Az iTunes mögötti második helyezés megszerzéséért, a különböző piaci szereplők más és más eszközöket vetnek, próbálnak bevetni. A DRM mentes terjesztés már a kezdetek óta „űző" eMusic számára nyilván nem jelenthetett már megoldást a kötöttségek nélküli zeneárulás, így nekik más irányba kellett elindulniuk.

Ez az irány pedig az áruházi jellegből, a komplett zenei információs központ irányába való elmozdulást jelenti. Mit is takar ez, a némiképp misztikus megfogalmazás? Több mindent! Elsődlegesen és elsősorban azt, hogy az eMusic albumoldalai teljesen átalakulnak, s az albuminformációkon felül különböző, elsősorban külső siteokról jövő információk is megtalálhatóak lesznek, úgymint videók a Youtuberól, az előadóhoz vagy előadókhoz tartozó Wikipedia bejegyzések vagy az albumhoz kapcsolódó Flickr fotóalbumok. Mindezt az adott album tracklistája alatt, a digg deeper int he net (áss mélyebbre a neten) opció segítségével érhetik majd el a látogatók.

Az elkövetkezendő hónapokban további fejlesztések vérhatóak, melyek elsődlegesen a zenék megkeresését illetve a zenefelfedezést fogják elősegíteni. Ennek keretében az ajánló algoritmusát a szolgáltatásnak drasztikusan fejlesztik, javítják a kereső működését, valamint teljesen átalakítják az előadói oldalakat.

Az elsősorban a független kiadók kínálatából dolgozó vezetője, David Pakman a fejlesztéseket-elsősorban azoknak a közösségi részeit- egyértelműen egyedinek tartja, s hangsúlyozta, hogy vetélytársaik közül sem az Amazon, Sem az iTunes esetében nem találhatóak meg ezek a funkciók.

Valóban rettegnie kell mindezek után Steve Jobsnak? Nem hiszem, elsősorban azt, mert az eMusic ereje és lehetősége mindig is az egyedi, zenei kínálatában, és könnyen kezelhető formátumában, valamint olcsó áraiban rejlett. Mindetzek mellett természetesen lényeges, hogy a vásárlók milyen könnyen, milyen hamar találják meg kedven zeneszámaikat, és veszik meg azokat, azonban ezáltal minden valószínűség szerint drámaian nem fog megnőni az eMusic piaci részesedése.

A CD eladások rohamos és drámai csökkenésének ellensúlyozását a digitális zenei bevételek nem tudták, tudják ellensúlyozni, ez fájdalmas, de egyre nyilvánvalóbb és elfogadottabb tény. Azon ellenben, hogy mindez az online vagy a mobilzenei bevételek elmaradása miatt van így, már közel sem akkora az egyetértés az iparági szakemberek között. Az elmúlt hetek, napok bejegyzéseiben az online zeneterjesztés legégetőbb problémáit részletesen körüljártuk, most tehát a mobil oldalon a sor!

A mobilzeneterjesztést egy-másfél évvel ezelőtt a legtöbb zeneipari szakember, mint a digitális bevételek megmentőjét vízionálta, valljuk be nem is ok nélkül. A mobiltelefonok fejlődési trendje egyértelműen a minél gazdagabb funkcionalitás, a mobiltelefon, mint szórakoztató eszköz irányába mutattak, s ezen eszközön az egyik kiemelt terület a zene volt.

Az Emarketer legfrissebb elemzése szerint 2008 3.3, 2099-ben pedig 4.5 milliárd dollár fog kitenni a mobilzenei eladások értéke. Ez az adat önmagában akár bíztatónak is mondható, ellenben az M:metrics adat, amely szerint az amerikai mobiltelefontulajdonosok mindössze 5.7%-a hallgatott zenét mobiltelefonján. A zenék többségét pedig a PC-jükről töltötték át mobiltelefonjukra. Ez az arány ugyanakkor drámaian javul az okos telefon készülék tulajdonosok (54%) illetve az iPhone tulajdonosok (74%) körében.

