Az elmúlt napokban, hetekben, mintha mindegyik régebbi, ismerős hirdetés alapú szolgáltatás szeretne újból a piacra törni valamilyen formában.  A Qtrax legalizálódásáról szót ejtettünk, csak úgy, mint az Imeem félhivatalos piacvezető szerepéről. A sorban következő tag, a Lala.com, amelyről szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt írtunk utoljára.

A hajdan, CD megosztó szolgáltatásként indult, majd tavaly kiterjesztette mindezt egy hirdetésalapú, de egyébként a felhasználók számára ingyenes online, saját zene megosztó szolgáltatássá.

Tavaly decemberben, a cég nagyratörő terveit látván a Warner Music 20 millió dollár tőkével, valamint 25 millió (!!) CD tokban való promóciós megjelenéssel támogatta a feltörekvő vállalkozást.  

Az üzleti modell pedig a következő: A szolgáltatás adatbázisában mintegy 56 millió ismert és kevésbé ismert dal található. Valamennyi ingyenesen meghallgatható, de csak egy alkalommal. Bármely dal elhelyezhető a látogató személyes zenei kollekciójában, ahonnan mér meghallgatható korlátlan számmal, azonban minimális,10 centes ár ellenében. Az összeg rendkívül alacsony, de ne feledjük, nincs szó ebben az esetben letöltésről, mindössze streamelési jogról. Az összeg feltételezhetően a dalonkénti 17 centes streamköltség ellensúlyozására szól, ugyanakkor ahhoz kevés, tehát az üzleti modell számomra még mindig kétséges.

Mi akkor most a lala.com megítélése? Továbbra is vegyes. Pozitív, mert azt mutatja, hogy a nagy major kiadók egyre inéább hajlandóak reális ellentételezés fejében az emberek számára elérhetővé tenni tartalmaikat. Negatív példa ugyanakkor, mert egyelőre nem vásárlásról, hanem annál jóval kevesebbről, meghallgatásról beszélünk, s akkor még az olyan, ma már alapvetőnek számtó elvárásokról, mint DRM mentesség, hordozhatóság még említést sem tettünk.