Nagyon kevés dologban egyezik meg szinte minden kiadó vezetőjének a véleménye, de ezek közül az egyik feltétlenül az, hogy a zeneiparra a legfontosabb csapást a Napster tette. Ugyancsak kevés dologban nagyobb az egyetértés a digitális szakemberke között, mint abban, hogy a Napster lett volna a legnagyobb lehetőség arra, hogy márkanevét, elterjedtségét felhasználva egy igazán jelentős és tömegek által használt legális szolgáltatás legyen. ( valami olyasmi, mint ami a Spotify kezd lenni, 15 évvel később)
A zeneipar ezt a lehetőséget anno elszalasztotta és sokáig nem is tanult belőle, mégis, lehet 15 évvel később valami hasonló megalkotásán fáradoznak, márha igazak a Los Angeles Times által megszelőztetett információk.
A kaliforniai újság szerint ugyanis a világ legnagyobb lemezkiadója, a Universal és vezetője Lucian Grainge grandiózus elképzeléseiben egy a Napsterhez kísértetiesen hasonló, csak legális zenei szolgáltatás terve szerepel. Grainge fejében egy havi 20 dolláros havi díj ellenében, korlátlan számú letöltést biztosító szolgáltatás szerepel.
Igen, azok, akik azt mondják, ezzel már próbálkozott a zeneipar, jól gondolják. Az előfizetéses szolgáltatások első korukban ugyanis DRM-el védett letöltéseket kínáltak, amelyek az aktív előfizetés ideje alatt szabadon voltak hallgathatóak, utána azonban elvesztek a felhasználó számára. Kudarcuk is fundamentálisan erre azokra vezethető vissza: az ügyfelek egész egyszerűen nem tartották korrektnek, hogy egy a saját gépükön levő tartalom egyszer csak elérhetetlenné válik a számukra. Grainge természetesen tanult ebből a hibából, éppen ezért a tervezett szolgáltatás semmilyen korlátot nem tartalmazna, azaz a már letöltött zenék az előfizetés megszűnése után is felhasználhatóak maradnak, csupán újak letöltésére nem lenne lehetőség.
|
Lucian Grainge és a Universal útkeresése A Universal Music mindenkori vezetője a zeneipar meghatározó egyénisége, elég ha csak a ma a SONY-t vezető Doug Morrisra gondolunk. Mégis, nem lehet véletlen, hogy az 53 éves Londoni születésű szakembert a kiadók lehetséges megmentőjeként tartják számon. A 80-as évek közepén a nevéhez fűződik a PolyGram Music Publishing létrehozása, a 90-es évek közepétől pedig a Polydor művészeti vezetője volt, majd 1997-től már vezérigazgatója. 2005-től a Universal Music Észak-Amerikán kívüli területekért felelős vezetője, 2011-től pedig vezérigazgatója Ismerősei szerint mindig is jó érzéke volt ahhoz, hogy felismerje milyen előadóban van üzleti lehetőség és ez a képessége segített abban is, hogy a Universal megelőzte Lev Blavatnyikot az EMI-ért folyó küzdelemben. Vezérigazgatóként sem a megszokott, Amerika központú látásmódot képviselte, képviseli. Kleek néven a Samsunggal együttműködve zenei szolgáltatást indított Afrikában, támogatta a Beats Music és korábban a Vevo indulását és a technológiai cégekkel- akiket a 21.századi zeneértékesítés legfontosabb partnereinek tekint- való közvetlenebb kapcsolat érdekében a keleti partról Los Angelesbe helyezte át a kiadó székhelyét. |
Természetesen mindebben nem kevés kockázat is van, több okból is. Egyrészt benne rejlik a fogyasztók számára annak a lehetősége, hogy 1-2-3 hónap alatt letöltenek nagyon sok zenét, melyeket aztán szabadon hallgathatnak. Másrészt- bár ugyan erről részleteket nem tudni- amennyiben a Universal saját maga szeretne ilyen szolgáltatás indítani, annak vajmi kicsi az esélye a sikerre, hiszen a független kiadók, valamint a másik két nagy major kiadó tartalmai nélkül , egy zenei szolgáltatás, ma már esélytelen a 25-30 millió dalból álló repertoárokat kínáló szolgáltatásokkal szemben.
A Universal tervei egy dolgot viszont nagyon plasztikusan mutatnak: a kiadók abszolút nem tekintik lefutottnak és véglegesnek a jelenlegi digitális zenei szolgáltatáspalettát. Az egyedi leötlési piac csökkenésével a más üzleti modellben működő streaming szolgáltatások nyerhetnek ( időlegesen) teret, azonban érezhető, hogy a kiadók sokkal inkább favorizálnák továbbra is a zenei tartalmak birtoklását elősegítő szolgáltatásokat.
