Nem tudni, létezik-e egyfajta filecserélőkkel kapcsolatos Murphy törvénykönyv, de ha igen. Akkor feltétlenül benne lehet, hogy fájlcserélőt sose alakítson az ember legális szolgáltatássá. (murphy törvénykönyvén felül feltételezem marketing és brand oldalról kiinduló magyarázatot is lehetne erre adni persze…)
A Napster vagy akár a Pirate Bay példája is bizonyítja, hogy a valamilyen értelemben erős brand, a nagyméretű felhasználói bázis még nem jelent garanciát arra, hogy a szolgáltatásokat legalizálva, azok fizetős tartalomszolgáltatóként is megállnák a helyüket.A legújabb próbálkozó a p2p fájlcserélés anno második legjelentősebb szolgáltatója a Kazaa,amelynek tulajdonosai a 100 millió dolláros peren kívüli egyezség tényén (is) felbátorodva, egy előfizetés alapú webes és mobil tartalmakat egyaránt kínáló szolgáltatás indítását tervezi.
A szolgáltatás keretében, meglehetősen borsos, havi közel 20 dolláros (19.98 dollár) áron,korlátlan számú dalt tölthetnek majd le az előfizetők, melyeket 3 PC-re másolhatnak majd át, a CD-re való kiírhatóság illetve a hordozható lejátszóra való átmásolhatóság azonban nem engedélyezett, s természetesen a DRM-.el való védettség miatt az előfizetési idő alatt letöltött tartalmak az előfizetés lejárta után már nem lesznek meghallgathatóak.
A hírek szerint mind a négy major kiadó, illetve több független kisadó már megegyezett a Kazaa mögött álló Altnet céggel. Kevin Bermeister vezérigazgató rendkívül optimistán nyilatkozott a sajtóközleményben, s kifejezte abbéli reményét, hogy a kazáát korábban használó százezrek számára is elfogadható lesz ez az újfajta üzleti modell.
Mi a magunk részéről nem igazén osztozunk Bermeister úr optimizmusában, egyrészt az „elődők” sikeresnek éppen nem nevezhető pályája okán, másrészt pedig az előfizetéses szolgáltatási modellek közül a legkonzervatívabb kiválasztása és alkalmazása miatt. De mi leszünk a legboldogabbak, hogyha majd egy későbbi bejegyzésünkben tévedésünkről kell beszámolnunk..
