A bostoni illetőségű complete.com webes forgalommérő és auditáló szolgáltatás szerint 2008 márciusában a legnépszerűbb ingyenes amerikai streaming zenei szolgáltatás az Imeem volt, több, mint 10 millió látogatóval, a hónap során, s több, mint 58%-os növekedéssel az előző év hasonló időszakához képest.
Némiképp meglepő módon a második helyet továbbra is Yahoo, a harmadikat
pedig az AOL szolgáltatása birtokolja. Csak a negyedik helyre futott be az első
igazán ismert web2-es versenyző, a Myspace, együttes profiloldalaival.
Elgondolkodtató módon, az olyan ismert és felkapott zenei közösségi oldalak, minta last.fm vagy a Pandora, vagy az iLike csupán a vert mezőnyben, a tizedik hely környékén havi mintegy 1-1.5 millió látogatóval szerénykednek.
A lista egyik oldalról sokatmondó, hiszen az Imeem-t leszámítva, az elmúlt egy évben bekövetkezett, olykor jelentős mértékű forgalomcsökkenés ellenére, az olyan web1-nek számító zenei szolgáltatások, mint a Yahoo music ,vagy az AOL music, továbbra is vezető helyen tanyáznak.
Sokatmondó azért is, mert megmutatja, hogy a nagy portálok, látogató terelő ereje, a zenei közösségi piacon nem feltétlenül jelentkezik versenyelőnyként. Az olyan nagyon jól körülhatárolható látogatói körre rendelkező szolgáltatások, mint a Last.fm vagy az iLike médaiértékben és bevételi potenciálban feltételezhetően már most is értékesebbnek, nagymúltú, web1-es elődjeinknél.
Végezetül ne hagyjuk szó nélkül az Imeem sikerének tényét sem!Az, hogy egyedüli web2-es szolgáltatóként az élre tudott törni, kerek-perec megmutatta, hogy a hirdetés alapú modell sikeres lehet látogató akvirálás szempontjából. Ez pedig a modell üzleti sikeréhez és egyben a szolgáltató hosszútávú túléléséhez az első, és egyben legfontosabb lépés!
A tegnap előtt indult Napster MP3 szolgáltatás üzleti oldalával korábbi bejegyzésünkben részletesen foglalkoztunk. Mivel azonban az előfizetéses valamint az ál la catre szolgáltatás egyidejű, egy helyen való megjelenése szempontjából unikális szolgáltatásról van szó, ezért vessünk egy pillantást magára a portálra is.
Új látogatóként, és nem napster
előfizetőként (innen a magyar ugar közepéről nagyon más választásunk amúgy
sincsen) a legfontosabb maga az első benyomás. A Napster esetében pedig az első
benyomás az, hogy az ember nem látja, hogy hol is van az, az olyannyira beharangozott 6 millió dalos MP3 áruház. A hangsúly
továbbra is az előfizetéses modell megjelenítésén van. Teljesen hiányoznak az
olyan- amúgy a letölhető verzióban, azaz az előfizetéses modell tagjai számára
elérhető funkciók, mint pl. a komment, az értékelés, s minden más közösségi és
content mashup funkció.
A keresések alapján előálló találati listák esetében a legfontosabb információk (pl. ár) nem jelennek meg rögtön,( ami óriási sales force hátrányt jelent.) miközben maga a találati lista elsősorban nem a pontosságra, hanem a mennyiségre koncentrál.
Tanulság? Leginkább,hogy az üzleti modell kialakítása, a kiadókkal való megállapodások stresszes és fárasztó folyamata mellett érdemes ügyelni a szolgáltatás interfész kialakítására is, hogy a tökéletesen pontosan megtervezett marketing gépezet által odavitt látogatók valóban azt lássák, amit kell(ene)
A Napster DRM mentes szolgáltatással való piacra lépése kapcsán érdemes egy pár bekezdés erejéig elidőzni a DRM és a zeneletöltő siteok kapcsolatán, különös tekintettel az iTunes-ra.
