A digitális zenei szolgáltatások megjelenésével és folyamatos, gyors tempóban való fejlődésük révén, az 1950-es évek elején kialakított, majd egy alkalommal a 2000-es évek fordulóján módosított tengerentúli szerzői jogi szabályok egyre kevésbé képesek szabályozni napjaink zenei életét és szolgáltatásait. Ezernyi példa lenne felsorolható, kezdve a Youtube és a Viacom között pereskedéssel, folytatva a Pandora és a közös jogkezelő szervezetek közötti per sorozattal.

Ha mindez önmagában nem lenne elegendő, maga a zenei piacon jelenlevő szereplők is komoly átalakuláson mennek keresztül. A tradicionális modell alapján a zeneiparban az egyes előadók zenei kiadókkal szerződnek le, annak érdekében, hogy azok elvégezzék a zenei tartalmaikhoz kacsoló marketing, terjesztési illetve jogi feladatokat, ők pedig csak a zenére koncentrálhassanak. A digitális szolgáltatások és marketing eszközök terjedésével az előadók számára egyre fontosabb lett, hogy   tartalmaikhoz kapcsolódó jogokat vagy azok egy része ők kezelhessék, miközben a marketing tevékenység ellátásához sok esetben már nincs is szükség a kiadókra. Ennek a folyamatnak a részeként, a tradicionális kiadói modell és szerepek egyre inkább elaprózódnak és specialisták kezébe kerülnek

Ennek a folyamatnak és a közös jogkezelést egyre inkább elhagyó, meghatározó zenészeknek köszönhetően, egyre gyakrabban állnak elő pikáns jogi helyzetek. A legfrissebb alanya és kezdeményezője Irving Azoff ex-Livenation vezérigazgató, aki a Madison Square Garden Entertainment nevű céggel közösen létrehozta a Global Music Right nevű, bizonyos előadók, köztük az Eagles, Pharrell Williams, John Lennon anno közös jogkezelők alá tartozó jogainak kezelésére szakosodott céget.

Azoff és cégre aztán novemberben- érdekes módon pontosan azután, miután a Youtube hosszas várakozás után bejelentette streaming szolgáltatásának indulását - több alkalommal is felszólította és emlékeztette a Youtube-ot illetve a Spotiy-t hogy nem rendelkeznek a megfelelő licenszekkel az Azoff által képviselt 20 ezer videóklip kapcsán. Majd megismételte mindezt, ügyvédjével felerősítve és hozzátéve, hogy a Youtoube ezek alapján nem rendelkezik a szükséges jogokkal a videókkal kapcsolatban, és minden videólejátszás attól a pillanattól kezdve szerzői-jog sértésnek minősül majd.

A Global Music Right-nak és tulajdonosának minden jel szerint pereskednie kell majd annak érdekében, hogy saját igazát bizonyítsa és az jogosnak gondolt jussát megkapja, ugyanis a Youtube, Kent Walker jogtanácsosa által jelzete, hogy Azoff-nak is a szabványos, a Youtube videókra kialakított, Content ID rendszeren alapuló bejelentési módszert kell alkalmaznia, mind a 20 ezer videó esetében. Mindezt Azoff természetesen vitatja.

Mi lehet akkor a valóság? Jogi szempontból ketté kell bontani a helyzetet és a lehetséges kimeneteleket. A Spotify helyzete ebben az esetben tisztának mondható, ugyanis a streaming szolgáltatások esetében , azok a Copyright Royalty Board által meghatározott, kiadói megállapodásaikban szabályozott összeget kötelesek fizetni. Ez jelenleg 10.5 %-a a bevételeiknek, és az előadói jogkezelők ebből részesülnek,az általuk a kiadókkal kialkudott formában és mértékben.

A Youtube esetében ugyanakkor a helyzet más, ugyanis az előadói jogok kezelői szabadon tárgyalhatnak a szolgáltatókkal, akiket ugyanakkor a DMCA Safe Harbour egyezménye véd, azaz példánál maradva abban az esetben, hogyha a Youtube minden tőle telhetőt megtesz, akkor nem, büntethető azért, mert a felhasználói nem jogosított tartalmakat töltenek fel.

