A Spotify és úgy általában a streaming szolgáltatások üzleti modelljének bizonytalanságáról legutóbbi posztunkban részletesen írtunk. Az üzleti modellt viszont ,sajnos nem csupán csak kiadói oldalról érkező nyomás feszíti szét, hanem a másik oldalról érkező is, nyilván a kettő összefügg egymással. Az előadók számára ugyanis a streaming szolgáltatásokban való megjelenés minden, csak nem kifizetődő. Marketing oldalról nézve, ha választani kell a Spotify és a Youtube(vevo) közül, egyértelműen az utóbbi az, amit a zenekarok választanak, brand erőssége, ismertsége no meg látogatottsága okán. A zenei marketing mixben tehát minimális a szerepe a streaming szolgáltatásoknak, a bevételi oldalon pedig még borúsabb a helyzet. Egy lejátszásból kevesebb, mint 0.001 eurót, azaz egy euró ezred részét kapják meg az előadók. Persze ez nem feltétlenül a Spotify és a többi streaming szolgáltató hibája, hiszen a kiadóknak ők fizetnek. A kérdés sokkal inkább az lehetne, hogy a kiadók és az előadók közötti úton hol tűnik el a pénz…

 

 

Erre a régóta levegőben lógó és nagyon messzire vezető problémára adhatna megoldás a D2F alkalmazások, szolgáltatások elterjedése. A D2F (Direct 2 fan) szolgáltatások lényege, hogy az előadók és a rajongók közvetlen kapcsolatba kerülhetnek egymással, mégha csak virtuálisan is. A szolgáltatók ez esetben csupán a platformot biztosítják, de a pénzmozgás közvetlenül a rajongó és az együttes között zajlik.

 

Természetesen ilyen szolgáltatások már most is léteznek. Az utóbbi hetek, hónapok streaming szolgáltatások és előadók közötti vitái alapján ugyanakkor fellángolt ismét a vita arról, hogy mi legyen, mi lehetne a streaming szolgáltatások és a D2F szolgáltatások viszonya.

 

Az integráció mellett érvelők szerint ha a Spotify valóban zenei platform kíván lenni- márpedig minden jel erre mutat- akkor a D2F alkalmazásoknak igenis helyük van a platformban. Vannak akik szerint ugyanakkor az integráció még ennél is szorosabb lehet(ne) az integráció és az alap Spotify kliensben  jelenhetnének meg a D2F alkalmazások. S persze harmadik verzióként ezeken felül ott áll az a lehetőség, hogy csak kiemelt előadók esetében vezetnék be, egyfajta teszt jelleggel az integrációt.

 

Feltételezhetően az integráció valamelyik módja a streaming szolgáltatók számára is elfogadható lenne, így a leküzdendő akadály ebben az esetben is a régi status quo, azaz a kiadók ellenállása lesz, lehet. Több szakember szerint fontos lenne, ez esetben a várható kiadói ellenállás ellenére meglépni az integrációt, hiszen a kétfajta felfogás egy ideig egészen biztosan békében meg tudna egymás mellett lenni.