A Universal Music a világ legjelentősebb zenei kiadója, mely szerepét egyrészt kiváló üzletpolitikájának, nagyszerű előadóinak köszönheti, de ne felejtsük el azt sem, hogy a Universal Music és tulajdonosa, a Vivendi számítanak a zeneipar egyik legaktívabb akvizíciós résztevőjének is.

A Universal vezetője, Lucian Grange ugyanis egyértelműen azt szeretné, hogyha kiadója nem csupán, mint kiadó, hanem mint zeneipari szolgáltató is komoly szereplő lenne. Grange az freemium modell esküdt ellensége, aki saját streaming szolgáltatás indítását sem tartotta elképzelhetetlennek azon dolgozik, hogy a Universal akkor is meghatározó szereplő legyen, amikor már majd zenei kiadó alatt teljesen mást értünk, mint 5 évvel ezelőtt.

Ennek a hosszabb távú elképzelésnek egészen biztosan része, hogy a kiadó a francia BETC ügynökséggel ( amely a Havas média csoport tagja) alapított közös kiadót, POP Records néven. Fizikailag a kiadó a Polidor kiadó utóda ( amely olyan sztárokat gondozott korábban, mint Rolling Stones, Madonna vagy Lana Del Rey) lesz majd, annak előadóit és munkatárs gárdáját megörökölve.

A cél az közös céggel az, hogy egyszerre támogassa a Universal és a Havas munkáját. A Universalét azzal, hogy az ügynökség erőteljes zenei életbeli jelenlétét kihasználva találjon   számára új tehetségeket, az ügynökségét pedig azzal, hogy az egyre inkább médiacéggé váló ügynökségi szerepkör tartalmi oldali feladatit támogassa.

Hogy ez lesz-e az a modell ,ami sikeressé teszi ( ismét) a kiadói modellt a megváltozott zenefogyasztási szokások mellett ,nem tudni. Mi inkább arra tennénk a voksunkat, hogy az újfajta modell a digitális területről, a tartalom monetizálásának elősegítését támogató oldalról érkezik majd, azaz a 21.századi zenei kiadó inkább lesz segítség az előadóknak abban, hogy a létrehozott tartalmaikból a lehető legtöbb bevételt generálják digitálisan, mint abban, hogy ezeket a tartalmakat létrehozzák.