Az Emarketer előrejelzése szerint a közeljövő nagy ígérete mobil területen a hirdetés alapú szolgáltatás lehet, amely esetében az elkövetkezendő 5 év során éves szinten 50% feletti növekedést vár a kutató cég. Mindezzel ellentétben, az előfizetéses mobil zenei szolgáltatások növekedése és térnyerése egyre kevésbé valószínű. Napjainkban már a szakértők legnagyobb hányada úgy gondolja, hogy az igazén népszerű, mobilzenei alkalmazások a különböző ingyenes, a zenefelfedezést elősegítő és támogató alkalmazások lesznek, mint a Pandora vagy a Last.fm.

A közelmúltban rengeteg alkalommal írtunk a különböző, egyedi és újfajta  digitális zeneterjesztési módszerekről, lehetőségekről. Leggyakrabban a hirdetés alapú megoldások,a DRM mentes tartalomterjesztés, valamint a régóta valódi potenciáljukat elérni valamilyen okból nem tudó előfizetéses modellek jelentek meg, mint lehetőséges kiutak.

Az előfizetéses modellek esetében minden esetben valamilyen módon árukapcsolást tűnt az ideális, a vásárlókat valóban megmozgató megoldásnak. Ezeknek, a lehetőségeknek egy potenciálisan kecsegtető elegyével lépne piacra, az ilyen területen igen-igen aktív Universal, valamint Nagy-Britannia egyik legnagyobb televízió társasága a Sky.

A tervek szerint még idén bevezetendő szolgáltatás core funkciója, egy előfizetéses alapú, streaming szolgáltatás lenne, a televízió társaság ügyfelei számára, kiegészítve havi fix számú, ingyenes MP3 letöltéssel.

Több ,zeneipari szaktekintély szerint is, ez lesz az első olyan digitális zenei szolgáltatás, amely nem az egyéneket, hanem magukat a családokat célozza meg. A nagy kérdés az ezek után, hogy a Sky és szolgáltatása képes lesz-e arra, amire a királyságban a nagy, megastore-ok, a Napster, és igazából az iTunes sem: rávenni az embereket, hogy fizessenek a zenéért, nagy mennyiségben. Ugyanakkor pont ez az a terület, ahol a Sky- és egyébként más, már meglevő ügyfélkörrel rendelkező cégek- igazán sokat nyerhetnek. A televíziótársaság ugyanis csupa olyan ügyféllel rendelkezik, akik hajlandóak fizetni bizonyos prémium szolgáltatásokért. Zene ügyfelek esetében pedig a prémium zenei szolgáltatás esetében nem lenne szükség plusz fizetési tranzakciókra, hiszen a díjat a már meglevő havidíjat is tartalmazó számlájukra vezetnék át.  

Sikerrel járhatnak?Nehéz kérdés... A szolgáltatás nyújt, nyújthat egyedi, eddig a piacon még nem látott megoldásokat, amelyek elképzelhető, hogy valóban elnyerik majd a fogyasztók tetszését. Természetesen az integrált számlázás borzalmas előny, amelyet ki kell tudjanak használni közép és hosszú távon is! Azonban az iTunes és az Apple által felépített brand, a zenekölcsönzéssel szembeni, világméretű ellenállás, és a zenékkel kapcsolatban is jelenlevő, birtoklási vágy legyőzése nem lesz egyszerű feladat. Sőt! A Sky sikeréhez minden létező integrációs és promóciós lehetőséget ki kell majd használnia, ellenkező esetben sok másik, kudarcba fulladt előfizetése modell sorsára fog jutni, előbb vagy utóbb. De inkább előbb..

A napster kapcsán az év elején még a lehető legoptimistábban írtunk, kiemelve, hogy a DRM mentes zeneterjesztés egyre határozottabb elterjedését kihasználva az egyszer volt P2P óriás ismét komoly szerepet tölthet be, immár a legális zeneletöltési piacon.   

A digitális zenepiac változási és fejlődési sebességét mi sem mutatja jobban, minthogy ezek, a néhány hónappal leírt mondatok mára teljességgel aktualitásukat vesztették, és a fő témát az jelenti, hogy a Napstert ki, mikor és milyen áron vásárolja majd meg.

A találgatásokat a cég május végi, első negyedéves gyorsjelentése indította be/újra, amelyben az előző évhez képest  6%al magasabb, 30.8 mlilió dolláros bevételekről számolt be. Mindez ugyanakkor nem volt elég a pozitív működési eredményhez  (4.3 millió dolláros veszteség),még akkor is, hogyha ez az előző évinek kevesebb, mint a fele.