A DRM mentes tartalmak térhódításával, egyre többen látják (vélik látni?) az Apple online zenei birodalmának rombadőlését. Érdekes módon, ezek a szakmabeliek jelentős hányadfa a kiadók alkalmazottja, stratégiai tervezője. Hogyan jutottak idáig?
A kezdetekig, 2002-2003-ig, visszamenve,
amikor Steve Jobs megkereste a nagy nemzetközi kiadókat az ötlettel, hogy
szeretne egy tényleg jelentős legális zenei letöltős oldalt létrehozni. A
kiadók kétkedéssel és gyanakvással fogadták ötletét. Egy mini, ellenük irányuló
forradalmat láttak a zenék internetes terjesztésében. Ennek következtében
ragaszkodtak a digitális jogvédelmi technológiához, a DRM-hez, a lehető legkeményebb
feltételekkel. Jobs, szokásához híven nem iprági standard megoldást választott,
hanem saját DRM megoldást fejlesztett ki, s azt kapcsolta össze más termékkel.
A történet innen mindenki számára ismerős, az iPod+iTunes hihetetlen, és egyébként
valóban forradalmai sikeréről van/volt szó.
Irónikus módon, a kiadók számára pont a DRM sikeres alkalmazása miatt vált Jobs egyre nehezebben kezelhető problémává, s tulajdonképpen ez vezetett el addig az abszurd helyzetig, hogy napjainkban a nagy nemzetközi kiadók saját maguk keresik a DRM mentes alternatív terjesztési formákat és ehhez partnereket, szemben az Apple-el.
Cupertinoban nem estek pánikba a hírektől, az első adatok alapján nem is kell pánikba esniük, még jó ideig. Némileg váratlan és a kiadók számításait keresztülhúzó módon ugyanakkor az Apple meg sem kezdte a tárgyalásokat a hiányzó major kiadókkal a DRM mentes tartalmak licencelésének feltételeiről.
Ennek legfőbb oka az Apple lehetséges eltolódása az előfizetéses szolgáltatások felé. A Nokia Comes with Music direktívája az Apple által bevezetett, jól bevált bundle modellt követi, Jobsék számára pedig az adaptációja ennek a modellnek nem jelenthet komoly feladatot. Ugyan nem saját ötletről lesz szó, azonban az DRM mentes tartalmak árulására feltétlenül méltó válasz lesz. S ha valóban sikeres lesz (ami felől Jobs sikermutatóját ismerve nem sok kétségünk lehet) megint elmondhatják, hogy egy mások által életképtelennek ítélt modellt- az előfizetésest- támasztják fel poraiból...
A hosszú ideje leginkább az előfizetéses szolgáltatásával kapcsolatos pénzügyi gondokról, és az azokból való kilábalás érdekében tett lépéseiről elhíresült, hajdani fájlcserélő hercegség,a Napster februári bejelentését tartva, tegnaptól teljes repertoárját MP3 formátumban, legalább 256 Kbps minőségben, 99 cent/dal, és 9.95 dollár/album áron, egyelőre „természetesen" csak az Egyesült Államokban.
A lépés egyrészt rettenetesen
kései, hiszen az Amazon idestova 8 hónapja jelen van a piacon teljesen hasonló
struktúrájú és árazású szolgáltatásával. Másrészt viszont egyértelmű kihívás,
az MP3-as katalógusának építésével, a kiadók ellenállása miatt gyakorlatilag egyhelyben
topogó Apple, illetve az MP3 formátumú tartlam megjelenését egyelőre még csak
ígérő Yahoo, Rhapsody illetve Microsoft Zune-al szemben, illetve egy igen
érdekes kísérletet jelent(het) az ál la carte és az előfizetéses modellek
egyszerre, egy brand alatt való szerepeltetésével.
Érdekes, és marketing szempontból igen lényeges kérdés ugyanakkor, hogy a DRM mentes formában elérhető tartalomadatbázis méretét tekintve a Napster piacvezető, 6 millió elérhető dallal. A korábban, DRM-el védett formátumban tartalmakat vásárlók számára a kiadói korlátozások miatt semmilyen upgrade program nem lesz elérhető.
