Tavaly februárban, amikor az Apple bejelentette, hogy az iTuneson DRM mentes formában is elérhetőek lesznek az EMI, majd pedig a független kiadók taralmai, mindenki azt gondolta, hónapokon belül a Jobs féle marketing gépezet eléri valamennyi kiadónál ugyanezt.
Gyakorlatilag iparági konszenzus volt az elmúlt évben az Apple megállapodás valamennyi major kiadóval. De a jóslat nem teljesült be, sőt az oly sokak által jósolt, a Nokia vetélytárs ként bevezetendő előfizetéses szolgáltatással sem léptek piacra Jobsék.
A Warner Music esetében a fő problémát a már –oly régóta meglevő- változó árazással kapcsolatos vita jelenti. A Warner továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a dalok maximális ár ne 99 cent legyen, hanem bizonyos-nyilván elsősorban az újdonságok- tartalmak esetében magasabb áron legyenek azok csak elérhetőek.
A SONY BMG a klasszikus továbbértékesítő modellt szeretné ráerőltetni az Apple-re. Eszerint a „ügynök” csak a tartlsom eljuttatásáért felel, a marketing – így az árazás is- a SONY BMG kezében marad, maradna, ezzel fenntartva a magas kiadói jutalékokat.
A Universal az eddigiek alapján talán a legenyhébb feltételeket szabó. Dug Morris cége „mindössze” az egyes letöltött dalok egyedi vízjelezését várja, várná el. Ebbe a többi, Mp3 letöltés kínáló áruház már korábban beleegyezett, így az Apple tárgyalási pozíciói tekintetben sem túl erősek.
Eredményesek lesznek vajon a tárgyalások? Kétlem. Steve Jobs és az Itunes ugyanis a tökéletesen felépített szolgáltatás és termékkapcsolás segítségével a mai napig lényegesen (értsd többszörösen) több zenét értékesít saját DRM megoldásával védve, mint a DRM mentes áruházak. Innentől kezdve pedig kényszer, nyomás nincsen rajtuk, mégha a látszat néha ezt is sugallja, sugallná..
