A digitális zenei szolgáltatások esetében hosszú időn keresztül a legnagyobb problémát a jogi helyzet okozta, okozhatta. A kiadókkal, jogvédő szervekkel való megállapodás hosszú éveken keresztül a legjelentősebb gátló tényező volt az újfajta szolgáltatások esetében.

Mindez az elmúlt években szerencsésen megváltozott, és a szabványos zenei szolgáltatások indítása ma már alapvetően csupán pénz kérdése. Jóval bonyolultabb ugyanakkor az on-demand rádiók helyzete a tengerentúlon.

Az ő működésüket ugyanis a DMCA szabályozza, amely kimondta, hogy a földi sugárzású, hagyományos rádiók esetében nem állapított meg jogdíjfizetési kötelezettséget az átalányjogdíjon felül, az on-demand rádiók esetében ugyanakkor dalonként 1.1 centes árat szabott meg. A kaliforniai rádió ugyanakkor jogi útra is terelte az ügyet és beperelte a két nagy amerikai szerzői jogi szervezet közül az egyiket. Ez a per ért véget és az ítéletnek előreláthatólag messzire ható következményei lesznek.

A Pandora vs ASCAP (American Society of Composers, Authors and Publishers) perben ugyanis a bíróság lényegében az on-demand rádiónak adott igazat. Keresetében a Pandora azt kérte, hogy az ASCAP számára fizetendő díjat 1.7-1.85 %-ban állapítsa meg ( A szolgáltató, jelen esetben a Pandora bevételeihez viszonyítva) míg az ASCAP évente emelkedő és 2015-re 3%-ot elérő jogdíjat kért.

136 oldalas indoklásában a bíróság leszögezte, hogy az ASCAP által benyújtott indoklás és dokumentumok nem támasztják alá, hogy a jogdíjnak miért kellene növekednie és miért , milyen alapon érhetné el a 3%-os szintet 2015-től. Abban ugyanakkor a bíróság a Pandora-nak sem adott igazat, hogy az on-demand rádiónak ugyanannyit ( 1.7%) kellene fizetnie, mint a földi sugárzású rádióadóknak.

Indoklásában bíróság ugyancsak kiemelte, hogy a 3%-os érték egyben egy határt is jelent az korlátozott interaktivitást biztosító szolgáltatások és a streaming szolgáltatások között, s így az előbbiekbe tartozó Pandora esetében a fizetendő díj semmiképpen sem érheti el a 3%-ot!

A bírósági ítéletnek volt még két roppant mód fontos, a jövőbeni fejleményeket meghatározó pontja. Az első arról , hogy a Pandora és a SONY/ATV illetve a Universal között létrejött, átmeneti megállapodások esetében meghatározott lényegesbe magasabb jogdíjak ( pro rata alapon 5 illetve 7.5%) nem tekinthetőek a piac által meghatározott értéknek, mivel speciális körülmények között születtek. A második pedig arról, hogy a közelmúltban az ASCAP és az Apple között, az iTunes Radio kapcsán létrejött megállapodások ugyancsak nem tekinthetőek piac megállapodásoknak és így a 10%-os jogdíj nem tekinthető piaci árnak.

A döntést természetesen mindkét legfontosabb szereplő, a Sony ATV illetve a Universal Publishing csalódottan fogadta, ami nem is meglepő. A SONY ATV vezetője, Martin Bandier  azonnal jelezte, hogy a bíróság döntése alapvetően alátámasztja a közelmúltban tett lépésüket, melynek keretében kivonták a közös jogkezelés alól tartalmaikat.  

Az ítélet, egyetemben a Pandora számára ugyancsak kedvező tavaly év végi ítélettel, a jelek szerint valóban alapjaiban rengetheti meg, a közel 70 évvel ezelőtt megalkotott amerikai szerzői jogi rendszert, és amelyet a jelek szerint a lehető leghamarabb kell, kellene a kongresszusnak alapjaiban újragondolnia.

A jelenlegi helyzet  ugyanis minden fél- a szolgáltatók, a közös jogkezelő szervek, a zenészek, előadók- számára rossz.  

A közös jogkezelők- mint azt a fentiek mutatják- elégedetlenek azzal, hogy az interaktív rádió szolgáltatások a streaming szolgáltatásokhoz képest lényeges alacsonyabb díjat fizetnek, de méginkább azzal, hogy ezen szolgáltatások által a kiadóknak fizetett összeg közel tízszerese annak az összegnek, amit az előadóknak fizetnek. ( Tavaly a Pandora bevételeinek 49%-át fizette a kiadóknak és mindössze 4%-át a közös jogkezelőknek)

A szolgáltatók számára már a jelenlegi jogdíjszintek is kritikusak- ne feledjük, sem a Pandora, sem a Spotify nem nyereséges- de talán még ennél is jobban fáj számukra, hogy a földi sugárzású rádiókénál lényegesen kedvezőtlenebb jogdíjakkal szembesülnek.

Az előadók számára pedig mind a kiadókhoz viszonyított részesedésük, mind a az az összeg, amit az on-demand rádióktól kapnak már-már bántó.

A rendszer azért is rossz, mert teljesen máshogy és logikátlan módon kezeli az egyes szereplőket, amelyek így annak ellenére, hogy nagyon sok tekintetben ugyanazt a szolgáltatást nyújtják, drasztikusan eltérő mértékű jogdíjat fizetnek. A földi sugárzású rádiók például az előadóknak nem, csupán a dalszerzőknek fizetnek. A satellit rádiók már mindkét félnek fizetnek, de kevesebbet, mind az internetes rádiók.

Az idejét múlt és neheze átlátható rendszer minden résztevőben frusztrációt kelt és minden résztvevőt megoldás keresésre ösztönzi. A Pandora a lobbizást és a pereket választotta, a Sony ATV és a Universal Publishing folyamatosan vonta és vonja ki tartalmait a közös jogkezelés alól, az előadók pedig dühöngenek és a szolgáltatásokat vádolják.

Ami pedig a rövid távú következményeket illeti. Martin Bandier a SONY ATV vezetője levélben már tájékoztatta az általuk képviselt dalszövegírókat, zeneszerzőket arról, hogy egyrészt fellebbeznek az ítélet ellen, másrészt pedig megerősítette azon törekvésüket, hogy valamennyi közös jogkezelő szervezetből kilépnek.

Ez- egy korábbi ítéletet alapján- a gyakorlatban azt kellene, hogy jelentse, hogy a SONY ATV valamennyi érintett szolgáltatásból- ez több tízezer, de lehet hogy százezer kisebb-nagyobb szolgáltatást érintene- vagy visszavonja tartalmait vagy egyenként megállapodik a szolgáltatókkal.

Bandier levelében leszögezte, hogy az Igazságügyi Minisztériumhoz és a kongresszushoz fordultak, annak érdekében, hogy azok vizsgálják felül annak lehetőségét, hogy csak részben is lehessen kivonulni a közös jogkezelés alól.

Mind az ítélet fogadtatásából, mind az arra adott reakciókból kivehető, mennyire rossz is a rendszer, jelenleg mindenki számára. Így most a politikán a sor, hogy felmérje és meghozza azokat a döntéseket, melyek révén a jövőben is működhet tovább a rendszer.