

A szép növekedés ellenére ugyanakkor a digitális bevételek részesedése jelentősen elmarad az EU átlagtól és még jobban a fejlett piacoktól, ahol 50% körül vagy afelett van a digitális szolgáltatásokból származó bevételek nagysága, azaz a legfontosabb bevételi forrásnak immáron a digitális zenei szolgáltatások számítanak!

Talán pontosan leginkább a legális digitális szolgáltatásokból származó bevételek és a digitális platformok használata közötti hatalmas különbség mutatja igazán meg a magyar zeneipar és a magyar zenei piacok legjelentősebb problémáját.

Ahogyan a zeneipari jelentés is fogalmaz nagyon helyesen „a magyar zeneipar legfontosabb, hosszú távú üzletfejlesztési kihívásának a zene iránt aktívan érdeklődő lakosság bevonását tartjuk.”Mindehhez- sok más mellett persze- igen nagy szükség lenne (végre) innovációra, magyar zenei szolgáltatásokra, olyan szolgáltatásokra, amelyek a sok tekintetben speciális sok tekintetben azonban más piacokkal megegyező magyar igényekre próbálnak választ adni. Ők feltételezhetően sikerrel járnának,ugyanis a magyar zenefogyasztók digitális érettsége messze nem marad le annyiban nyugati társaikétól, mint ahogyan azt gondoltuk esetleg..

A bejegyzés trackback címe:

https://muzzak.blog.hu/api/trackback/id/tr557499104

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.