Az amerikai zenei piac lassulásának első jelei 2013-ban mutatkoztak, hogy aztán egy évvel ezelőtt, a teljes 2013-as évre vonatkozó adatok már egyértelműen kirajzolták a kórképet. A tendencia 2014-ben nem hogy nem változott, inkább felerősödött, a Nielsen szokásos éves kimutatása alapján, amelyet most csak megerősítettek a hivatalos, az Egyesült Államok lemezipari szövegségétől, a RIAA-tól származó adatok.
Összességében a tengerentúli zenei piacok nagyon kis mértékben csökkenve, inkább stagnálva a 2013-as 7 milliárd dolláros árbevételről 6.97 milliárd dollárra csökkentek.
A mintegy 7 milliárd dollár összbevételt egyre dominánsabban uralják a digitális szolgáltatásokból származó bevételek , melyek tavaly immáron a teljes tengerentúli zeneipari bevételek 65 %-át tették ki.
A trendek sok tekintetben ismerősek és hasonlóak az elmúlt évekhez, azaz a fizikai CD eladások folytatták csökkenésüket, 2014-ben is 9%-al csökkenve,miközben a digitális szolgáltatások növekedése érezhetően megtorpant.
Mindennek a fundamentális oka, hogy magában a digitális szegmensen belül is ellentétes folyamatok zajlanak. Az a lá carte letöltések közel a CD-kével megegyező mértékben, 10%-al csökkentek, miközben a streaming szolgáltatások tovább növekedtek, 2014-ben 29%-al, ami lényegében annyit jelent, hogy ugyanannyival növekedtek, mint az előző évben. Az a lá carte, azaz a letöltő szolgáltatások ( mint az iTunes) bevételei csökkenése illetve a streaming szolgáltatások növekedése ellenére ugyanis a digitális bevételek több,mint fele továbbra is az alá carte szolgáltatásokból érkezik, előreláthatólag majd csak idén, 2015-ben vehetik át az uralmat a streaming és streaming jellegű szolgáltatások.
Az egyre hangosabb és hevesebb freemium modell körüli viták és kiadói tervek kapcsán érdemes kicsit mélyebbre ásni a streaming szolgáltatások bevételinek volumenébe. Az RIAA kimutatása alapján a freemium szolgáltatások (a fenti grafikonban a hirdetés alapú néven futó) 2014-bn 295 millió dollárnyi bevételt generáltak, míg maguk az előfizetések, azaz a prémium szegmens 800 millió dollárt, nagyságrendileg 8 millió elfőzetővel, míg az olyan korlátozottan on-demand alapvetően rádió jellegű szolgáltatások,((a fenti grafikonban néven futó) mint a Pandora 770 millió dollárt, azaz közel az előfizetői díjakkal megegyező mértékű bevételeket realizáltak kizárólag hirdetésekből.
Ha tehát kizárólag az RIAA felbontását nézzük, a kiadók álláspontja még akár érthető is, hiszen 200-300 millió dollár kiesés nem rengetné meg a zeneipart és (talán) a digitális szolgáltatókat sem. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy például a Spotify előfizetőinek 80% a freemium szolgáltatás felől érkezik, akkor sokkal inkább afelé hajlik, hajlana az egyenlet, hogy a streaming bevételek 60-70%-a a freemium modellhez kapcsolható.
De nem csak ez a streaming szolgáltatások és a digitális zenei szegmens egyetlen problémája! A digitális szolgáltatásokon belül zajló hatalomátvétel ugyanis láthatóan és érezhetően nem jár a zeneipari bevételek növekedésével, azaz a jelek szerint a legális zenei szolgáltatásokra, tartalmakra fordított összeg állandó és csak az egyes szolgáltatástípusok közötti megoszlás változik.
2015 ebből a szempontból vízválasztó év lehet majd: Amennyiben ugyanis a az Apple illetve a Youtube induló streaming szolgáltatása sem jár majd a digitális bevétele növekedéséhez, úgy kijelenthető, hogy a streaming sem oldotta meg a zeneipar alapvető bevételi problémáit. Más kérdés, hogy amint azt már magunk is többször leírtuk, a streaming szolgáltatások, jelenlegi árképzés mellett feltételezhetően valóban elérték a maximális felhasználó számukat….