Az értékesítési adatok alapjában véve ugyancsak pozitív, 17%-os növekedést mutattak az előző évhez képest. Ugyanakkor egyre több Wall street-i elemző szerint a cég gyakorlatilag értéktelen. Az 1.5 dollár/részvény árfolyamon  a cég megszüntetése/eladása jobb opciónak tűnik, mint ez életben tartása.

 A legtöbb, részvénypiaci és zeneipari szakértő szerint ugyanis, a kockázati tőke a legígéretesebb zenei vállalkozásokba (last.fm, imeem, spiralfrog) mér befektetett, és ebbkl a körből a napster kimaradt, valószínűleg örökre. Mindemellett, az előfizetéses modellek klasszikus formája bármennyire is ígéretesen fejlődik, úgy tűnik nem tudja utolérni a teljesen ingyenes, hirdetés alapú szolgáltatások által nyújtott perspektívát.   

A legfrissebb a  Bloomberg's elemzői által publikált számítások alapján  a Napster, több, alapvetően kockázati tőke befektetők által üzemeltetett/támogatott vállalat célpontja lehet. A legesélyesebbnek a JDC Capital érdekeltségébe tartozó eMusic tűnik , ugyanakkor sem a befektetői csoport, mind sem az eMusic képviselői sem voltak hajlandóak kommentálni a pénzpiaci értesüléseket.

Az EMI háza táján az elmúlt hetekben, hónapokban folyamatosan erősödött az átszervezésekkel kapcsolatos bizonytalanság, majd szép lassan, elkezdődtek a vezetőcserék is, pontosan úgy, ahogy azt a tulajdonos/befektető Guy Hands, közel egy éve megígérte.

A vezetőcsere legutóbb lépéseiről már beszámoltunk, a következő, és minden valószínűséggel befejező lépésként vezérigazgatónak, a Procter & Gamble-től, az FMCG szektorból érkező, Elio Leoni-Sceti-t nevezte ki. Iparági szakértők körében a kinevezés nem kis megrökönyödést váltott ki, ugyanis abban szinte minden szakértő egyetért, hogy a mai, robbanásszerűen változó zeneipari és kiadói környezetben, egy EMI méretű és EMI szintű problémákkal küzdő kiadó élére egy igazi, zeneipari guru kinevezése lett volna a megfelelő lépés.

Mindeközben, maga a tulajdonos, Guy Hands, első évének egyfajta értékeléseként a cég dolgozóinak küldött körlevelében kiemelte, hogy a hanglemezkiadói divízió bevételei az elmúlt egy évben 61%-al nőttek, az EBIDTA az utolsó negyedévben 118 millió dollár volt, a tavalyi év hasonló időszakának 70 millió dollár körüli veszteségéhez viszonyítva.

Mindezen adatok nagyon impresszívek, és a laikusokat, a kívülállókat, vagy a kevésbé figyelmes Emi dolgozókat valóban bizakodással is tölthetik el. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy nemrég jelent meg a Coldplay album, amely minden létező digitális eladási rekordot megdöntött, az átszervezésekből adódó költségek csak a következő negyedévben fognak jelentkezni. S ami talán a legfontosabb: mindezt az új kiadványokhoz kapcsolódó marketing költségek drasztikus(gyakorlatilag nullára ) való lecsökkentése révén sikerült elérni. De vajon meddig lehet növekvő sales volument elérni egyre csökkenő marketing költségekkel? Jó eséllyel nem sokáig..

A közönségi rádió múlt hét hétfőn jelentette be, hogy Jogvédői programot indít, melynek keretében a Last.fm szolgáltatásán belül lejátszott dalok után, a jogvédő szerveztek kihagyásával, közvetlenül az előadóknak fizetné a nekik járó jogdíjat.

A CBS által tavaly megvásárolt rádió a következő feltételeket kínálja az előadók számára:

-         Abban az esetben, hogyha a dalok a rádió ingyenesen elérhető szolgáltatásainak keretében kerültek lejátszásra, úgy a Last.fm nettó bevételeinek 10%-a illeti meg az előadót.

