Amikor 2008-ban Guy Hand megvásárolta az EMI-t, minden valamire való zenei szakértő (legyen tényleges vagy csak self made) azt a kérdést tette fel elsőként: Kifizetődő lesz-e egy médiacég számára, hogyha egy kockázati befektető kezébe kerül. Pro és kontra évek sorakoztak és sorakoznak a mai napig, a legsommásabb és legrealisztikusabb képet azonban valószínűleg maguk a pénzügyi mutatók és a cég sikere adja. S ha ezt nézzük, akkor Guy Hands hatalomátvétele nagyon nem volt jó az EMi számára.

 

A 2009 negyedik negyedéves pénzügyi jelentés alapján ugyanis kijelenthető, az EMI hatalmas bajban van. A cég 2.4 milliárd dolláros veszteségekről számolt be a jelentésben, s mai még ennél is aggasztóbb, alapvetően nem a zenei üzletág az, amely ennyire veszteséges. A zenei üzletág ugyanis jelentősen, 89 millió dollárról 256 millió dollárra ugrott, ami a gazdasági válságot és a CD piac helyzetét nézve, kifejezetten bíztatónak mondható.

 

A problémát és a mega-deficitet tehát nem az alap tevékenység okozza, hanem a Citbanktól felvett 4.i milliárd dolláros  kölcsön, annak szigorú feltételei (csak márciusban 160 millió doláárt kellene a hitel törlesztésére fordítani)  és törlesztő részletei. Ez az, ami gyakorlatilag a megszűnés szélére sodorta a patinás lemezkiadót.

 

S tényleges csőd elkerülése végett, a menedzsment a lehető leghamarabb beterjeszti a board elé válságkezelési javaslatait, melyeket a testület legalább 75%-nak kell támogatnia ahhoz, hogy életbe is lépjenek.

 

Az intézkedés sorozat keretében, az már biztos, hogy Guy Hands cégének további tőkeinjekciót kell majd végrehajtania. Mindez persze nem elég, vélhetően a 3500 fős- már eleve közel 300 fővel leapasztott-  állomány is jelentős vágások előtt áll.