A nagy nemzetközi lemezkiadók és a streaming szolgáltatások viszonya legjobban talán a se veled-se nélküled hasonlattal írható le. Persze ez a sok tekintetben se veled- se nélküled viszony a kiadók számára is egyre kifizetődőbb. Annak lehetőségét, hogy a Vivendi tőzsdére vigye a Universal Musicot, nem más teremtette ugyanis meg, mint az előbb említett se veled- se nélküled viszony másik oldalának a meredek növekedését.
Ennek ellenére rendre felmerül az az ötlet a kiadók részéről, hogy saját zenei szolgáltatás indítanak, abban a hiszemben, hogy jobban tudnák, tudják marketingelni, üzemeltetni, mint az olyan szolgáltatók és médiavállalkozások, mint az Apple vagy éppen a Spotify.
Nagyjából 3 évvel ezelőtt a piacvezető Universal Music a Barcelonai Mobile World Congress (MWC) keretein belül különösebb hírverés nélkül bemutatott, Mondia Mix névre hallgató szolgáltatás a teljes, Universal zenei portfoliót tartalmazta, white label, azaz a megrendelő igényei szerint márkázható streaming szolgáltatásként.
Most éppen a Sony Music a „soros” bár az ő terveik messze nem mondhatóak ennyire konkrétnak ( még) Ettől még tény, hogy Rob Stringer , a kiadó vezetője a BBC Radio 4-nek nyilatkozva nem vetette el a lehetőségét annak, hogy a Sony Spotify vetélytársat indítson!
Stringer kiemelte, hogy a Sony közel 100 évre visszamenő zenei archívummal rendelkezik zenei tartalmakból, és az ebben rejlő előnyöket(?) szeretné kihasználni! Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az fel sem merült és nem is opció, hogy a Sony bármely jelentős streaming szolgáltatásból visszavonja teljes katalógusát! A katalógus bizonyos részeinek visszatartását vagy késleltetését ugyanakkor abszolút nem zárta ki! Nem meglepő módon pontosan a Spotify illetve és streaming szolgáltatók gyakorlatában egyre gyakrabban jelentkező közvetlen előadói szerződéseket hozta fel példaként! Stringer egyszerre próbált diplomatikus maradni és határozott lenni akkor, amikor kijelentette a Spotify direkt előadói szerződéseire reflektálva, hogy „Megtehetik? Igen,minden valószínűség szerint! Hogy kell-e választ adnunk mint kiadó erre? Igen!”
|
Baljós árnyak a múltból A Sony esetében nem ez lenne az első világmegváltó kísérlet… 2010-ben, SONY Music Unlimited alapvetően a Sony-Ericsson telefonok tartalom oldali támogatását volt hivatott elérni. A SONY Music Unlimited elődje, egy az iTunes riválisát megteremteni kívánó zenei doktrína részeként, Qriocity néven 2011 nyarán indult el, az Angliában, e majd pedig nem sokkal az után a tengerentúlon is
A sok tekintetben borítékolható kudarcot aztán, 5 évvel később, egy újabb megoldás követte. Ez esetben a Sony egy sokkal reálisabb megközelítést alkalmazott: leállította a SONY Music Unlimited -et és 2015 márciusában PlayStation Music néven, a Spotify szolgáltatásán alapulva indította újra zenei ajánlatát Az együttműködés minden tekintetben win-win megoldásnak tűnt, hiszen a Sony egy nem működő szolgáltatást cserélt le, egy sok platformon már bizonyítottra, a Spotify újabb, fontos platformon jelenik meg,és nyert elérést a közel 64 millió Playtation felhasználóhoz. |
És hogy mi lehet ez a válasz? Egyrészt a saját, azaz kiadói oldalon való egyre erősebb, erőteljesebb innováció, másodsorban pedig a kiadói / disztribúciós modellbe való beavatkozás, azaz kimondva-kimondatlanul az új tartalmak megjelentésének időzítése, exkluzivitása.
Hogy mindet működhet-e? A legpozitívabb példa a Tidal lehet, az a Tidal ,amely alapvetően a lét és nem lét határán mozog, de ami talán ennél is fontosabb, érdemben nem tud beleszólni a meghatározó streaming szolgáltatások versenyébe. Hogy mindeze alapján a Sony esetleges streaming szolgáltatása képes lenne-e erre? Lehet, de nem valószínű…
