A Youtube a digitális zeneipar egyik, ha nem A legjelentősebb pénzgyára, ezzel ma már egyre inkább tisztában vannak a kiadók is. A kiemelt figyelem pedig ebben az iparágban nem mindig jelent egyet a szerencsével…
A kiadók a tavasz folyamán két területen is támadásba lendültek, annak érdekében, hogy a jelenleginél jelentősen nagyobb mértékben részesüljenek a Youtube mesés reklámbevételeiből. Az egyik a Youtube működését (is) meghatározó DMCA licenszek kérdése, a másik pedig magának a Youtube és a kiadók közötti szerződéseknek a meghosszabbítása.
A Youtube minden kritikára harciasan és magabiztosan válaszolt, drámai növekedést vizionálva hirdetési bevételei esetében és úgy tűnt, 35-36 milliárd dollár ígérete még a kiadók számára is elég lehet.
Mindez azonban nem történt meg, a kiadók, előadók újabb támadásba lendültek, ezúttal már nem csupán a Safe Harbor elvet vitatva ( illetve annak a Youtube-ra való alkalmazhatóságának) hanem a Youtube lelkének számító Content ID rendszer pontosságát is vitatva! Több kiadó is azt állítja, hogy a rendszer pontosság nem, hogy nem 99%, hanem inkább 50% körül van, és rendszeresen manuálisan kell jelenteniük saját tartalmaikat. ( napi mintegy 2000 manuális bejelentést generálva..) Sőt, egyes kiadók azt állítják, hogy a fontosabb televíziós csatornák tartalmai nem is szerepelnek a Youtube rendszerében…
S ha mindez nem lenne elég, ismételten előkerültek azok a vádak, melyek szerint a Youtube sokkal kevesebbet fizet, mint amennyit a többi, sok tekintetben hasonló streaming jellegű szolgáltatás. ( Azt ne felejtsük el, hogy szó szerint ugyanez az argumentum hangzott el korábban a hasonló jellegű streaming szolgáltatásokkal, így a Pandora-val vagy éppen a Spotify-al kapcsolatban is)
Ettől persze még igaz lehet, hogy a Youtube által fizetett lejátszásonkénti díj valóban nagyon alacsony, 0.0008 dollár ( egy cent 800-ad része) miközben a Spotify vagy a Soundcloud ennek nagyjából a hatszorosát fizeti, más ingyenes szolgáltatások pedig mintegy 35%-al fizetnek többet, mint a Youtube.
A streamenként fizetendő díj nyilván megállapodás illetve kongresszusi döntés kérdése, a safe harbor elv, azaz, hogy a web-oldalak és szolgáltatások üzemeltetői nem felelősek a felhasználók által hozzájuk feltöltött tartalmakért ugyanakkor a modern internet egyik legfontosabb szabályozó elve. Abban az estben, hogyha a kiadók elérnék céljukat, azaz a Safe Harbort elv bizonyos esetekben felülvizsgálható, támadható lenne, azzal nem csak és nem elsősorban a Youtube kerülne veszélybe, hanem sok ezer kisebb oldal, amely ezen az elven működik.
A megoldás, mint eddig minden esetben a tárgyalás lehet és valószínűleg lesz is. Alapvetően a kiadók sem érdekeltek abban, hogy tartalmaik lekerüljenek a Youtuberól, hiszen a szolgáltatás közösségi jellegéből adódóan mindez fizikailag lényegében megoldhatatlan, arról pedig is beszélve, hogy a Youtube azért mára, még az alacsony lejátszásonkénti díjak ellenére is fontos eszköz lett abban, (és ezáltal a zeneipar legnagyobb kereskedelmi partnere) hogy a felhasználók által feltöltött videókban elhangzó zenék után is megkapják a jussukat a kiadók és a lánc végén az előadók. Pontosan ezért nem is lenne megoldás az, mait a kiadók vitatnak, hogy a Youtube többet fizetne, hogyha a Spotify-hoz hasonlóan nem lenne kedvezőbb pozícióban, pontosan a Safe Harbor elvnek köszönhetően.
Az összeg pedig nem kicsi, a Youtube 630 millió dollárt fizetett ki a jogtulajdonosoknak, ami viszont kevesebb, lényegesen kevesebb,mint amennyit a videómegtekintések aránya alapján kellett volna, ami 1.6-1.7 milliárd dolláros jogdíjat eredményezne. A különbség alapvető oka, hogy a Youtube nem videómegtekintésre, hanem eltöltött időre fókuszál, amiben az egyik legfontosabb szerepe a csatornáknak és az azokra való feliratkozásoknak van, ami a zenei tartalmak esetében jelentősen alacsonyabb. A kiadók valahol ezt az 1 milliárd dollárt keresik, amit vagy amiből valamennyit a Youtube-nak meg kell majd adnia és helyreáll majd a béke, egy időre bizonyosan.
