A Lemezipar folyamatosan csökkenő bevételeinek újabb, számszerűsített lenyomatát szolgáltatta az Emarketer cikke, s ennek kapcsán bejegyzésünkben kicsit boncolgatjuk majd az iparág legfontosabb problémáit is.

Az elemzés alapján 2011-re a 31,8 milliárdról 26,2 milliárdra fog csökkenni a lemezipar éves forgalma. Mindez azt jelenti, hogy hiába növekszik dinamikusan a digitális forgalom, a hagyományos hanghordozók terén mutatkozó drasztikus visszaesést nem tudja ellensúlyozni. Ez a csökkenő tendencia, egyre több, és több előadót késztet arra, hogy a nagy nemzetközi kiadókat elhagyva, saját maguk egyengessék tovább zenei karrierjüket, s egyre több kiadót is rákényszerít arra, hogy a jelenlegi előadómenedzsment rendszerét, valamint a hagyományos és a digitális piacok közötti status quo-t teljesen újraértelmezze.

A kiadói oldalon a 360 fokos menedzsment lehet a következő „buzz-word" az iparágban, akár évekre szólóan is. A kiadók ugyanis rengeteg kellemetlen, évek, évtizedek óta megoldatlan, és fájó üggyel szembesülne ezen e téren. Az MTV megjelenésével, a kiadók által hallatlan összegekért készített videoklipek által generált hirdetési bevételből soha, semmilyen formában nem részesültek. Ugyanez az elv érvényesült a kereskedelmi rádiók esetében, amelyek játszási listái felett a kiadóknak soha semmilyen ellenőrzési lehetőségük nem volt. Kihagyni ezeket a szereplőket, óriási promóciós erejük miatt nem lehetett, és lehet a zenei marketingből, azonban újra és újra megjelenő kiadó igény,hogy valamilyen formában részesülhessenek a tartalmaik által, ezeken a szolgáltatásokon keletkező bevételekből. Ezek a bevételek pedig napjainkban, amikor a kiadók közvetlen tevékenységéből egyre csökkenő bevételekhez jut, juthat hirtelen kulcskérdéssé vált.

A másik, az előadói oldalon a közelmúltban több, a kiadókkal látványosan szakító együttes- Madonna, Radiohaed, Eagles- kelezte, hogy van élet a kiadói világon kívül, a kiadók nélkül is. A kérdés azonban az, hogy:

1. Ezek a megasztárok léteznének, létezhetnének-e a kiadói marketinggépezetek hosszú éveken át tartó szívós munkája nélkül?

2. Bármelyik modell, működőképes lenne-e kevésbé ismert, vagy ad absurdum teljesen ismeretlen előadók számára is?

A válasz mindkét esetben nem, s ez az, ami miatt ezek a kísérletek, még hogyha önmagukban feltehetőleg sikeresek is lesznek, a zeneipar válságát nem fogják megoldani,nem fognak mindenki - a gigasztárok, és a kis garázsegyüttesek-számára egyaránt alkalmazható megoldást biztosítani. A kérdés persze úgy is feltehető, hogy szükség van-e ilyenre, s nem az-e a megoldás, hogyha különböző, egymás mellett élő üzleti modellek fejlődnek ki.