A Coolfer blogon jelent meg egy igen érdekes elemzés,amely az elmúlt 3 év lemezeladási adatait elemezte kíméletlen részletességgel, és vont le belőle igen-igen érdekes következetéseket.
A blog írója, a 200 legjobb eladási adatokat produkáló albumot vizsgálta (ezt nevezte middle tail-nek), és ezt hasonlította össze a long tail elméletek (az eladások legnagyobb részét nem a slágerek,- TOP 40 a slágerlistákon- hanem a kevésbé népszerű albumok teszik ki) alapfeltevéseivel.
Az elmúlt három év eladási adatait megvizsgálva, a TOP listák 200-dik helyezettje 2004-ben 6000 eladást produkált, 2005-ben 5000 feletti, 2006-ban már csak 4500, az idei évben pedig 4000 alatti eladási számmal be lehetett kerülni az első 200 közé.Hogyha ennél is részletesebben vizsgáljuk az egyes csoportok eladási adatait
TOP 200: -11.8%
TOP 150: -14.0%
TOP 100: -16.4%
TOP 80: -15.9%
TOP 40: -11.5%
TOP 10: -6.7%
Teljes: -7.6%
az látható, hogy a legerőteljesebb csökkenés a középső harmadban, azaz a TOP 80-TOP 100 előadók között zajlott le, míg az igazi, nagy slágerek, a Top 10 albumok esetében átlag alatti volt a csökkenés.A trend tehát egyértelmű, és különösen érdekes, hogyha összehasonlítjuk a TOP albumok eladási adatival, látható, hogy annál is meredekebb esés volt tapasztalható a TOP 200 album esetén.
Mit jelent mindez? Több mindent is. Elsődlegesen azt, hogy látható, hogy a zeneipari óriások marketing gépezete még mindig csodákra képes, ennek köszönhető, hogy a TOP 10 albumok esetében tulajdonképpen marginális csökkenés volt kimutatható 3 év alatt.
Másodsorban azt, hogy a teljes album eladási adatokat összehasonlítva az egyes részek eladási adataival létható, hogy a globális csökkenés alacsonyabb, mint a toplista bizonyos részeiben. Ez pedig, hogyha nem is direkten, de indirekten feltétlenül a Long Tail jelenléte, és a Long Tail, azaz az ismeretlen albumok magas, és állandó összesített eladási volumenét jelezi.
Ez pedig a zeneipari marketingesek számára lehet kulcsinformáció, hiszen legyen szó hagyományos vagy nem hagyományos értékesítési csatornáról, egyértelműnek tűnik, hogy a régebbi kiadványok gondozására sokkal sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni, mint ahogy azt gondoltuk, gondoljuk.
