A streaming szolgáltatások nehézségeiről ezerszer és ezerszer írtunk már ebben a blogban, ezúttal nem untatnánk evvel egyetlen olvasónkat sem.

 

A Last.Fm blogján megjelent, s itthon és a többi érintett országban felháborodást kiváltó, a nagy nemzetközi blogokban ellenben meg sem jelenő hír, mi szerint három országon (Egyesült Államok, Anglia, Németország) kívül a last fm  rádió előfizetés alapúvá válik, havi 3 eurós díj ellenében. A hír ennyi, nem több, a cég hivatalos blogján sem sokkal hosszabb terjedelemben érhető el.

 

A hír mögöttes tartalma az, ami rendkívüli jelentőséggel bír, nem csak és nem elsősorban digitális zenei tekintetben. A lépést nyilván a hirdetői elégedetlenség motiválta, mely a globális jelleg miatt kevéssé, kevésbé hatékony kampányok kapcsán jelentkezett. Egy amerikai hirdető számára a mégoly lelkes magyar Last.fm hallgatók nem képviselnek értéket, potenciális vásárlót, miközben az általuk meghallgatott dalokért ugyanazt a tartalomdíjat kell az előadóknak fizetni.    

 

Ezzel a lépéssel újfent, és minden eddiginél erőteljesebben igazolódott be, a klasszikus tartalomszolgáltatás esetében a territoriális korlátok még mindig olyan erősek, hogy a globális szolgáltatások hosszú távú működését ellehetetlenítik.

 

A CBS által felvásárolt közösségi rádió lépésének harmadik de talán legfájóbb része pedig az, amely deklaráltan digitális zenei értelemben nem létező országnak minősíti Magyarországot, sok más országgal egyetemben.