Nem is olyan rég, az EMI jövőjét, az eladás legvalószínűbb módját és az aukciós folyamat várható nyerteseit boncolgató bejegyzésünknek meglehetősen egyértelmű utalásokat tettünk a várható nyertesek személyeire vonatkozóan.
Ma, be kell vallanunk, a mai állapot szerint gyakorlatilag mindenben tévedtünk. A kiadói üzletággal kapcsolatban nem nagyon lehet új fejleményről beszámolni. Meg nem erősített hírek szerint, a gyakorlatilag egyetlen vásárló jelölt, a SONY Bertelsmann kész 1.8 milliárd dollárt megadni az üzletért.
Ellenben a hanglemezkiadó eladásával kapcsolatban minden a feje tetejére állt. Elsőként, a végső győztesnek tekintett Len Blavatnyik és cége, az Access Industries szállt ki a licitből, a hírek szerint ugyanis a cég és a Citigroup elképzelései között túlzottan nagy szakadék volt az árat illetően. Az ajánlattevők-tárgyalópartnerek között feltűnt ugyanakkor egy a tárgyalásokat korábban már elhagyó kiadó, a Universal Music. Ami alapvetően nem is meglepő és azt gondolom , inkább a Citi által forszírozott újrakezdés, mint a rivális kiadó általi. Len Blavatnyik és cége kiszállása után a bank számára kulcskérdés, hogy találjon valakit, aki számára valódi értéket képvisel a hajdan sokkal szebb napokat látott, de a mai napig roppant értékes előadói portfolióval rendelkező kiadó. (bár itt kell leszögeznünk, hogy más források szerint az orosz milliárdos továbbra is tárgyalásban áll a bankcsoporttal és még semmi sem dőlt el..
Ha pedig mindez nem lenne elég, egyre gyakrabban és egyre több helyről hallani, hogy a Bertelsmann nagy-nagy vetélytársa, a hajdanvolt SONY-BMG „másik-fele” pontosan az erőviszonyok kiegyenlítése érdekében, a Bertelsmann térnyerését ellensúlyozandó a SONY is beszáll a licitbe.
Ugyan a Citigroup továbbra sem tartja reálisnak, hogy a két üzletágat egymástól függetlenül értékesítse, a tárgyalások menete egyre inkább ezt vetíti előre. Hogy jó-e ez valakinek? A Citi-nek biztosan nem, az iparágnak sem, maximum a végső tulajdonosnak. De neki is csak rövid távon is csak (esetleg) az ár miatt…
