2014 egyik legjelentősebb zenei eseménye és botránya volt, amikor Taylor Swift megtiltotta új ,de még korábbi albumainak is forgalmazását az összes olyan streaming szolgáltatónak, amely rendelkezett ingyenesen igénybevehető szolgáltatási résszel. A tiltás leginkább az amúgy piacvezető Spotify-t sújtotta, hiszen nehezen érthető okokból a tiltásból kimaradt a legmeghatározóbb ingyenes zenei forrás, a Youtube…

Akkor mi magunk is megvetettük Swift kisasszonyt mindezért és azt írtuk, „a helyzet most sok tekintetben ismétlődik, mint a 2000-es éveke elején a digitális zenei szolgáltatásokkal kapcsolatban csak a streaming szolgáltatásokkal kapcsolatban, s ennek Taylor Swift lépése inkább csak egy kezdeti lépése, mint a csúcspontja. Swift sikerén felbuzdulva ugyanis várhatóan több kiadó és népszerű előadó is az általa alkalmazott megoldást választja majd. Hosszú távon azonban nyilván nem lehet ez a megoldás, hiszen az, sem a Spotify-nak, se az előadóknak nem jó, hogyha tartalmaik a legjelentősebb streaming szolgáltatásból hiányoznak”

Idén aztán fordulat állt be a kiadók. Közülük is a legnagyobb kiadó, a Universal hozzáállásában, aminek jeleit már észre is vehettük, hiszen az Apple  tervezett streaming szolgáltatása esetében az Apple és a kiadók kéz a kézen foga döntöttek így.

De nem csak a Universal ellenzi az ingyenesen igénybevehető zeneelérést. Lohan Presencer a Ministry of Sound vezetője a Barcelonai Mobile World Congress berkein belül tartott mobil zenei kerekasztalon kelt ki a jelenlevő Deezer és Rdio illetve a jelen nem levő Spotify üzleti modellje ellen. Presencer kijelentette, „ki kell vezetni a piacról az ingyenes zene elérhetőségét, és helyettük olyan innovatív fizetési megoldásokkal kell piacra lépnünk, amelyek lehetővé teszik, hogy az emberek fizessenek a tartalmakért, akár micro fizetések keretében is.”

Ugyancsak beállt a sorba Doug Morris, a Sony jelenleg, és a Universal korábbi vezetője, amikor kijelentette, hogy „a zenék ingyenes elérhetősége megöli a zeneipart”, majd hozzátette, a zeneipar bevételeinek csökkenésért lényegében kizárólag a freemium modellt okolja! Azt is hozzátette, hogy amennyiben sikerül egy olyan előfizetéses modellel piacra lépni, amely azt adja az embereknek, amit valójában szeretnének, akkor az működni fog magában is. Majd kiemelte, hogy bízik benne,. Hogy Jimmy Iovine képes lesz kiaknázni az Apple és a 800 millió iTunes felhasználó adta lehetőséget.

A helyzet tehát nem túl biztató az olyan, a freemium modellre építő cégek, mint például a Spotify vagy a Deezer számára. A svéd cég esetében tudott és Daniel Ek által is elismert tény, hogy a 15 millió Spotify prémium felhasználó 80% korábban a freemium, azaz az ingyenes szolgáltatás rész használója volt. A Deezer esetében pedig az ismert, hogy a 16 millió teljes felhasználó tömegből 10 millió, azaz több, mint 60% az ingyenes részét használja a szolgáltatásnak.

A ingyenes zeneelérés igazi és koronázatlan királya ugyanakkor nem a Spotify, és nem is a Deezer, hanem a Youtube. A svéd illetve a francia cég freemium részét használószámának mintegy százszorosa, havi szinten több, mint 1 milliárd ember használja a Youtube-ot és ér el zenei tartalmakat ingyenesen. Márpedig a Youtube pont most , a Youutbe Music key indulása kapcsán állapodott meg a kiadókkal az ingyenes videómegtekintésekről, tehát őket a tervezett szigorítás nem valószínű, hogy érinti majd…

Önmagán a megközelítés sem feltétlenül jó ugyanakkor. A probléma ugyanis biztosan nem magával az ingyenességgel van. Az ingyenes adaptív rádiók esetében semmi gond nincsen és nem is lehet az ingyenességgel, inkább ott lehet gond, ahol az ingyenesség teljes on-demand tartalomeléréssel párosul.

Az is teljesen egyértelmű, hogy a szabványosnak mondható, 10 dollár/hó díjért elérhető modell elérte a határait. Ahhoz, hogy a streaming szolgáltatások a mostaninál érdemben több felhasználót tudjanak magukhoz vonni, egyértelműen diverzifikáltabb árazásra lesz, lenne szükség. Hogy A Universal,a a Sony és a Ministry of Sound vezetői ezt akarják-e? Afelől sajnos komoly kétségeink vannak…