A telekommunikációs cégek számára a más üzletágakba való belépés az egyik fő stratégiai elem, immáron 5-6 éve. Az egyre erősödő verseny a hagyományos piacokon, a vonalas telekommunikáció háttérbe szorulása miatt a telco cégek újabb és újabb piacokon jelentek meg. Ennek keretében hoztak létre internetes tartalomszolgáltató cégeket, ennek keretében léptek, lépnek be a pénzügyi, biztosítási piacokra.
2008-ban, Dániában jelent meg először az a modell, amely a tartalmat-abból is a zeneit- először nem, mint egy értékesíthető tartalmat, hanem, mint marketing eszközt, a lemorzsolódás csökkentésére szolgáló eszközt kezelte. A dán telekommunikációs szolgáltató, a TDC volt az első, amely felismerte, hogy a hirdetésekbe és reklámokba öntött pénzt magára a tartalomra is fordíthatná, s így a tartalmat egyfajta marketing eszközzé válna,válhatna. Történelmi pillanat volt ez, hiszen a tartalomtulajdonosok és a tartalomhoz hozzáférést biztosítók hosszú ideig kimondva-kimondatlanul az ellenkező oldalon álltak- legalábbis a tartalomtulajdonosok véleménye szerint. A végeredmény pedig a világ első olyan zenei szolgáltatása lett, amely a szolgáltató előfizetői számára ingyenesen, korlátlan zeneletöltési lehetőséget biztosított. Sokkal nagyobb visszhangot váltott ki a skandináv piacnál lényegesen nagyobb francia piacon az Orange hasonló lépése, melynek köszönhetően prémium ügyfeleik ingyen, minden más ügyfelük pedig kedvezményes áron tölthetett le zenei tartalmakat.
A gyümölcsözően alakuló kapcsolatot és szolgáltatásokat a világgazdasági válság egy gyors mozdulattal rántotta a mélybe. A telco cégek- sok más céghez hasonlóan- a marketing költségvetéseket vágták meg elsőként, a lemorzsolódás, az ügyfélszám csökkenés pedig hirtelen kezelhetetlen ténnyé vált, a lakossági kiadások csökkenésével.
Elképzelhető, hogy ez a helyzet hosszú távon sem változott volna érdemben, a tartalomiparban az elmúlt 3-5 évben bekövetkezett változások ugyanakkor elkerülhetetlenné tették a status quo megváltozását. Elmosódott ugyanis a határ a szolgáltató, a tartalomtulajdonos és a készülékgyártó cégek között. Részben az egyre nehezebben tartható profitelvárások, részben a tartalom és az eszközök erősödő konvergenciája miatt.
A Magyar Telekom és a zene
A Magyar Telekom különböző formában, de roppant aktívan kezelte a tartalomipart az elmúlt években. Simó György irányításával 2004-ben ők indították el Magyarország első legális zeneáruházát, az IPTV platformon is kiemelt hangsúlyt helyeztek a tartalom oldali támogatására is.
Mégis, az Origo különválása és ezáltal a tartalomkompetencia eltávolodása óta mintha nem igazán tudtak volna mit kezdeni tartalomterületen, különösen a mobil illetve a webes tartalom bizniszben. Kísérlet volt, több is de valamennyi viszonylag gyorsan kudarcot vallott, a kellő marketing támogatás vagy éppen a rossz konstrukció miatt.
A track.hu bezárása óta ugyanakkor a többi Telco cég lényegesen aktívabbá vált tartalmi területen. A UPC a Médiapark Kft.-vel közösen elindította a Universal tartalmaira épülő zenei szolgáltatását, illetve a Video on Demand tartalmak területén is terjeszkedésbe fogott. A Vodafone, ugyancsak a Mediapark-al közösen Unlimited Music Store néven saját, pay per track mobil zeneáruházat üzemeltet. Tartalom területen és ott is elsősorban a zenei tartalmak területén tehát a konkurensek gyorsan megpróbáltak a kialakult űrbe betörni és ügyfeleik számára értéknövelt szolgáltatásként kínálni a zenét.
A Magyar Telekom minden fontosabb területen- értéknövelt szolgáltatást, terjeszkedés a tartalomipar felé – kényszerítve volt arra, hogy az eddigieknél nyomatékosabban, de mindenekelőtt sikeresebben lépjen ki a zenei szolgáltatók piacára.
A sikeres zenei szolgáltatás kialakításához minden adva volt és van. A nemzetközi piacon több, követhető, másolható példa-szolgáltatás üzemel, a tartalomtulajdonosokkal ma már gyakorlatilag nem is feltétlenül szükséges megállapodnia, elég néha a tartalomaggregátorokkal, s egyre több és több white label megoldás is elérhető a piacon.
