A világ szerencsésebb felén a streaming szolgáltások jogi helyzete lényegében kristálytisztának mondható, méghogyha az előadók a fizetett díjakat keveslik is. Teljesen más ugyanakkor a helyzet a tengerentúlon, ahol sokkal bonyolultabb az on-demand rádiók helyzete. Működésüket ugyanis a DMCA szabályozza, amely kimondta, hogy a földi sugárzású, hagyományos rádiók esetében nem állapított meg jogdíjfizetési kötelezettséget az átalányjogdíjon felül, az on-demand rádiók esetében ugyanakkor dalonként 1.1 centes árat szabott meg. A kaliforniai rádió ugyanakkor jogi útra is terelte az ügyet és beperelte a két nagy amerikai szerzői jogi szervezet közül az egyiket.
A jogvédő szervezetek természetesen fellebbeztek, a közelmúltban pedig a másodfokú-azaz végleges- ítélet is megszületett. A fellebviteli bíróság ítéletében kimondta, hogy a Denise Cote bírónő által vezetett első fokú bíróság helyesen mondta ki ítéletében, hogy az ASCAP által benyújtott indoklás és dokumentumok nem támasztják alá, hogy a jogdíjnak miért kellene növekednie, illetve azt is, hogy az elsőfokú bíróság azt is helyesen mondta ki, hogy „ a tartalmak részleges visszavonása nem lehetséges az érvényben levő licenszek mellett”
A fellebbviteli bíróság az első fokú testület azon megállapítását is megerősítette, hogy az elsőfokú ítéletet megelőzően létrejött átmeneti megállapodások esetében meghatározott lényegesen magasabb jogdíjak ( pro rata alapon 5 illetve 7.5%) nem tekinthetőek a piac által meghatározott értéknek, mivel speciális körülmények között születtek és nem alkalmazhatóak, mivel ellentétben állnak a hivatalos és érvényben levő ASCAP díjszabással.
|
A Pandora-ASCAP per tárgya Keresetében a Pandora azt kérte, hogy az ASCAP számára fizetendő díjat 1.7-1.85 %-ban állapítsa meg ( A szolgáltató, jelen esetben a Pandora bevételeihez viszonyítva) míg az ASCAP évente emelkedő és 2015-re 3%-ot elérő jogdíjat kért. Az első fokú ítéletében a bíróság lényegében az on-demand rádiónak adott igazat. 136 oldalas indoklásában a bíróság leszögezte, hogy az ASCAP által benyújtott indoklás és dokumentumok nem támasztják alá, hogy a jogdíjnak miért kellene növekednie és miért , milyen alapon érhetné el a 3%-os szintet 2015-től. Abban ugyanakkor a bíróság a Pandora-nak sem adott igazat, hogy az on-demand rádiónak ugyanannyit ( 1.7%) kellene fizetnie, mint a földi sugárzású rádióadóknak. Indoklásában bíróság ugyancsak kiemelte, hogy a 3%-os érték egyben egy határt is jelent az korlátozott interaktivitást biztosító szolgáltatások és a streaming szolgáltatások között, s így az előbbiekbe tartozó Pandora esetében a fizetendő díj semmiképpen sem érheti el a 3%-ot! A bírósági ítélet hatására a Sony ATV és a Universal Publishing folyamatosan vonta és ki tartalmait a közös jogkezelés alól, Martin Bandier a SONY ATV vezetője pedig meglebegtette, hogy valamennyi jogkezelő szervezetből kilépnek. |
Nem meglepő módon a Pandora üdvözölte a döntést, míg az ASCAP vezetője egy inkább furcsának mondható nyilatkozattal fejezte ki tiltakozását. A döntés fontos lépés és győzelem a kalifornia cég számára, ugyanakkor érdemben nem oldja meg az amerikai szerzői jog rendszert egyre jobban feszegető problémákat.
A jelenlegi helyzet ugyanis minden fél- a szolgáltatók, a közös jogkezelő szervek, a zenészek, előadók- számára rossz. A szolgáltatók számára már a jelenlegi jogdíjszintek is kritikusak, miközben a közös jogkezelők elégedetlenek azzal, hogy az interaktív rádió szolgáltatások a streaming szolgáltatásokhoz képest lényeges alacsonyabb díjat fizetnek. Végül, de nem utolsó sorban a rendszer azért is rossz, mert teljesen máshogy és logikátlan módon kezeli az egyes szereplőket, amelyek így annak ellenére, hogy nagyon sok tekintetben ugyanazt a szolgáltatást nyújtják, drasztikusan eltérő mértékű jogdíjat fizetnek.Így most a politikán a sor, hogy felmérje és meghozza azokat a döntéseket, melyek révén a jövőben is működhet tovább a rendszer.