-         Abban az esetben, hogyha a dalok a prémium szolgáltatás keretében kerültek lejátszásra, úgy a last.fm nettó bevételeinek 10%-a vagy befejezett  lejátszásonként 0,0005 dollár közül a magasabb illeti meg a művészt

-         Abban az esetben,. hogy az ingyenes on -demand szolgáltatásban hangzik el a dal, úgy a last.fm nettó bevételének 30%-a illeti meg a dal előadóját

-         Abban az esetben pedig, hogyha a dal a prémium on-demand szolgáltatásban hangzott el, úgy a nettó bevétel 30%-a és a lejátszásonkénti 0,005 dollár közül a magasabb illeti meg az előadót.

A közeljövőben, komoly, és érdemi fejlemények várhatóak ez ügyben, ugyanis a mintegy 12 000 független kiadó érdekeit képviselő Merlin group azonnal, határozottan felhívta tagjai figyelmét, az ajánl el nem fogadására, sőt, jogi lépéseket helyezett kilátásba a Last.fm-el szemben.

Miért tette meg ajánlatát a cég? Semmi esetre sem jótékony okokból, sokkal inkább megpróbálván megelőzni azokast a pereket, melyek a különböző jogvédő szervezetekkel való megállapodások hiánya miatt egyre inkább fenyegette őket. Hovatovább a bejelentés révén kiindulási alapot biztosítanak saját maguk számára a további, jogvédőkkel folytatandó tárgyalásokhoz, s egyúttal saját maga is belépett valamilyen mélységig a jogvédők piacára, ezáltal alternatívát nyújtva a nagy nemzetközi jogvédő szervezetekkel szemben, igaz egyelőre még csak a saját szolgáltatásával kapcsolatban.

Múlt heti bejegyzésünkben az MP3 és a DRM mentes tartalomterjesztés elmúlt valamivel több, mint egy évét elemezve, nem kis mértékben fanyalogva állapítottuk meg azt, hogy az oly régóta várt digitális zenei robbanást ez sem hozta meg.

Ha globálisan mindez igaz is, lokálisan, bizonyos boltok esetében úgy tűnik működik az MP3 varázsereje.

Az angol, 7Digital zeneáruház Európában elsőként (nem kis mértékben a Warner Musinak köszönhetően) kezdhette el a DRM mentes zenék árusítását.

A cég, múlt heti, Londonban tett bejelentése alapján értékesítési volumenük 300%-al, nőtt, az MP3 bevezetésének köszönhetően. A Warner Music katalógusával együtt pedig a mintegy 4 millió dalból álló zenei tartalomadatbázis közel 80%-a már a DRM okozta kötöttségek és nehézségek nélkül is elérhető.

A kiadók réme napjainkban teljesen egyértelműen a Live Nation. A hajdan volt koncertszervező, ma már sokkal inkább zenei konglomerátum céljairől, a célok eltérő megítélésről a menedzsmentben korábban már írtunk a blogban. 

Az akkor még feloldhatónak hitt ellentétek azóta teljesen feloldhatatlanná váltak, így a cég igazgatója, Michael Cohl a távozás mellett döntött, elsősorban azért, mert az addiginál sokkal agresszívabb módon szeretett volna újabb és újabb előadókat a 360 fokos üzleti modellbe szerződtetni.  

Mindezek után július első napjaiban a cég bejelentette, hogy madonna, JAY Z és a U2 után, újabb gigasztár, Shakira teljes körű zenei menedzsmentjét veszi át, a 70 és 100 millió dolláros összeg fejében,a SONY BMG-től, természetesen csak az után, miután a kolumbiai szupersztár, a szerződésben szereplő három további albumot leszállítja kiadónak.

A Live Nation stratégiáját, és agresszivitását elnézve kérdés most már egyre egyértelműben az, hogy megfér-e a jövőben egy ilyen, gyakorlatilag a legfontosabb sztárok életét teljesen menedzselő vállalkozás, és a nagy nemzetközi kiadók egy piacon. S válasz feltehetőleg nemleges,  ugyanakkor- mintahogy ezt a Live Nation befeketetőinek reakciója is mutatja- a pénzvilág egyelőre ezekben a tranzakciókban csak a költséget látja. Mást nagyon nem is láthat, hiszen szinte valamennyi, szerződtetett sztárnak érvényes szerződése van a kiadójával egy vagy akár több albumra is, tehát a teljes 360 fokos modell érvényesüléséhez még évek kellenek. Ezek a türelmi időnek számító évek azonban nem a fél évente paradigmát váltó digitális zeneiparban vannak jelen, úgyhogy a Live Nation előretörését is érdemes óvatosan kezelni.

