Az elmúlt években nagy utat jártak be az amerikai zenei bevételek. Ha létezne ilyen kategória, akkor az, aki arra az útra fogadott volna, ami végül bekövetkezett, az feltételezhetően jó pénz nyert volna ezen a virtuális játékon.
2012-ben még minden idők legerősebb karácsonyát produkálták az online zeneáruházak, hogy aztán az ezt követő években az alá carte letöltések a CD-hez hasonló mélyrepülésbe kezdjenek, ezzel újból csökkenésbe taszítva a zeneipari bevételeket.
A növekedés finoman fogalmazva is lassan indult be, és lényegében egy úja, hatalmas piaci szereplő kellett hozzá, az Apple. Az Apple Music ugyanakkor kiváltotta azt a piac fellendítő hatást, amiben a legtöbb zenepiaci szereplő reménykedett.
Az első teljes évre vonatkozó adatokat nemrég tette közzé a Nielsen, és ezek alapján azt lehet mondani, hogy a tengerentúli zeneipar kilábalt a gödörből és ismét emelkedésnek indult, egyértelműen a streaming szolgáltatásoknak köszönhetően!
Mit kilábalt, olyan mértékű növekedésnek indult, mint amilyet utoljára a 90-es években láttunk. A közel kétszámjegyű ( egyes számítási módok szerint 10,5%, mások szerint 9.3%-os növekedés a több évnyi csökkenés után lényegében azt jelenti, hogy szinte felrobbant az amerikai zeneipar.
Pedig a tradícionálisan gyengélkedő szegmensek teljesítménye cseppet sem javult, sőt. A CD eladások soha nem látott mértékben 22%-al estek vissza, a sokáig csodatevőnek tartott vinyl ugyan növekedett, de éppen csak ( 6%) és a hajdan szebb napokat megélt digitális letöltések és 20%-ot meghaladó mértékben csökkentek!
A megmentő- nem is akármilyen megmentő- ismét a streaming szolgáltatások voltak! A prémium streaming szolgáltatások 114%al ( azaz több mint duplázódva!) az ingyenes hirdetés alapú szolgáltatások pedig 26%-al nőttek!
Így azon felül, hogy a streaming illetve streaming jellegű szolgáltatások maradtak az egyetlen olyan szegmens, ami érdemben képes növekedni , ennek következtében pedig egyre nagyobb és nagyobb szeletet kihasítani a teljes zeneipari bevételekből.
A streaming rakétaszerű növekedése logikusan, a havidíjas szolgáltatások igénybevevőinek számát is meglökte. A 2015 év évgi mintegy 11 millióhoz képest tavaly évé végén több, mint 22 millióan fizettek a streaming szolgáltatásokért a tengerentúlon.
A tengerentúli adatok ugyanakkor egy komoly, egyre komolyabb problémára is felhívják a figyelmet. Mert hiába duplázódott a prémium szolgáltatásokért fizetők száma, továbbra is sokkal-sokkal többen élvezik az ingyenes szolgáltatások adta (korlátozott) élményt. Mindez pedig a bevételeken is markánsan tükröződik. Míg a streaming szolgáltatások prémium szekciója közel 2.5 milliárd dollárt termelt, addig a hirdetés alapú szolgáltatások illetve a prémium szolgáltatások ingyenes részei mindössze 500 milliót.
A közeljövő nagy kérdése tehát, hogy mihez kezd majd a zeneipar ezekkel az ingyenes vagy félig ingyenes szolgáltatásokkal. Amennyiben megpróbálja őket ellehetetleníteni, úgy a világ zeneipara hatalmas háború előtt állhat, amelyben a résztvevők a kiadók és a Youtube lenne, elsődlegesen, az eredmény pedig nem biztos, hogy az lenne, amit a kiadók szeretnének. Amennyiben az Amazon példáját követve, egyre többféle, funkciót és tartalmat kínáló, többféle árazású streaming szolgáltatás jelenik meg, úgy elképzelhető, hogy a nem fizető tömegek egy részét át lehet majd csábítani ezekbe az újfajta streaming szolgáltatásokba, tovább növelve az ebből befolyó beveteleket.
