A Turntable.fm a 2011-es év egyik legnagyobb slágere volt. A Social dj szolgáltatások éveként is elhíresült év slágere a Long Islandi székhelyű,  a Stickybits nevű szolgáltató romjain létrejövő szolgáltatás volt.  A szolgáltatás azonban amilyen gyorsan  emelkedett az ismertségi ranglistán , olyan gyorsan  süllyedt a népszerűsége és ne szépítsük, tűnt el a süllyesztőben.

Bill Chasen-ről ugyanakkor sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy ne félne beismerni saját és terméke hibáját , így született meg a Piki.fm ötlete. Annak a Piki-fm-nek az ötlete, amely  a Turntable alapítók  régóta dédelgetett továbblépési  iránya, egy a Pandora-hoz sok tekintetben hasonló on demand rádió irányába, amely ugyanakkor nagyon sok tekintetben más, mint az on-demand rádiók koronázatlan királya.

A tavaly karácsony előtti hírek után aztán most tavasszal a szolgáltatás végre publikus béta verzióban el is indult, így már nem csupán Youtube videók alapján mondhatunk róla véleményt. Ha egy mondatban akarnánk elmondani, mi a Piki.fm különlegessége azt mondanánk, az, ahogyan igazán közösségi alapon próbál zenei tartalmakat ajánlani.  

Mindennek a kiindulási alapját saját rádiónk jelenti, melyet a Pandora vagy éppen a  Songza esetében megismertekhez teljesen hasonló módon, egy adott előadó nevének beírásával egy  vele és a hozzá hasonló előadókkal telített rádiót hozhatunk létre és szabhatunk testre. Az érdemi újdonsága természetesen nem ez a Piki-fm.nek, hanem a közösségi rész! Facebook-os, Twitter-es és egyéb közösségi oldalakon található és a szolgáltatást használó ismerőseinkre rákeresve elkezdhetjük őket követni és igazából innen kezdődik a szolgáltatás érdemi része!

Azután ugyanis, hogy megtaláltuk barátainkat, gyakorlatilag mindegyikük egy-egy rádióállomássá válik, melyet hallgathatunk, az elhangzó daloknál szinte rá vagyunk kényszerítve az interakcióra, azaz, hogy értékeljük a dalt, véleményt írjunk róla, vagy akár  egy ismerősünknek „ajándékozzuk”.

Természetesen az ennyire közösségi fókuszú, a közösségi ízlésre hagyatkozó ajánlórendszer esetén nagyon nagy a veszélye annak, hogy a felépülő zenefolyam hektikus lesz, egymást követik benne az egymástól távol álló zenei stílusok. Ennek kiküszöbölésére két megoldást kínál a szolgáltatás. Egyrészt a Pandora által bevezetett értékekést 2 fokozatúról kilenc fokozatúra bővítve az elhangzott dalokat ugyanúgy lesz lehetőség értékelni és az értékelés ugyanúgy befolyásolja majd azt, hogy elhangzik-e és ha igen milyen gyakran az adott dal  a hallgató számára. További finomhangolási lehetőséget kínál a Piki azáltal, hogy beállíthatjuk, hogy saját zenefolyamunkba csak azon barátaink zenéi kerüljenek bele, akik egy adott zenei stílusból válogatnak dalokat, vagy akár azt is meghatározhatjuk, hogy egy adott barátunk  zenéi hány alkalommal hangozhatnak el!

A Piki.fm ugyanannyira forradalmi, mint amennyire a Turntable.fm volt. Egyértelmű, hogy Bill Chasen és a fejlesztő gárda nem hisz az interaktivitás nélküli, háttérfolyamatok által megszabott zenehallgatásban. Aktívabb részvételt várnak a hallgatótól, hallgatóktól, cserébe viszont valóban sokkal erőteljesebb közösségi jelleget kapunk, mint bármikor, bármelyik szolgáltatásnál valaha. Az, hogy a közösségi jelleg erősítése nem sikerülhet az aktivitás növelése nélkül érthető, nagy kérdés ugyanakkor, hogy ezt mennyire fogják elfogadni a felhasználók, hiszen a Turtntable.fm  bukásának egyik legfontosabb előidézője pontosan az volt, hogy a szobákban  való zenehallgatás, túlzottan aktív részvételt igényelt a zenekedvelőktől és így alapvetően a szobákon belüli aktivitásokkal kellett foglalkozniuk, a háttérben történő zenehallgatással szemben.