A Pink Floyd Spotify-on való megjelenése úgy tűnik a lehető legrosszabbkor jött a Pandora számára. A kongresszusnál hosszú ideje alacsonyabb tartalomdíjakért lobbizó kaliforniai szolgáltató díjfizetési politikájával kapcsolatban pont a Pink Floyd robbantotta ki azt a vitát, aminek a kimenetele egyelőre még bizonytalan, de nagyon nem tesz jót a cégnek, az kijelenthető.

A lavinát igazából amúgy nem is a Roger Waters-ék indították el, hanem egy  jogkezelő, a BMI Broadcast Music Inc, azzal, hogy beperelte a Pandora-t azután, hogy az egy földi sugárzású rádióadó megvásárlása révén próbálja csökkenteti tartalomdíjait. A jogkezelő szerv azt állítja, hogy a rádiószolgáltató 2012 végén felmondta a vele érvényben levő szerződést azért, hogy a 2013-2014 időszakra új, alacsonyabb díjakkal újítsa azt meg. Mindez azonban nem történt meg és a kiadó beadványa szerint a Pandora tudatosan mellőzte, mellőzi a szerződés megújítását.

A BMI per elindítását követte a Pink Floyd megjelenése a Spotify-on és Roger Watersék támadása a Pandora ellen. Az amúgy meglehetősen feszült viszonyban levő Pink Floyd tagok egy a USA TODAY-ben megjelent  publicisztikában hihetetlen összhangban keltek  ki a Pandora és jogdíjfizetési gyakorlata ellen, nem kevesebbet állítva, minthogy  a rádió az előadóknak fizetett jogdíjak csökkentése révén próbál meg többe pénzt keresni.

Hogy a gond még nagyobb legyen persze nem csak a Pink Floyd állítja ezt és támadja a Pandora-t amiatt, mert a kongresszusnál az online rádiók által fizetendő díjak csökkentésérét lobbizik. David Lowery, a Cracker and Camper Van Beethoven együttesek tagja nem kevesebbet állít, minthogy 1 millió a Pandorán  való  meghallgatás után mindösszesen 17 dollárt kapott a kaliforniai szolgáltatótól jogdíjként.

Válaszában Tim Westergreen Pandora alapító és tulajdonos több, elsősorban Lowery által felhozott tárgyi tévedést korrigált- többek között azt, hogy a Pandora 85%-al szeretné csökkenteni a jogdíjakat- illetve felhívta a figyelmet arra is, hogy a Pandora jellegéből adódóan egy Pandora lejátszás nem hasonlítható össze egy, földi sugárzású rádióadón megtörtént lejátszással.

Végül, de nem utolsó sorban álljon itt Michale Degusta számítása arról, hogy miért is lehetetlen az, hogy csupán 16 dollárt kapott Lowery, 1 millió meghallgatás után.

A tengerentúli szabályozás alapján a Pandora egyrészt fizet a dalszöveg íróknak illetve az előadóknak egyaránt. (az adminisztrációs költségek után egyaránt 50-50%-ot) Ezen felül fizet még az előadásért –lejátszásonként 0,0011 dollárt.  Mindez összevetve tehát a Pandora 1370 dollárt fizetett ki 1 millió lejátszás után, melyből az alábbiak szerint részesült az előadó, a dalszövegíró illetve a különböző adminisztratív szervezetek:

Egyrészt azonnnal észrevehető, hogy Lowery, mint dalszövegíró egészen biztosan lényegesen nagyobb összeget- 234 dollárt- kapott, mint állítja. A hagyományos rádióadókkal történő összehasonlítás során érdemes ugyanakkor figyelembe venni,- pláne az Egyesült Államokban - hogy  a földi sugárzású rádióadók jogdíjfizetési árbevételük 12.5%-ban maximált, melyből 0.7% jut a dalszövegíróknak és egyedülálló módon 0% (..) az előadóknak. Azaz Lowery összehasonlítása alapján az 1300 dollár elfogadhatatlan, a hulla pedig elfogadható…

Az persze más kérdés, hogy ez az összeg elegendő-e vagy kevés. Azt ugyanakkor az előadóknak is meg kell érteniük, hogy egyrészt az online rádióadók közönsége nagyságában, jelenleg nem hasonlíthatók össze a földi sugárzású adók hallgatottságával, ebből következően pedig elve lehetetlen elvárni ugyanazokat a nagyságú jogdíjakat. Másodsorban pedig az előadóknak meg kell barátkozniuk azzal a gondolattal, hogy az, internetes szolgáltatások által dominált világban a bevételi forrásaik egyenként valószínűleg kisebbek lesznek, mint korábban voltak, viszont több szolgáltatás típus is termelhet bevételeket, magát az internetet pedig nagyon jól és okosan ki lehet használni kommunikációs célokra, a rajongókkal való kapcsolattartásra stb. Harcolni ellene és a minél nagyobb jogdíjakért lehet, de nem érdemes…