A DRM mentes tartalomterjesztést a zeneipar, de méginkább a zenével foglalkozó újságírók  gyakorlatilag egyöntetűen a növekedés egyetlen lehetséges útjának tartják.

Ezt a vélekedés kérdőjelezik meg napjainkban a zeneipar képviselő közül egyre többen, és egyre hangosabban.  Érvelésük kiindulópontja az a tény, hogy a vásárklók több, egyenlő súllyal latba eső tényező alapján hozzák meg zenei vásárlási döntéseiket(is). Ezen tényezők közül a DRM pedig csak egy (mégha fontos is) tényező. Bár fontossága akár még meg is kérdőjelezhető, hiszen a legsikeresebb üzleti modell, az Apple iPod+iTunes párosa a DRM-n alapul. Az Amazon exkluzív kiadói megállapodásai a DRM mentes tartalmakra marketing eszköznek hatékonyak,azonban az Apple megközelítéséhez, ne adj Isten megelőzéséhez kevésnek tűnnek.

Mindeközben pedig maga a digitális zenei piac, a korábbi évek, gyorsuló ütemével szemben egyre lassuló ütemben nő, az illegális letöltések aránya pedig egyre magasabb.  

Mi a fontos akkor, ha nem a DRM? Az ár feltétlenül kihagyhatatlan, és megkerülhetetlen tényező, egy olyan környezetben, ahol az ingyenes és a fizetős tartalom harcol egymással. Egyelőre, úgy tűnik, formátumtól függetlenül a 99 centes, iparági standard ár nem versenyképes az ingyenességgel.

 Az ideális, és szenvedő zeneipart az egyre mélyülő gödörből kimozdító megoldást tehát tovább kell keresni, s bár mily hihetetlenül is hangzik, egy év távlatából megállapítható, nem a DRM eltávolítása lesz az, ami megoldja a zeneipar gondjait!

Az újfajta digitális zeneterjesztési modellek közül a hirdetés alapú, de a felhasználók számára ingyenes modellek örvendenek az elmúlt hónapokban (évben?) a legnagyobb népszerűségnek.

A listát, anno a hajdani Napster alapító, Joe Mohen által alapított Spiralfrog nyitotta meg, tavaly ősszel. A szolgáltatás modell forradalmian új (volt) : a látogatók ingyen tölthetnek minden zenét a portálról, (DRM védett formátumban) cserébe viszont hirdetéseket kell megtekinteniük. A keletkező hirdetési bevételnek mintegy harmada marad a cégnél, a fennmaradó kétharmadon pedig a modellben résztvevő tartalomtulajdonosok osztoznak.

Mohen, a napokban adott interjújában először árult el számadatokat a szolgáltatásról. Állítása szerint havonta 6 millió egyedi látogatót vonz a szolgáltatás. A szolgáltatás az Egyesült Államokban és Kanadában érhető el, ami a két ország lakosságát összeadva, egyrészt 1.8%-os teljess népességre vetített másrészt pedig a két ország 88 millió 15 és 34 év közötti lakosa között 7.4%-os elérést jelent,ami egy fél éve indult szolgáltatás esetében egészen szenzációs adat!

Magával a szolgáltatással kapcsolatban a legnagyobb kihívést jelenleg az jelenti, hogy a látogatók megtalálják a kívánt zenét. Mohen elismerte, hogy a megkezdett keresése közel felénél nem találják meg a keresett dalt Az oldal látogatói. Ezért is fektetnek egyre nagyobb energiát abba, hogy a még hiányzó két major kiadóval (SONY BMG illetve Warner) a lehető leghamarabb tető alá hozzák a megállapodást, s ezért törekednek arra, hogy minden független kiadóval megállapodjanak.

Az egyre inkább elterjedő DRM mentes tartalomterjesztési hullám ellenére a Mohen állítása szerint nem tervezik, hogy a Spiralfrog is elkezdené DRM mentes formában elérhetővé tenni a zenéket.