A digitális zene, mint termék 2004-2005-ben jelent meg, amikor Steve Jobs az iPod után létrehozta az iTunes zeneáruházat (is) . Ezek után közel 10 évig utalta a világ zeneiparát, és ezzel együtt az iTunes is. A streaming szolgáltatások terjedése aztán 2013-14-ben drámain felgyorsult.
A növekedés pedig- alapvetően az egyedi letöltések rovására valósult meg- a lemezkiadók és persze sok más piaci szereplő legnagyobb bánatára.
A bánat oka pedig a következő ábrából igen jól megérthető: A streaming szolgáltatások használata ugyanis láthatóan meredeken, egyre meredekebben növekszik, azonban a belőlük származó bevételek növekedése már nem ennyire meredek. 2015-ben a streaming szolgáltatások használata megduplázódott(!!) miközben a belőlük származó bevételek csupán 34%-al növekedtek, ami a 2014-es adatokkal összevetve azt jelenti, hogy a bevételek állandónak mondható 30-35%-al növekednek, miközben a használat egyre jelentősebb mértékben nő. Ez az az olló, amitől a zeneipar szinte minden szereplője egyre jobban retteg!
Mindez ugyanakkor alapvetően csupán rövidtávú hatás volt, a hosszú távú ennél sokkal drámaibb, ahogyan azt a fenti diagramunk is mutatja. Az egyedi letöltések piaca ugyanis éves szinten 10-15%-al csökkent, csökken és ez az ütem csak erősödni fog, olyannyira, hogy 2019-ben akár a 40%-ot is elérheti majd.
Ez pedig amennyiben a modellek és az előrejelzések nem tévednek azt jelenheti, hogy a 2020-a évek elejére az egyedi letöltésekből származó bevételek eltűnhetnek. Természetesen ez nem feltétlenül kell(ene), hogy rosszat jelentsen, hiszen a fogyasztói szokások dinamikusan és gyorsan változnak.
A kiváltó ok sem titok, a streaming szolgáltatások egyre nagyobb térnyerése és népszerűségének növekedése az, ami elvonja mind a figyelmet, mind a bevételeket az a lá carte letöltések elől.
A streaming márpedig döbbenetes ütemben növekszik, már ami a népszerűséget illeti. Egyre több ember, egyre több streaming szolgáltatást vesz igénybe is azokban egyre több zenét hallgatnak meg. Ugyanezen az időtávon a streaming szolgáltatásokból származó bevételek a jelenleginek a hét-hét és félszeresére nőnek majd az előrejelzések szerint.
A nagy kérdés, hogy mindez azzal is együtt jár-e majd, hogy a streaming bevételek a kieső a lá carte bevételeket is pótolni tudják? A feladat nem lesz egyszerű, hiszen egységnyi streaming szolgáltatásból származó bevétel mindössze az 1/140-ed része egy dal letöltéséből származó bevételnek. Az optimistább piackutatók szerint képes lesz/lehet majd a streaming ledolgozni ezt a nem csekély mértékű hátrányt és a zeneipari bevételek az elmúlt évek csökkenése után meredek emelkedésnek indulhatnak majd.
Egyes előrejelzések szerint az emelkedés olyan meredek lehet, hogy a 2020-as évek elejére a zeneipari bevételek elérhetik ismét a 25-26 milliárd dolláros szintet. Amire az ezredforduló eleje, azaz a Napster megjelenése óta nem volt példa.
Érdemes ugyanakkor fenntartásokkal kezelni ezeket az előrejelzéseket, hiszen ahhoz, hogy a bevételek valóban elérjék a 25-26 milliárd dollárt, a streaming mellett is még további 10 milliárd dollár bevételt kellene generálni, ami addigra feltehetően teljesen eltűnő CD eladási bevételek illetve a nullára zsugorodó digitális letöltések nélkül.
A streaming szolgáltatások előtt álló feladat sem kicsi, hiszen a mai bevételeknek a hétszeresét kellene 5 éven belül hozniuk, ami jelentősen tovább növekvő népszerűség és használat mellett is igen-igen optimista becslés, aminek a megvalósulásához nagyon sokféle új, innovatív üzleti modellre, lesz,lenne szükség.
Ellenkező esetben viszont az előadók illetve a streaming szolgáltatások- elsősorban a kisebb ,független streaming szolgáltatások- számára igen-igen sötét évek jöhetnek el, hamarosan.
