A Warner tartalmainak visszavonása a Last.Fm-ről egyrészt igen-igen heves reakciókat váltott ki a világ zenei és technológiai bloggereiből, s ezen reakciók túlnyomó többsége a kiadó lépését teljességgel logikátlannak és érthetetlennek nevezte.

A Jupiter Research elemzője, Mark Mulligan ellenben a kiadó mellé állt, s érvelése feltétlenül figyelemre méltó, s abba az irányba mutat, hogy a Warner-Last.fm perpatvar jelentősége túlmutat a tartalmakon, és sokkal inkább a digitális zeneterjesztés üzleti modelljeinek megtalálásról szól.

A kiadók ugyanis nem véletlenül kívánnak részesedést szerezni az ilyen újfajta üzleti modellt alkalmazó cégekben. (Maga a részesedés szerzés, mint üzleti modell sem újdonság, az EMI évekkel ezelőtt folyamatosan ily módon próbált válaszolni a digitális zeneterjesztés támasztotta kihívásokra)

A részesedés vásárlás gyakorlatilag felkészülés arra az esetre, hogyha a jelenlegi alapvetően tranzakció alapú digitális zenefogyasztás elmozdulna a fogyasztás alapú irányokba. Ebben az esetben a kiadók számára ugyanis a tartalmakért (szerintük) jogosan járó díjat csak és kizárólag az ezen szolgáltatásokban való részesedés tudja majd garantálni. Mert afelől ne legyenek kétségeink, hogy abban (az egyébként meglehetősen valószínű) esetben, hogyha a tranzakció típusú zenefogyasztást ezafajta modell váltja fel, úgy a tranzakció alapú bevételeket is pótolni kell valamilyen formában.

Mindezen felül is érdemes elgondolkozni azon a kérésen, hogy valóban elvárható-e a lemezkiadóktól, hogy mindenkivel, mindig leszerződjenek. Lehetséges válasz erre az, hogy mivel a kiadók alap üzleti modellje csúfosan megbukott, ezért rá vannak erre kényszerítve. Ugyanakkor ez az állítás magukra az új zenei szolgáltatásokra is igaz (lehet), s ebben az esetben a kiadókat is megilleti az a jog, hogy a nem megfelelően teljesítő szolgáltatásokból kivonják tartalmaikat pont annak érdekében, hogy az újonnan megjelenő, kecsegtetőbbekben helyezzék el azokat.