A világ zeneipari bevételei növekedtek, a streaming úgy tűnik visszavonhatatlanul a zeneipar meghatározó formátuma lesz, mégis egy ilyen ihletett pillanatban érte minden eddiginél nagyobb és jelentősebb támadás a világ legjelentősebb zenei szolgáltatóinak, egyikét. Az ok pedig roppant egyszerű: napjainkba mintegy 900 millió ember használ olyan zenei szolgáltatásokat, ahol lényegében ingyenesen érhet el zenei tartalmakat, és mindezt legálisan.
A streaming piac így tulajdonképpen egyre inkább kettészakadóban van: a fizetős streaming szolgáltatásokért fizető mintegy 70 milió ember több, mint 2 milliárd dollár érbevétel generált, miközben a nem fizető 900 millió alig 634 millió dollár, elsősorban hirdetési bevételhez segítette az előadókat. A lemezipar többek között ezért is ismételt és újabb kísérletet tehet az ingyenzene letörésére, ennek alanya pedig ezúttal a Youtube lehet.
A kiadók alapvetően két jelentős területen is támadásba lendültek, annak érdekében, hogy a Youtube által fizetett jogdíjak a jelenleginek sokszorosára növekedjenek:
DMCA szabályozás
A DMCA szabályozás (részletesebben lásd lent) egy valóban ősrégi a Youtube és a ma a szabályozás hatálya eső szolgáltatások születését jóval megelőző 1998-as kongresszusi rendelkezés.
A szabályozás újra gondolásán jelenleg is dolgozik mind az Egyesült Államok kongresszusa, mind az Európai Unió. Ennek kapcsán pedig több előadó illetve kiadó is kifejezte azon igényét, hogy a Youtube is „rendesen” fizessen, mint a hagyományos streaming szolgáltatók, illetve, hogy a kiadók szeretnék elkerülni azokat a precedenseket, maikor valaki a DMCA rendelkezései mögé bújva monetizálja a zenei tartalmakat.
A Youtube határozottan reagált a kiadói vádakra, egyrészt emlékeztetvén őket arra, hogy a Youtube-ra feltöltött zenei tartalmak 98%-a a Youtube tartalomazonosító rendszerén keresztül kerül beazonosításra és eltávolításra, amennyiben szükséges. Hozzátették azt is, hogy az elmúlt években a videómegosztó összesen több, mint 3 milliárd dollárt fizetett ki a tartalomtulajdonoknak a megnézett videók után.
|
DMCA- Az amerikai szerzői jogi csapda Az amerikai- de amúgy ez igaz a világ más részeire is- zenei tartalmakhoz kapcsolódó vagyoni jogok mind a szerzők, mind a kiadók, előadók számára szerzői jogi védelem alatt állnak. Az ASCAP, azaz az American Society of Composers, Authors and Publishers, pont a múlt héten ünnepelte századik születésnapját a zeneműkiadók a szerzők és az előadók jogait hivatott védeni a tengerentúlon. A BMI, azaz a Broadcast Music Inc.gyakorlatilag egy konkurens szervezetként alakult meg az 1930-as évek végén. A Két szervezet végül a 40-es évek elején egyezett bele abba, hogy az Igazságügyi minisztérium felügyelete alatt folytassák működésüket. Minden alapvetően zavartalanul működött is, az internet megjelenéséig. A sokat emlegetett DMCA, azaz Digital Millenium Copyright Act értelmében az on-demand rádiók nem a kiadóknak, hanem egy központi jogkezelő szervnek fizetnek, aki így tehát egymaga képviseli a hozzá csatlakozó tartalomtulajdonosok jogait. Lényegében ezt nevezzük közös jogkezelésnek. A DMCA értelmében kiadók részére a szolgáltatóknak lejátszásonkénti díjat kell fizetniük. Az igazságügyi minisztérium felügyelete pedig gyakorlatilag annyit jelent, hogy egyik jogkezelő sem szabhatja meg maga a neki fizetendő díjakat. Azokat ugyanis a Copyright Royalty and Distribution Reform Act által létrehozott Copyright Royalty Board szabja meg, a korábbi évek adatait is figyelembe véve, így a közös jogkezelők számára fizetendő össze jelentősen függ a testület véleményétől. A DMCA egy másaik fontos