A Myspace music indulása körül hype miatt valószínűleg nem fog akkora publicitást kapni, de ettől még tény: legalizált története során immár harmadszor cserélt gazdát, a hajdan, P2P szolgáltatáskánt piacvezető, legális szolgáltatásként azonban csak szenvedő, a működőképes üzleti modellt folytonosan kereső, de meg sosem találó Napster.
A tavasz során még optimista nyilatkozatok és előrejelzések jelentek meg, úgy tűnt a DRM mentes hullámra a Napster is még pont időben tudott felkapaszkodni. A második negyedéves jelentésével azonban olyan lavinát indított el, amely fokozatosan sodorta egyre nehezebb és nehezebb helyzetbe. Minden avval kezdődött, hogy az előfizető szám a hosszú ideig tartó, bíztató növekedés után jelentősen, 52 000 fővel csökkent. Mindemellett kész csoda, hogy a bevételek az előző évihez képest csak minimális mértékben csökkentek (32 helyett 32.3 millió dollár)
Az első hírek arról szóltak, hogy az íncsiklandó méretű ügyfélbázist a Rhapsody vásárolná meg, növelve ezzel saját ügyfélbázisát. A végső befutó azonban a Best Buy lett. A megállapodás részletei igazából nem is annyira lényegesek,a Napster ingatag lábon álló pénzügyi helyzete miatt. Sokkal fontosabb, hogy mi előnye származhat mindebből a Best Buynak? Elsődlegesen nyilván a több, mint 700 00 előfizető, akik a havi 12 dolláros előfizetési díjjal éves szinten 110 millió dolláros bevétellel kecsegtetnek. (a megállapodás értelmében 67 millió dollárt kellet fizetni az előfizetői adatbázisért a Best Buynak) Ennél is fontosabb azonban, hogy az egyik legismertebb zenei brand birtokába kerültek, valamint tovább erősítik a Wall streeti befektetőkben a hagyományos CD terjesztés fokozatos elhagyását, és a digitális kereskedelem felé fordulás stratégia doktrínáját. Hogy a fogyasztók fontosabbak, mint a befektetők? Általában igen, de a Napster példája pont ennek az ellenkezőjét mutatja…
