A digitális zeneipar hosszú-hosszú éveken át a pereskedő ügyvédek tökéletes szakterülete volt. Lényegében már maga az indulás, a Napster megjelenése és a bezáráshoz vezető jogi procedúra jelezte, hogy rengeteg a nyitott, szabályozatlan kérdés a szerzői jog internetes alkalmazása kapcsán.
És ugyan a 2000-es évek közepétől teret nyertek a legális megoldások, a peres események száma nem mérséklődött. Az első és leghosszabb ideig tartó pereskedés, A Youtube és a Viacom vitája a közösségi média egyik legjobban elhíresült vitája volt, amely gyakorlatilag a Youtube piacra lépése óta kísérte a két céget. és ért véget 6 év után, közös megegyezéssel, valamikor bőven a 2010-es évek közepén…
Hasonlóan ehhez évekig húzódott a legjelentősebb tengerentúli on-demand rádió a Pandora pereskedése az állami szervekkel az on-demand rádiók által fizetendő jogdíjak kapcsán. Hogy aztán fonák módon a rádió, néhány évvel később saját maga mondjon le az olcsóbb, de kevesebb lehetőséget biztosító jogokról és állapodjon meg közvetlenül a kiadókkal.
|
Minden illegális zenemegosztás atyja- a Napster A Napstert Shawn Fanning és Sean Parker alapította, a 90-es évek végén. Céljuk az volt, hogy ega P2P elvben működő tartalomcserélő szolgáltatást alkossanak, zenei tartalmakra. A szolgáltatás segítségével a zenekedvelők saját zenei tartalmaik megosztásán felül bárki más, Napstert használó zenei tartalmait is elérhették, a Napster felhasználói felületének segítségével. A szolgáltatás révén pillanatok alatt, gyakorlatilag bármilyen zenei tartalom beszerezhető volt, ingyen…
Később lényegében ez is lett a Napster veszte, hiszen a szolgáltatás népszerűségének növekedésével egyre több és több együttes- a leghíresebb ezek közül a Metallica esete- találtam meg saját, néha még meg sem jelent tartalmait a Napster oldalain, milliók által letöltve! Az elindult perek hamar a csőd közelébe sodorták a fájlmegosztót, amely végül 2002-ben jelentett hivatalosan is csődöt. Innen vette kezdetét a második Napster korszak, ami alapvetően már a név felhasználásáról szólt. Először a Roxio, majd 2008-tól a Best Buy tulajdonban volt a Napster név használati joga, mígnem 2011-ben került a Rhapsody tulajdonába. A legális piacon a mindenkori Napster sokkal kevésbé volt sikeres elődjénél. A 2007-2008-as évek kezdetleges zenei szolgáltatásai között sem tudott meghatározó szerepet betölteni az új-Napster, annak ellenére sem, hogy többször felmerült például, hogy a Google akkor még csak formálódó zenei elképzeléseinek alapja lehetne.. |
Nem sok hiányzott ahhoz sem, hogy maga a sokszor kikezdhetetlennek hitt Apple-t is perbe fogják, annak kapcsán ahogyan a 2000-es évek elején az iTunes zeneáruház a DRM-el védett tartalmakat kezelte.
Mindezt csak azért fontos rögzíteni, hogy a helyén tudjuk kezelni azt a tényt, hogy a sorba immár a streaming piac vezetője, a svéd Spotify iygaz éáthn fonák módon, nhűny évvel később a árdói sajhét maga, önként mondjon le auz olcxsóbb, ámde kevesebb lehetőséget biztosító lehetőségről biztosító jogokról és állapodjon meg közvetlenül a kiadókkal.
Nem sok hiányzott ahhoz sem, hogy maga a sokszor kikezdhetetlennek hitt Apple-t is perbe fogják, annak kapcsán ahogyan a 2000-es évek elején az iTunes zeneáruház a DRM-el védett tartalmakat kezelte.
Mindezt csak azért fontos rögzíteni, hogy a helyén tudjuk kezelni azt a tényt, hogy a sorba immár a streaming piac vezetője, a svéd Spotify ellen is komoly per van készülőben.
A felperes, a sok más előadó mellett a The Doors, a The Black Keys a Rage Against The Machine, Neil Young és Tom Petty érdekeit (?) is képviselő Wixen Music Publishing 1.6 milliárd dollár perli a svéd céget, mondván az, jogtalanul szerepeltette tartalmait streaming szolgáltatásában. A kiadó dalonként 150 ezer dollárt, azaz összesen 1.6 milliárd dollárt (!!) követel a svéd cégtől, mondván az tisztában volt azzal, hogy a tartalmakra jogi helyzete nem rendezett!
A helyzet persze mesze nem ennyire egyszerű, és azt valamilyen mértékig maga a felperes is elismeri. Egyfelől- ahogyan azt a keresetükben is leírják- a svéd cég megszerezte a jogokat rengeteg zenei tartalom streamelésére a kiadóktól, ugyanakkor elfelejtette(??) ezt megtenni a válogatások esetében…
Ugyancsak leismeri keresetében a Wixen, hogy a Spotify tavaly megpróbált velük megállapodni. ( a David Lowery and Melissa Ferrick által indított peres eljárás megelőzéseként) ezt azonban Wixen elmondása szerint „mivel a 43 millió dolláros kártérítés túl magas része ment volna el jogi eljárással kapcsolatos költségekre” elutasította tavaly májusban.
Randall Wixen, a saját magáról elnevezett kiadó vezetője kiemelte, hogy „nem szeretnének többet, minthogy ügyfeleik korrektül legyenek kezelve. A Wixen kiadó tartalmai a Spotify teljes kínálatának mintegy 1%-5%-át teszik ki , bevételei pedig leérik a 3 milliárd dollárt, top menedzseri pedig igen jelentős fizetés kapnak”
Azt már mi tesszük, hozzá, hogy Wixen ezzel a logikával némileg magának is ellentmond, hiszen amennyiben a tartalmak 1-5%-t teszik i a Spotify teljes repertorájának, úgy a kártérítésnek is ezzel arányosnak kellene lennie, azaz valahol 30 és150 millió dollár között lenne, ami nem véletlenül hasonlít nagyon ahhoz az összeghez, amit a svéd cég tavaly májusban ajánlott…
Az időzítés sem mondható éppen véletlenszerűnek…A Spotify tőzsdére meneteli tervei egyben azt is jelentik, igénylik, hogy a svéd cégnek ne legyenek folyamatban levő, a befektetőket elriasztó jogi ügyei. Amennyiben pedig a svéd cég a híreknek megfelelően valóban ez lv tavasszal tőzsdére menne, úgy sürgetheti az idő, hogy rendezze a jogi kérdést a Wixen-el. A sürgősség, pedig több pénzt jelentheta felperesnek…