területet is szabályoz az ún. Safe Harbor elvén keresztül. A Safe Harbor elv lényege, hogy a szolgáltatók nem vonhatóak felelősségre a felhasználók által hozzájuk feltöltött tartalmakért. A Safe Harbor elv nem most először került össztűzbe. A Viacom-Youtube per során a Viacom azt állította, hogy a „YouTube tudatosan biztatta a felhasználóit a jogsértő videók feltöltésére, és nem tett meg mindent azok eltakarítására az oldalról – végső soron pedig az ilyen tartalmaknak köszönhette a sikerét.” Akkor per végül közös megegyezéssel zárult, de maga az elv érezhetően azóta is csípi a szemét több tartalomulajdonosnak is! |
A Youtube kiadói licenszeinek megújítása
A kiadói licenszek a legritkább esetben örökéletűek. Sokkal inkább meghatározott idejű szerződésekről beszélhetünk. mely szerződések megújítása sosem egyszerű és gyors folyamat, ugyanakkor a végén szinte minden esetben megállapodnak a felek, hiszen egyiküknek sem érdeke, hogy ne ezt tegyék. Igaz ( lenne) a Youtube-ra is, idén és még úgy is, hogy rövid időn belül jár le mindhárom nagy nemzetközi kiadóval ( Universal, Sony, Warner) a szerződése, ebben az esetben, ezekkel az előzményekkel azonban nem az.
A kiadók ugyanis pontosan a Safe Harbor elvhez kapcsolódóan sokkal nagyobb részesedést szeretnének kapni a Youtube hatalmas ,zenei videókon elért hirdetési bevételeiből, mint amennyit jelenleg garantálnak nekik a szerződéseik.
A kiadók érvelése felettébb egyszerű: a hirdetés alapú streaming szolgáltatások berkein belül nézett/ hallgatott zenei tartalmak száma tavaly megduplázódott,miközben az ilyen jellegű szolgáltatásokból befolyt bevételek mindössze 31%-al nőttek. A zene pedig a Youtube népszerűségének egyik legfontosabb eleme. Becslések szerint a Youtube teljes forgalmának több,mint a harmada ugyanis zenei videókból származik, azaz a kiadók szeme előtt érthető okokból villognak a dollár jelek…
A Youtube is sok tekintetben hasonló módon érvvel, annyi különbséggel, hogy ők azt próbálják a kiadókkal megérteni és elhitetni, hogy létezik egy olyan rétege a zenekedvelőknek, akik semmi esetben sem lesznek hajlandóak fizetni a zenei tartalmakért. Az ő monetizálásukban pedig mindig is kulcsfontosságú lesz egy olyan platform, ahol ingyenesen, de korlátokkal és persze hirdetésekkel megszakítva nézhetnek zenei videókat, hallgathatnak zenét. A Youtube ehhez egy 200 milliárdos hirdetési bevételt rendel( képzel?) mert abban bízik, hogy a televíziós és rádiós bevételekből egyre többet lesz képes elszívni. Amennyiben ez sikerülne és megmaradna a zenei videók 30-35%- os aránya, úgy csak az zenei videókon 67 milliárd dollár hirdetési bevétel keletkezne, amelynek a Youtube partnerek esetében megszokott 55/45%-os osztozkodás arányát alapul véve 35-36 milliárd dollár ütné a kiadók markát. Ez a 3 milliárd dollárnak nagyon sokszorosa, de nagy kérdés, mennyire reális és hihető a Yotube terve(..)
Mintahogy az is nagy kérdés, hogy a kiadók mennyire szeretnének hinni a Youtube által felvázolt jövőbeni sikersztorinak vagy ellenkezőleg meddig hajlandóak majd elmenni a vitában. Azt ugyanis semmi esetre sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a zenekarok és zenei tartalmak marketingjében a Youtube szerepe megkerülhetetlen. Az ugyanakkor abszolút elképzelhető, hogy a kiadók az eddiginél szervezettebb módon a Youtube esetében is akadályozni fogják a friss tartalmak bekerülését az ingyenesen elérhető szolgáltatásokba vagy szolgáltatás részekbe, azaz lényegében egy a filmiparhoz hasonló rendszer jönne létre, ahol meg lenne határozva hogy melyik szolgáltatás típusba mikor kerületnek bele az egyes friss tartalmak.
