Japán egy különleges ország és mindez nem csak turisztikai vagy kulturális értelemben igaz, hanem a zeneiparára és az ott élők zenefogyasztási szokásaira is!

A japán piacon is a letöltő szolgáltatások uralják a zenei piacot, a streaming szolgáltatások  piaca nem hogy kicsi, hanem alig vannak jelen a piacon, a SONY hazai szolgáltatásán felül. Ugyanakkor  a letöltő szolgáltatások tartalmai között a mobil csengőhangok, ringback tone-ok és egyéb, sokak által a 2000-es évek elejének meghaladott tartalomtípusának tartott tartalmak vezetnek. Olyannyira vezetnek, hogy a teljes digitális bevétel több,mint kétharmada ebből a tartalomtípusból származik, az egyedi letöltések harminc százalék alatti részesedést produkálnak és csak a maradékon osztoznak a streaming és egyéb  szolgáltatások!

Ami ellenben talán ennél is fontosabb az az, hogy ez, a rengeteg specialitással bíró zenei piac  hamarosan a világ legnagyobb zenei piaca lesz, megelőzve az amerikait! Az, hogy ez hogyan lehetséges akkor, amikor az ország lakossága messze elmarad az Egyesült Államokétól, már jóval érdekesebb kérdés!

Az egyik ok, hogy Japán egy drága ország, magas árakkal, ezek a magas árak pedig a digitális zeneüzletben is érvényesülnek. A 2.5 dolláros dalonkénti ár a világ bármely pontján tarthatatlanul magas lenne, de nem Japánban.

A fizikai eladásokból származó bevételek nem csökkenek, aminek egyik oka persze az, hogy az országban hosszú évek óta gyakorlatilag nincsen infláció és emiatt nem is lenne indokolt a CD árak növekedése, a csökkenésüket pedig a helyi nagy áruházláncok dömpingárait tiltó rendelkezések akadályozzák meg.

A kalózkodás, amely a világ oly sok részén megkeserítette,megkeseríti a kiadók, előadók életét japánban nem létező kategória, nem csupán azért, mert a japánok hozzáállása más az élet bizonyos dolgaihoz, mint mondjuk a nyugat-európaiaknak hanem azért is, mert a távol-keleti országban a mobilnetezés sokkal hamarabb hódított teret, mint a világ bármely más részén, mobiltelefonon netezve pedig a fájlcserélés sosem volt lehetséges

Végül de talán legfontosabbként pedig  érdemes megismételnünk, azt, ami az elején a Japán piac jellemzőinek említésekor megjegyeztünk! A szigetország digitális piaca meglepően fejletlen, elsőssorban annak „köszönhetően” , hogy a nagyon fontos lokális tartalmak a nagy nemzetközi szolgáltatóknak nem vagy csak vonakodva adják oda a helyi kiadók, hogy a  nagy nemzetközi streaming szolgáltatások egyelőre még nincsenek jelen a piacon, a helyi óriás, a SONY Music Unlimited katalógusa viszont pont a helyi tartalmakból nem teljes.

A sok gonddal küszködő digitális szolgáltatások, az illegális piac teljes hiánya, valamint a CD árak stagnálása  pedig  nem is nagyon eredményezhetett mást, mintegy olyan, végtelenül furcsa piacot, amely a világ egyik legfejlettebb digitális kultúrájú országában szinte teljesen a fizikai bevételekre alapozódik és pontosan ezért a világ más zenei piacai számára másolhatatlan…