A streaming iparban való helytállás meglehetősen költséges mulatság, különösen igaz ez akkor, amikor olyan feneketlen pénztárcájú cégek lépnek be a versenybe, mint az Apple a Google vagy éppen az Amazon. A svéd cég az elmúlt években rendszeresen vont be új befektetői tőkét, 18 befektetői kör során összesen 1 milliárd dollárt, amelyből csak tavaly 500 millió dollárt vontak be.
Az Apple piacra lépése és az Apple Music növekedése, a Youtube Red megjelenése miatt teljes mértékig érthető, hogy az amúgy is veszteségesen működő és az utóbbi időben komoly, érdemi befektetéseket végrehajtó cég a napokban újabb, az összes eddigivel megegyező mértékű, egy milliárd dolláros új befektetésről számolt be.
A volumen hatalmas, ugyanakkor ez nem feltétlenül baj. Sokkal inkább azt jelzi, hogy a svéd cég mérete most már akkora, hogy teljesen másfajta befektetők figyelmére számíthat, az eddiginél jóval nagyobb méretben és volumenben.
A mostani konstrukció ugyanakkor különbözik a korábbiaktól, ugyanis a két befektető, a TPG kockázati tőke társaság és a Dragoneer Investment Group hedge fund átváltható hitelt biztosít a megegyezés részeként pedig komoly engedményeket kapnak majd a Spotify jövő évre tervezett elsődleges részvénykibocsátásakor.
A hitel összegét részvényekre válthatja majd a két hitelező, a kibocsátási árfolyamhoz képest 20 százalékos diszkonttal. A részvénykibocsátás után egy évvel pedig félévente 2,5 százalékponttal nő a diszkont mértéke.
Évente 5 százalékos kamat terheli a hitelt, majd félévente 1 százalékponttal emelkedik a kamat, amíg tőzsdére nem megy a cég, maximum 10 százalékig. Ezt a kamatot nem készpénzben fizeti ki a társaság a tőzsdére lépésig, hanem a hiteltartozást növeli majd az összege.
További engedmény a TPG-nek és a Dragoneernak, hogy a szokásos 180 napos részvényértékesítési tilalom, ami a tőzsdére lépést követi a nagybefektetők esetén, esetükben csak 90 nap lesz, vagyis az IPO után három hónappal már eladhatják a részvényeiket.
Mindezek az engedmények több mindent jelentenek. Egyrészt azt, hogy a befektetők anélkül kereshetnek pénzt azonnal, ( például a garantált hozamnak köszönhetően) hogy bármit tenniük kellett volna. Másrészt pedig azt, hogy ahhoz, hogy a Spotify-nak ne kelljen nagyon sokat fizetnie és ne járjon nagyon rosszul minél hamarabb tőzsdére kell majd mennie.
A felettébb kemény és a befektetőket a szokottnál is előnyösebb helyzetbe hozó ügylet azt jelezheti, hogy Daniel Ek cége számára sürgős volt a pénzügyi injekció. Mindez persze nem váratlan, az Apple Music indulásakor is tudni lehetett, hogy Tim Cook cége az erőforrások tekintetében lényegesen jobban áll ,mint a Spotify, így az idő egyértelműen neki dolgozik.
A sürgős pénzigény azonban sokkal inkább adódik az eredménykényszerből, mint abból, hogy a Spotify esetleg üzemi szinten lenne bajban. Sokkal inkább arról van szó, hogy a Spotify számára a tőzsdére lépés maradt az egyetlen opció. A potenciális, streaming piacra tartó vásárlók tulajdonképpen elfogytak és mindezen az sem segít, hogy a sok-sok befektetéssel a cég értéke egészen megdöbbentő magasságokba emelkedett…Így viszont nem nagyon marad más hátra,mint a tőzsdére lépés, ahhoz viszont siker sztorikra és növekedési ígéretre van szükség. Ezek hiányát az tőzsde és a befektetők kegyetlenül megbünteti, amit a Spotify-nál jóval biztosabb alapokon álló Pandora példája nagyon jól mutat. A sikersztorikhoz és a növekedéshez viszont új területekre, újfajta üzleti modellel, akár kisebb de egy-egy területen érdekes megoldásokat kínáló cégek akvizíciójával. A Spotify tett már kísérleteket ezekre területekre való belépéssel, de ezek mind-mind költséges kirándulások, amelyek megvalósításához hosszú távon tőkére lesz igénye.
Ezt a tőkét most megkapta, ugyanakkor ahhoz, hogy ne járjon nagyon rosszul minél hamarabb tőzsdére kell lépnie és ki kell fizetnie azokat, akik befektettek eddig a Spotify-ba. 2016 tehát sorsdöntő év lesz a svéd cég szánára, de nem csak számukra, hanem a kiadók számára is. A Spotify esetleges bukása ugyanis ugyanazt a monopolisztikus berendezkedést eredményezné, amit anno az iTunes-é és amit a kiadók a mai napig szeretnének elkerülni.