Két nappal ezelőtt ez egy teljesen más hangvételű bejegyzés lett volna. Talán egyfajta megérzés, vagy csak a lustaság okán azonban nem született meg, így viszont a mai napon egy teljesen más hangvételű, és sokkal tanulságosabb bekezdés lát nap és webvilágot.  

Történetünk alanya a Qtrax,egy P2p alapú zeneterjesztést elősegítő alkalmazás. Hogy miben különbözik ez a már ismert megoldásoktól?Abban, hogy ausztrál székhelyű cég mindezt legálisan, a nagy kiadókkal megegyezve tervezte(??), tervezi megvalósítani, végcélként egy szinte felfoghatatlan méretű, 25 millió dalból álló zenei adatbázis kialakítását kitűzve.  Bemutatkozásukat  idei,  zeneipari szempontból minden eddiginél mozgalmasabb MIDEM idejére időzített (elvileg) indulását. A bejelentés meg is történt, mind a szakma, mind az internetezők epekedve várták az indulást.

Egymás után láttak napvilágot az elemzések, melyek egyrészt technológia oldalról próbálták megvilágítani, miért is forradalmi a qtrax a digitális zeneterjesztésben, másrészt pedig az üzleti elemzések, melyek már-már a nagy zeneáruházak összeomlását, és teljesen újszerű, az internet húskorához hasonló, ingyenes, szabad tartalomterjesztést vizionáltak.

A cég marketingesei nem akármilyen körítést raktak össze, LL Cool J-el, James Bluintel, a Daft Punkkal, s magabiztosan jelentették ki, hogy mind a 4 meghatározó kiadóval megállapodásra jutottak.  A szolgáltatás indulása azonban csak csúszott, óráról órára, mindeközben pedig az ugyancsak a MIDEM-n tartózkodó kiadók képviselői sorban cáfolták hivatalosan a megállapodások tényét!   

A cég képviselői kitartanak, azonban a korábban ág optimista sajtó már, mint a zenetörténelem valaha volt egyik legnagyobb szélhámos akciójaként emlegeti a Qtraxat. Az ártatlan, és reménykedő internetezők mindeközben pedig milliószámra töltik le, a letölthető, de nem használható alkalmazást.