A streaming szolgáltatásokkal kapcsolatban az elmúlt években elsősorban magával az üzleti modellel kapcsolatos kérdések merültek fel, azaz, hogy tudnak-e és ha igen mikor, milyen feltételek mellett nyereségesek lenni az ilyen típusú digitális zenei szolgáltatók.

Az elmúlt hónapokban ugyanakkor eltolódni látszik a hangsúly ennek elsődleges oka pedig abban keresendő, hogy a tengerentúli adatok alapján a streaming növekedése most már egyértelműen az a lá carte szolgáltatások rovására történik, ami egyben azt is jelenti, hogy a digitális zenei szolgáltatásokat igénybe vevők száma elérte a maximumát.

Több kutatás is kimutatta ezzel párhuzamosan, hogy a zenekedvelők- rajongásuk mértékétől függően- különböző összeget költenek zenei tartalmakra. A legmagasabb- éves szinten 150-300 dollárt a hardcore zenerajongók költik. A mainstream zenerajongók éves szinten 100 dollár alatt költenek, sokan közülük azonban nem szeretnek vagy csak minimálisan fizetni a zenéért, az inaktív zenekedvelők pedig teljesen egyértelműen nem fizetnek a zenéért, csak kivételes esetekben.

A világ legnagyobb zenei platformja, az iTunes adatai, mindezzel alapvetően összhangban pedig azt mutatják, hogy az átlagosan zenére költött összeg éves szinten 60 dollár körül vagy az alatt van, azaz a streaming szolgáltatások évi 100-120 dolláros előfizetési díja a legtöbb zenekedvelő számára drága.

A streaming szolgáltatások ára tehát az egyik gátló tényező azok tömeges elterjedésében, sőt ami külön rossz hír a zeneipar számára, hogy a streaming szolgáltatások révén alapvetően a hardcore zenerajongók költései csökkennek.

Mi lehetne akkor tehát az a havi előfizetési díj, amely elő tudná segíteni a tömeges elterjedését, az amúgy kedvelt streaming szolgáltatásoknak? Nem feltétlenül egy ár, ez a legfontosabb. Akár a mobiltelefonszolgáltatások, akár az autóipar akár más tartalomszolgáltatások esetében előbb vagy utóbb kialakult egy szegmenspecifikus árazás. A zeneiparban ezzel szemben- részben fura módon pont a jobsi örökséget folytatva- részben pedig az ős-streaming szolgáltatások árazását követve- egyetlen árat próbálnak lenyomni a szolgáltatók az összes szegmens torkán.

A legfontosabb tehát különböző, szegmensek igényeinek megfelelő árazás kialakítása lenne. A felső határ akár emelkedhetne is 12 dollárra, a hardcore rajongók számára, bizonyos extra prémium funkciók bevezetésével, miközben a mainstream árat a jelenlegi 10 dollárról érdemes lenne a Netflix, 8 dolláros szintjére lehozni, miközben a különböző kisebb fogyasztói csoportok számára 1, 3, 5 dolláros eléréseket létrehozva.

Természetesen mindez a nagy kiadók tetszését nem fogja elnyerni, a probléma ugyanakkor ennél jóval összetettebb. Hosszú távon ugyanis a jelenlegi streaming árazás és a jelenleg a streaming szolgáltatásokat használók növelése nélkül a zeneipar számára ismét a bevételek csökkenése vár. ..