A Youtube a legmeghatározóbb digitális zeneipari szereplők egyike, amelynek bevételei sokszorosan meghaladják az összes vetélytárs streaming szolgáltatásét, és amelynek csak a zenei videóit többen nézik meg naponta, mint bármely más zenei szolgáltatás használóinak a száma.

Valamikor tavaly tavasszal kezdődött meg az a támadás sorozat, amely teljesen egyértelműen a Youtube ellen irányul, és amelyet a nagy nemzetközi kiadók és jogvédő szervezetek vezetnek. A kiadók a tavasz folyamán két területen is támadásba lendültek, annak érdekében, hogy a jelenleginél jelentősen nagyobb mértékben részesüljenek a Youtube mesés reklámbevételeiből. Az egyik  a Youtube működését (is) meghatározó DMCA licenszek kérdése, a másik pedig magának a Youtube és a kiadók közötti szerződéseknek a meghosszabbítása.

Maga az ok, inkább az elsőben keresendő, ez az, amit a kiadók és egyre inkább az előadók is a Youtube-ban látják minden probléma okát. A probléma pedig a Valir gap néven elhíresült probléma. Ami röviden így foglalható össze:    A hirdetés alapú streaming szolgáltatások berkein belül nézett/ hallgatott zenei tartalmak száma tavaly megduplázódott,miközben az ilyen jellegű szolgáltatásokból befolyt bevételek mindössze 31%-al nőttek. Azaz az ilyen jellegű szolgáltatások úgy növekednek, hogy közben a sikerekből az előadók és a tartalomtulajdonosok mérsékelten részesülnek.   A zene pedig a Youtube népszerűségének egyik legfontosabb eleme.  Becslések szerint a Youtube teljes forgalmának több,mint a harmada  ugyanis zenei videókból származik, azaz a kiadók szeme előtt érthető okokból villognak a dollár jelek…

A Youtube minden kritikára harciasan és magabiztosan válaszolt,sőt mindezt megfejelve a közelmúltban egy  kutatás eredményeit is közölte. A RBR Economics nevű kutató cég a Youtube és a zenei tartalmak viszonyát vizsgálta.

Egyik kérdésük azt vizsgálta, hogy a Youtube zenei tartalmainak eltűnése esetében mi történne azzal az idővel, amit jelenleg a megkérdezettek erre szánnak.  

Átlagosan a Youtube-on való zenehallgatási idő fele teljesen leveszne, azaz nem zenéhez kapcsolódó szolgáltatásokra migrálódna. Nagyjából az egy tizede migrálódna hozzáadott érték nélküli  ( eg. illegális) zenei szolgáltatásokra illetve zenebeszerzési forrásokra, nagyjából negyede  alacsonyabb vagy ugyanakkora értékű szolgáltatásokat kezdene el használni és mindössze 13-15% migrálna fel prémium zenei szolgáltatásokba.

A kutató cég ugyancsak elemezte  specifikusan a német piacot és a német piacon a dalok letiltásának hatásait. Kétféle meglehetősen bonyolult módszert alkalmaztak, alapvetően mindkettő azt az eredményt adta, hogy a dalok letiltása egyáltalán nem vagy csupán kis mértékben növelte meg azok stream számát, miután elérhetővé váltak a Youtube-on, és akkor is inkább a régebbi dalok ( 6 hónapnál régebbi) dalok esetében.

Természetesen a válasz sem váratott sokáig magára. A nemzetközi lemezipai szövetség, az IPFI rögtön jelezte, hogy ahelyett, hogy a Youtube és a Google saját szabályaik szerint játszana, rendezni kellene a Youtube működését (is) szabályozó jogi környeztet. Geoff Tayloy a brit lemezkiadó szövetségének vezetője pedig a tanulmáyy azon adat kapcsán ,amely szerint 19%-a az angol Youtube használóknak magasabb színvonalú, prémium streaming szolgáltatásra váltana a Youtube hiányában ,kiemelte, hogy ennek  akár a fele is igen komoly mértékben növelné a szigetországi előadók bevételeit.

A vita tehát  messze nem zárult le és előreláthatólag még hosszú ideig nem is fog. Akkor azonban, amikor a vita kimenetelét mérlegeljük, arról semmi estre sem árt megfeledkezni , hogy a zenekarok és zenei tartalmak marketingjében  a Youtube szerepe megkerülhetetlen. Az ugyanakkor abszolút elképzelhető, hogy a kiadók  az eddiginél szervezettebb módon a Youtube esetében is akadályozni fogják a friss tartalmak bekerülését az ingyenesen elérhető szolgáltatásokba vagy szolgáltatás részekbe, azaz lényegében egy a filmiparhoz hasonló rendszer jönne létre, ahol  meg lenne határozva hogy melyik szolgáltatás típusba mikor kerületnek bele az egyes friss tartalmak.