A Youtube ugyanakkor éppen új, klasszikus értelemben vett streaming szolgáltatásának indítására koncentrál, amely esetében ugye a kiadókkal kialkudott tarifák a mérvadóak, ebben az esetben viszont a kiadó maga Azoff.

A két fél küzdelme azóta operatív, ügyvédi szinten folytatódott. A GMR (Global Music Right ) jogi képviselője, Howard King a Youtube-nak írt levelében kiemelte, hogy a cég úgy utasította vissza a GMR kérelmeit, hogy általános megállapodásokra hivatkozott , miközben ezen megállapodások részleteit nem volt hajlandó megosztani Azoff-al és képviselőjével.

A jogi vita ezen a ponton visszautal arra, a régóta vitatott pontra, hogy kinek is kell pontosan őrködnie az illegális, nem tisztázott szerzői jogi viszonyú tartalmak felkerülésével kapcsolatban. A Youtube, több más szolgáltatóval összhangban azt képviseli, hogy a DMCA alapján a szolgáltatót nem terheli felelősség ez ügyben, így a tartalomtulajdonosoknak kell jelezniük pontosan mely tartalmak eltávolítását is kérik.

A Google jogi képviselője, David Kramer azt állítja, hogy King megpróbálja megkerülni a szabványos és a Kongresszus által is elfogadott tartalomletiltási folyamatot ( take down notice procedure) , sőt Kramer szerint King-nek a pontos, törlendő videó URL mellett azt is bizonyítani kellene, hogy jogában áll a művész nevében nyilatkozni.

King azonban vitatja ezt és azt állítja, hogy a Google-nak pontosan tudnia kell, mely tartalmakat kell eltávolítani, hiszen beazonosítja őket tartalomazonosító rendszere, a Content ID segítségével.

Amennyiben pedig ezt nem teszi meg., úgy egy milliárd dollárt is elértő szerzői jogi perrel fenyegeti a Youtube-ot és tulajdonosát. A Youtube állítása szerint ugyanakkor rendelkezik a videük megjelenítéséhez szükséges jogokkal, igaz azok forrását nem jelölték meg, így a legtöbben arra gyanakszanak, hogy a standard licenszekre hivatkozik a cég.

Maga a per kimenetele egyrészt kétes, másrészt nyilvánvalóan évekig, vagy akár egy évtizedig is eltartana. Azt sem árt észben tartani, hogy a Youtube nem rég nyert meg egy sok tekintetben hasonló pert a Viacom-al szemben és, hogy a bíróságok az esetek túlnyomó többségében maximum csak részlegesen találják felelősnek a szolgáltatókat a szerzői jogsértő tartalmak megjelenésekor.

Hogy miről is szól akkor az egész fenyegetés? Természetesen a Youtube új streaming szolgáltatásáról. Azoff végeredményben semmi mást nem szeretne, mint jobb feltételeket kialkudni. Teszi mindezt egy olyan üzleti környezetben, ahol a sztárelőadók elégedetlenek a streaming szolgáltatásokból befolyó bevételeikkel és ezért egyre inkább új és új megoldásokat keresnek.

A Youtube zene aranykorának tehát messze nincsen vége- ahogyan azt az Index írta- Azoff és a Youtube várhatóan majd megegyeznek egy valamivel magasabb összegben,mint a jelenlegi, a Youtube Music Key pedig a terveknek megfelelően elindul jövőre. Mindez ugyanakkor nem változtat azon a tényen, hogy rendkívül káros és kellemetlen az a folyamat, amely során majdani, magasabb bevételek reményében egyre több és több előadó lép ki a közös jogkezelés alól. Napjainkban streaming szolgáltatások alapjait képező 20-30 millió dalból álló zenei adatbázisok létének alapja a rendezett szerzői jogi helyzet.

Hosszú távon ez a folyamat ugyanakkor a 2000-es évek elejéhez hasonló helyzetet teremthet, amikor a digitális zenei szolgáltatások terjedésének a legnagyobb gátja sok esetben a tisztázatlan szerzői jogi helyzet volt. Abból pedig több pénz biztos nem lesz az előadók számára…