Amikor tavaly a SKY bejelentette, hogy zenei szolgáltatást indít, mindenki örült. Örült, mert azt érezte, egy televízió marketing ereje, meglevő ügyfélkapcsolatai elegendőek lehetnek ahhoz, hogy a szolgáltatást sikerre vihesse. Ugyancsak bizakodásra adott okot, hogy a cég idővel egy több platformú, a televizókészülékeken is igénybevehető szolgáltatást képzelt el.
Alig több, min egy évvel az indulás után azonban úgy tűnik, a remények teljesen hiába valóak voltak, s a tévétársaság a kezdeti sikertelenségtől megijedve, a szolgáltatás bezárása mellett dönt, a hivatalos indoklás szerint a kellően nagy felhasználói bázis el nem érése miatt.
Élünk ugyanakkor a feltételezéssel, hogy a fő problémát nem a kevés felhasználó, hanem inkább a magas költségek jelentik. Ezek a magas-alapvetően a nagyobb használattal exponenciálisan növekvő – költségek azok, melyek miatt, még az olyan nagy szolgáltatók, mint a last.Fm vagy a Spotify is gyakorlatilag veszteségesnek mondhatók.
Mindez pedig egy jóval tágabb és lényegesen jelentősebb problémára világít rá. Napjainkban már szinte teljesen egyöntetű vélemény, mely szerint a zenefogyasztás a streaming felé fog eltolódni teljes mértékben. A streaming szolgáltatások azok ugyanakkor, melyeknek az üzleti modellje a legnehezebben fenntartható, illetve az, amely esetében a kiadók a legszigorúbb feltételeket szeretnék a szerződésekbe foglalni. Ami tehát most zajlik, az bármennyire is fájó kimondani, a jövőbeni zenei fogyasztási modell alapjainak lerombolása és megkérdőjelezése. Ennek pedig nagyon más nem lehet a végeredménye, mint valóban egy nagy platform által indított olyan forradalmi változás, ami a jelenlegi szabályokat és szabályrendszereket teljesen felülírja.