Mire lehet mindez elég: Nehéz megmondani. Az iTunes piacvezető szerepe minden kísérlet ellenére megkérdőjelezhetetlennek tűnik. A második helyért folyik, folyhat a harc, az Amazon, a Rhapsody és a Napster között. Kérdés, hogy ez a második hely rövid vagy akár középtávon pénzügyileg miit is fog jelenteni.
http://www.hypebot.com/hypebot/2008/05/can-the-music-i.html
http://www.hypebot.com/hypebot/2008/06/can-the-music-i.html
Januárban, a MIDEM idején rengette meg a zenei világot a QTRAX, bejelentésével, mely szerint ingyenes, hirdetés alapú zenei szolgáltatás indít, valamennyi nagy nemzetközi major kiadó részvételével. A hír villámgyorsan járta körbe a világot, zeneletöltők százezrei szemében csillant fel a remény, s zeneipari szakemberek tucatjai kezdték harsogni egy új éra kezdetét. Ez az új éra mintegy 5 napig tartott, ugynais a nagy kiadók sorban jelentették be, hogy még csak a tárgyalások érdemi szakaszáig sem, jutottak el a céggel, nemhogy esetleges megállapodásokig...
Az új érából pillanatok alatt gyakorlatilag
gazdasági bűncselekmény(?) lett, az összes, egyénként nagynevű pártoló művész
kihátrált mögüle, hiába hangoztatták a cég képviselői, hogy a tárgyalások folynak,
és a szolgáltatás valóban piacra fog lépni.
Aztán mintegy 5 hónap elteltével, főnixmadárként feltámadva poraiból újból megjelent a hírekben a QTRAX neve. Először e legnagyobb (és emiatt legnehezebb tárgyalópartner) kiadóval, a Universallal, illetve a BMG Publishing-al, majd ezt követően a Warner Musiccal.
Ami érdekes, hogy ellenben, a januári, hangzatos bejelentéstől, most a megállapodások tényéről csak maguknak a kiadóknak a sajtóközleményeiből értesülhettünk.
A tárgyalások lezárulta természetesen örömteli tény, hatalmas kérdés ugyanakkor, hogy a januári események hogyan fogják befolyásolni a szolgáltatás indulását, majd pedig jövőjét.
A San Franciscoban zajló, az Egyesült
Államokbeli zeneértékesítő szolgáltatások konferenciáján, a NARM-on (National
Association of Recording Merchandisers ) a nagy major kiadók érdekes és tanulságos
adatokat osztottak meg (hosszú-hosszú idő után) a nagyközönséggel.
A SONY BMG
esetében,Thomas Hesse digitális igazgató elmondása alapján, az észak amerikai
eladások 40%-a a digitális értékesítésből származik, melynek kétharmadát az
online, egyharmadát pedig a mobil letöltések teszik ki. Ez az érték jövőre megközeltíheti vagy akérvmeg is haladhatja az 50%-t is,
azaz 2009 végére a digitális értékesítés volumene elérheti a hagyományos CD-k
eladásból származó bevételekét.
A világ
vezető zenei kiadója, a Universal Music esetében, hasonló adatokról számolt be Amanada
Marks, digitális értékesítési igazgató. A Universal esetében az összes bevétel 54.7
%-a származik digitális forrásból, ebből mintegy 7% az előfizetéses szolgáltatások
részesedése. A Mobil területet elemezve,
a valósághű csengőhangok a teljes bevétel 26,3 %-át, az OTA letöltések 3,7%-át teszik ki. A Universal
kiemelte, hogy a közhiedelmekkel, és piaci információkkal szemben, a Universal
esetáben a csengőhang bevételek nem kezdtek el csökkeni, sőt a tavalyi évben
23%-os növekedést mutattak az előző évhez képest.
Bérmelyik előadót is nézzük, a kép pozitív, pozitívabb ,mint amit a nagy piackutató intézetek adatai, felmérései mutatnak. Egy kiskapu ugyanakkor maradt, amely megmagyarázthatja az eltérést: a tavalyi évben bevallottan súlyos krízisen áteső EMI és Warner képviseletében senki nem beszélt..