Az online rádiók üzleti modellje, ugyan lényegesen fenntarthatóbb, mint a streaming szolgáltatásoké, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének érdekes, nehezen megmagyarázható elemek a jutalékmodellekben. Abban a jutalék modellben, amely a Pandora már-már harcias fellépése következtében olyan, amilyen, eredetileg még drámaibb változásokat okozott volna.
Miről is van tulajdonképpen szó akkor, amikor jutalékmodellről beszélgetünk. A hagyományos, azaz földi sugárzású rádiók esetében a DMCA, azaz a Digital Millenium Copryright Act értelmében nem kötelesek a hallgatottsági adatokon alapuló jogdíjat fizetni, csak ún. publishing royaltyt ami egy egyszeri , a bevételektől és a hallgatottságtól független díj.
Az internetes rádiókkal kapcsolatban ugyanakkor ugyanez a dokumentum kimondta, hogy a hallgatottsági adatok alapján kötelesek jutalékot fizetni. Később ezt két további dokumentum finomította,pontosította. Az egyik értelmében minden adó legalább évi 500 dollárt köteles fizetni, a másik pedig egyértelműen a bevételekhez kötötte jogdíjfizetési kötelezettséget.
Ennek az eltérő szabályozásnak a következménye az például, hogy egy 274 millió dolláros éves bevételű internetes rádió (a pandora) 117 millió dollár jogdíjat fizet, míg egy 2.7 millárd dollár árbevételű földi sugárzású rádióadó 205 millió dollárt.
Ez a helyzet nyilván nagyon sok tekintetben igazságtalan, s bár a jelen állapotok szerint fenntartható – üzletileg- a versenyképességét így is rontja az internetes rádióadóknak. Nem meglepő tehát, hogy az internetes rádióadók piacvezetője, a Pandora és vezetője Tim Westergren minden létező fórumon, így legutóbbi szenátusi meghallgatásán is kikelt ezek ellen az aránytalanságok ellen. Érdekes módon, nincsen egyedül ezzel. A kiadók- melyek anno a 80-as években a földi sugárzású rádióadók legfontosabb partnerei voltak és tulajdonképpen akiknek ezt a fajta előnyös megítélést a földi sugárzású rádióadók köszönhetik- bevételek csökkenésével párhuzamosan maguk is egyre inkább azt az álláspontot képviselik, hogy egyenlő módon kellene a földi sugárzású és a nem hagyományos rádiókat értékelni jogdíjfizetési szempontból. Az ő elképzeléseik szerint természetesen oly módon, hogy a hagyományos rádiók is a bevételeikkel arányos- azaz a jelenleginél drasztikusan magasabb- jogdíjat fizetnének. Ez persze az internetes rádiók számára nem jelentene megoldást, ugyanakkor a hagyományos rádiók egyre gyengülő üzleti modelljét egészen drasztikus mértékben rontaná.
