A nagy lemezkiadók hozzáállásáról, szerepéről a digitális zene helyzetében többször írtunk már az elmúlt évek során. Bár a kiadók ezt vitatják, mindenki más egyértelműen azon az állásponton van, hogy kevésbé merev, az újfajta igényekre nyitottabb, azokat könnyebben magáévá tevő kiadói hozzáállás esetén gazdagabb lenne már a világ több igazán menő és nagyon nagy tömegek által kedvelt, legális zenei szolgáltatással.

 

A kiadók azonban nem tértek jobb belátásra, nem változtassák meg álláspontjukat , így az igazán új és igazén eredeti szolgáltatások piacra viteléhez, még a legnagyobb szolgáltatók (Apple, Google vagy éppen az Amazon) esetében is hosszadalmas tárgyalások  és megannyi pénz szükségeltetik.

 

Mire lenne szükség ahhoz, hogy a kiadók megváltozzanak? A szükség bizonyosan megváltoztatná őket, de mint ahogy azt korábban írtuk, a szükségtől és az igazi vészhelyzettől még mindig messze vagyunk, pedig a CD eladások zuhanása lassan megáll, hiszen közelít a nulla felé…

 

A másik megoldás nyilván az lenne, hogyha a kiadók vezetőségébe olyan, fiatal, az internetet nem ellenségként, hanem partnermédiumként kezelő emberek kerülnének, akik üzletet szeretnének és nem üldözést és pereket.

 

 

Anélkül, hogy átcsapnánk álláshirdetés rovatba, rögzítsük túlzottan sok, ilyen képességekkel megáldott, a zenéhez is valamelyest konyító fiatalember nem rohangál a világ utcáin. Igaz az is ugyanakkor, hogy nem is lenne sokra szükség belőlük, mindösszesen 4 darabra…Mindezen felül pedig maga a helyzet is adja magát..a befektetők- hiszen ne felejtsük el, tpzsdei cégekről beszélünk- már réges régen beárazták a jelenlegi zenei modellek kudarcát,így a kiadók gyakorlatilag végtelenül kiszolgáltatott célpontok a tőzsdei parketten. Egyetlen „szerencséjük” , hogy jelenlegi bevételi struktúrájuk olyan kevés mozgásteret kínál, amely révén befektetési célpontnak sem túl kedvezőek. (Guy Hands és az EMi viharos kapcsolata az élő példája mindennek)  A 4 nagy kiadó közül csak a Universal helyzete tekinthető biztosnak. A SONY sorsát jelentősen befolyásolják a japán földrengés hatásai, az EMI gyakorlatilag csődben van, a Warner Music pedig kétségbeesetten keres befektetőket…

 

Érdekes módon ugyanakkor érdeklődő befektetők most is vannak, nem is kevesen. A hírek szerint a Warner Music iránt jelenleg 5, azaz öt darab befektetői kör érdeklődik, valamennyi komolyan, és túlnyomó többségük nem valamelyik másik major kiadót takarja. A kiadói hozzáállás drasztikus megváltozásában bízók számára jó hír, hogy az egyik befektetői csoport szakmai vezetője a hírek szerint egy Sean Parker nevű fiatalember…ismerősen cseng as név sokak számára? Biztosan, hiszen a majdnem Oscar Díjas, Facebook sztorit feldolgozó film rendkívül ismertté tette, az amúgy a zeneipar rémlámaiban megjelenő Napster kitalálóját és megvalósítóját! Sean Parker napjainkban már nem egy underground, a zeneipar által üldözött szolgáltatás feltalálója és evangelistája, hanem egy roppant gazdag tanácsadó. Akinek egészen biztosan vannak elképzelései arról, hogyan is kellene kinéznie egy zenei kiadónak a 21.században. Bár nem tudjuk, de feltételezzük, hogy ez bővebb annál, mint, hogy a nevét megváltoztassák..S ha ez valóban így van, akkor innentől kezdve már csak két dolognak kell szurkolnia a változásban kitartóan bízóknak: Egyrészt, hogy a licitet a kiadóért az a befektetői csoport nyerje meg, ahol Parker a tanácsadó, másrészt, hogy Justin Timberlake semmilyen formában ne kerüljön a képbe!