A Spotify számára a 2013-as év egyik legjelentősebb problémáját a nyáron kirobbant, a cég előadóknak szóló jogdíjfizetései körül kirobbant botrány jelentette. A svéd cég már régóta  dolgozik az előadókkal való közvetlen(ebb) viszony kialakításán,  előbb egyes előadókkal- Metallica, Pink Floyd-  való megállapodások révén, aztán pedig a Spotlight nevű, ismeretlenebb előadók számára szóló programjával, az idei események alapján kijelenthetjük, kevés sikerrel.  

Ezt a helyzetet próbálja enyhíteni a svéd cég a múlt héten elindult előadók részére szóló B2B oldalával, a Spotify for artists-al. Az oldal több funkciót- hogyan lehet zenei marketinget folytatni a Spotify segítségével, hogyan működik a streaming üzleti modell, hogyan  lehet megjelenni a Spotify-on -   is igyekszik betölteni, de fundamentális célja, hogy az előadók számára jobban érthetővé, transzparensebbé tegye a Spotify és egyáltalán a streaming üzleti modell működését.

A portál fontos részét képezi az analitika rész, melyet a Spotify a Next Big Thing Sound-al közösen állított fel.  A megoldás segítségével az előadók gyakorlatilag valós időben követhetik nyomon, hogy dalaikat mennyien hallgatják, melyek a legjobban , legtöbbet hallgatott dalaik , demográfiai információkat kaphatnak a dalaikat hallgatókról, azaz egy komplett és komplex  eszközt kapnak a kezükbe.

A legdrámaibb lépés talán mégsem ez, hanem a Spotify Explained névre keresztelt, a streaming üzleti modell és a Spotify működését gyakorlatilag teljesen transzparenssé tevő oldal.

Az ismertetés, az alapoktól, azaz a fogyasztók által zenére költött összegtől, a Spotify  bevételeinek fejlődésén, a nemzetközi terjeszkedésen  át jut el az előadóknak kifizetett összegekig és azoknak a felosztásáig.

Az ismertetés érezhetően próbál a lehető legkonkrétabban fogalmazni, s ennek keretében konkrét adatokon keresztül bemutatni a jogdíjfizetési mechanizmust.  A példák szinte mindegyike megérne egy külön bekezdést, de mi itt és most kettőt emelnénk ki:

Az  első ezek közül, amely előadónevek említése nélkül, a különböző albumok teljesítményét  mutatja a kifizetett jogdíj szempontjából, a mostani felhasználószám, illetve egy hipotetikusnak vett, 40 milliós felhasználói tábor estén. Amint az a grafikonon jól látható, a kifizetések  között több nagyságrendnyi különbség van. Egy kevéssé ismert, niche album esetén  pár ezer dollár, míg egy igazi, globális világsláger esetén fél millió dollár volt a kifizetett jogdíj.

A második rendkívül szemléletes, de várhatóan hatalmas vitákat kiváltó diagram a Spotify és a többi streaming vagy streaming jellegű szolgáltató által fizetett jogdíjat mutatja, 1 millió feltételezett lejátszásra. Neveket ugyan nem ír a Spotify, de könnyen beazonosítható, hogy a Pandora valamint a Youtube a két, az összehasonlításban szereplő szolgáltatás. A Pandora esetében  ugyanazok a heves viták zajlottak, zajlanak, mint a Spotify esetében, a Youtube ugyanakkor  (eleddig)  még nem került az előadók össztüzébe, pedig a svéd cég adatai alapján, minden ok meg lenne erre…

A Spotify  ezen lépése, azaz, hogy saját ,működését tulajdonképpen teljesen kifehérítette természetesen egyrészt PR fogás, amellyel az előadói kritikák élt próbálják enyhíteni. De hibás lenne csupán ennyinek  kezelni, egy komplett, a streaming üzleti modell teljes működését felfedő és elmagyarázó oldalt. A svéd cég ezzel a lépéssel egyrészt egy hatalmas övet dobott a zeneipar állóvízébe, hosszabb távon pedig nagyon sok, végtelenül komoly kérdés feltevésére ad lehetőséget a zenészeknek kiadójuk illetve a jogkezelők felé. Aminek a végkimenetele természetesen még bizonytalan, de akár egy teljesen új zenei ökoszisztéma is lehet…