A Kazaa, a Skype valamint a Joost nevű szolgáltatásokat azt gondolom nem szükséges külön bemutatni, több-levesebb sikerrel valamennyi megállta a helyét az elmúlt évek webes szolgáltatás dömpingjében, ahhoz pedig kétség sem férhet, hogy koncepcióját tekintve valamennyi teljesen új megoldásokat hozott a saját területére.
Ezen szolgáltatások kitalálói, egy általuk létrehozott befektető cégen, az Atomico Venture-ön keresztül úgy tűnik, a zene bizniszben is megpróbálnak valami újat mutatni. A tavaly év vége óta formálódó, a skype ex-fejlesztői csapatára alapuló Rdio zenei startup-ról van szó, amelyet a fontosabb tengerentúli technikai blogok már régóta figyelemmel kísérnek, s a hét elejétől fogva már nem csak a tech bloggerek privilégiuma a ritka teszt accountok segítségével történő zenehallgatás, ugyanis a szolgáltatás publikusan is megnyitotta kapuit az Egyesült Államokban!
Koncepcióját tekintve az Rdio nagyon sok tekintetben európai testvéréhez(??) a Spotifyhoz hasonlít. Webes és mobilos, korlátlan streamelési lehetőséget biztosít a szolgáltatásban elérhető zenei adatbázishoz. Ismerős és már-már unalmas modell? Abszolút mértékben! Ugyanakkor az elmúlt évek, kudarcba fulladt szolgáltatáshoz képest lényegi különbség, hogy az Rdio már az induláskor multiplatform szolgáltatással kalkulál. 4 dollár 99 centért érhetjük el a szolgáltatás 5 millió dalból álló (valamennyi 4 major és fontosabb független kiadó tartalmait magában foglaló) zenei adatbázisát a weben, 9.99 dollárért pedig a weben és mobiltelefonunkon is.
Miben más akkor ez a szolgáltatás a multipaltformitáson felül, mint a tucatnyi, gyakorlatilag már csődbe jutott zenei startup? Természetesen a közösségi elemekben! A szolgáltatást akár zenei Facebooknak is nevezhetnénk, ugyanis a közösségi funkciók magját az aktivitásfolyamok jelentik, melyben az ismerősök által hallgatott, kedvencek közé helyezett zenék szerepelnek. S persze mindezek az aktivitások a legfontosabb közösségi oldalakra (Facebook, Twitter) is kivezethetőek lesznek.
A szolgáltatás részét képezi még, egy webes desktop kliens is, amely gyakorlatilag zenelejátszóként funkcionál majd, s a hallgatott zenék alapján, magában az alkalmazásban építi, finomítja tovább a user profilt.
Általában is igaz, de talán a közösségi szolgáltatásokra még inkább, hogy a sikert igazából a sok apró, önmagában nem jelentős funkció hozhatja meg. Az Rdio funkciótervezői, meg kell hagyni, nem fogták vissza magukat. Az olyan, apróbb kedvességektől kiindulva, mint a playlistek barátokkal való közös szerkeszthetősége, az olyan, egészen zseniális funkciókig, mint az általam hallgatott dalok, gyakoriság szerinti színekkel való vizualizációja azok az elemek, melyek pillanatok alatt megteremthetik azt a hype-ot a szolgáltatás körül, ami a sikerhez szükséges.
A feladat mindennek ellenére nem lesz egyszerű, s bizony van esély rá, hogy nem a Skype, hanem inkább a Kaaza vagy még inkább a Joost sorsára jut ez a szolgáltatás is. A verseny már most sem kicsi:egyre erősödő Pandora, az új MOG, s akkor még az olyan óriások terveiről, mint például az Apple szót sem ejtettünk. Az időzítés ugyanakkor döntő szerepet játszhat most már! A zenekedvelők olyan szolgáltatást szeretnének végre, mint a Rdio, s nem különösebben érdekli őket, ki a szolgáltató…Ez az olyan független szolgáltatók, mint a MOG vagy a Pandora vagy az Rdio számára teremtik meg a lehetőséget. Az olyan óriások, mint az Apple számára ugyanakkor az igazi lehetőséget és persze versenyelőnyt az alkalmazások és magának a hardvernak az összekapcsolása jelenti… S ez ellen bizony az Rdio se sokat tud majd tenni…