Szeptember 1-e gyakorlatilag egy hétre van, ami nyilván sok-sok iskolást elkeserít, de a zeneipar szereplői számára (reményeik szerint) 2008 szeptemberének  első napja inkább fontos lesz, mintsem szomorú.

Lehet azonban, hogy csalódniuk kell! Nem sokkal a félig-meddig(?) hivatalosan bejelentett indulási dátum előtt ugyanis  a szolgáltatás kezelésétre létrehozott cégnek még nincsen vezetője. Jelölt több is van, ugyanakkor a projektet vezető, vezető technikai emberek levélben kérték a hogy az oldal éles indulásáig ne nevezzenek ki ügyvezetőt, elsősorban azért, hogy az amúgy az eredeti tervek szerint haladó fejlesztéseket az újonnan kinevezett vezető esetleges újabb kérései ne tolják el időben.

A vezető megtalálásán felül a projekt egyik legnagyobb figyelemmel kísért része az elektronikus kereskedelmi, azaz, ki lesz az az irigyelt(?) piaci szereplő, aki a myspace music oldalain keresztül (segítségével) értékesíthet majd zenéket.

A tenderhez közel álló források szerint három szereplő pályázott, az Apple, az Amazon , valamint a Rhapsody, s közűlük az Amazon tűnik nyerőnek. A lista igazán nem tartogat meglepetést, hiszen a projekt volumenéből adódóan mint technikai, mint pénzügyi értelemben csak a legnagyobb és legfelkészültebb szereplők számára realitás. Realitás de egyben komoly üzleti kérdés is, hiszen a digitális zeneterjesztés a projekt egyik központi,de ugyanakkor nem egyetlen eleme, a nyertes számára jó eséllyel komoly volumen növekedést hozhat, de kérdés, milyen áron...

Az On demand internetes rádiók, mint a Pandora vagy a Last.fm több apropó okán is a digitális zeneterjesztés központi szereplőinek számítanak. Egyrészt a közösségi web, a web 2.0.zeneterjesztésre való kiváló alkalmazási lehetőségeit prezentálják. Másik oldalról pedig tükröt mutatnak az iparág, és elsősorban a kiadók felé atekintetben, hogy az ingyenesen elérhető tartalmak esetében a per stream díj milyen brutális, negatív hatást gyakorol az üzleti modellekre.

A vita ez utóbbi kérdésben hónapok óta zajlik az Egyesült Államokban, s úgy tűnik a politika nem a közösségi rádiók oldalán áll, állt. A tavasz folyamán sok-sok segélykiáltás hallatszott, elsősorban kisebb rádióktól, a napokban azonban a helyzet súlyosságát jelzendő, a közösségi rádiózás origoja, a Pandora vezetője, Tim Westergren egy interjújában kijelentette, a Pandora igen közel áll annak bejelentéséhez, hogy a kedvezőtlen jogdíjviszonyok és jogtulajdonosi hozzáállás miatt beszüntetesse működését.

A magas, internetes rádiókra vonatkozó jogdíjak, és hátrányos megkülönböztetésük ellen hosszú hónapok óta küzdenek, nem csak maguk a rádiók, hanem kongresszusi képviselők, az élükön Howard L. Berman kaliforniai képviselővel próbálnak egy átmeneti megállapodást tető alá hozni a szerzőket képviselő Soundexchange és a rádiók között. A megállapodásra jelenleg vajmi kevés az esély, az álláspontok távolsága miatt, s maga Berman is azt fontolgatja, hogy felhagy a közvetítéssel.

De mi is a probléma?A kongresszus év eleji döntése értelmébe, az ingyenes, internetes on demand rádiók esetében a jelenlegi 0,08 centről 2010-ben 0,19 centre, azaz gyakorlatilag a két és fél szeresére emelkedne a lejátszásonként fizetendő díj. Az összeg első hallásra bagatellnek tánil azonban a nagy, intebretes rádiók, mint a Pandora esetében naponta több tízezer dalt hallgatznak mweg az internetezők, az előbb már idézett Tim Westergren elmondása szerint a Pandora teljes bevételének, évi 25 millió dollárnak mintegy 70%-t már most is az ilyen jellegű per stream jogdíjak megfizetésére költi. S nyilván a kisebb és alacsonyabb bevételű rádiók esetében ez a számadat még rosszabb.

A legfájóbb az egész ügyben az a tény, hogy a kiadók illetve a szerzői jogait képviselő(?) szervezetek az internetes rádiókat nem hajlandóak egy kalap alá venni a hagyományos rádiókkal. Miért kulcskérdés mindez? Azért, mert a hagyományos rádiók esetében gyakorlatilag a tartalomtulajdonosok, azaz a kiadók fizetnek azért, hogy dalaikat lejátsszák. Miért teszik ezt? Mert tisztában vannak vele, hogy a rádió nem más, mint egy marketing eszköz,melynek segítségével az egyes előadók éppen aktuális, promotálni kívánt dalaira felhívhatják s figyelmet. Az internetes rádiók sem különböznek ettől, maximum annyiban, hogy az Internet jellegéből adódóan sokkal közvetlenebb és gyorsabb visszacsatolás érhető el a segítségükkel.

Ezt előbb utóbb nyilván mind a kiadók, mind a szerzői jogvédők felismerik majd. A fájdalmas kérdés csupán az, hogy amikor ez megtörténik majd akkor az addig sanyargatott internetes rádiók létezni fognak-e még..

A CD eladások folyamatos csökkenése értelemszerűen legjobban és legfájdalmasabban a kiadókat érinti. Kiadótól függően éppen ezért ilyen-olyan, új megoldások kialakításával  próbálnak újra életet lehelni a hanyatló CD eladásokba.

 
Az aktívak közé tartozik ezen a területen is, a digitális területen is folyamatosan új megoldásokat kereső Universal Music, amely tegnap jelentette be, hogy Playlist Your way néven a fizikai és a digitális letöltési lehetőséget ötvöző terméket vezet, vezetett be.  

 
A termék legfontosabb jellemzője, hogy minden greatest hits CD mellé a vásárló kap egy letöltésre jogosító kupont, amellyel vagy egy az album inlayt helyettesítő előadói podcastot, vagy hat tetszőlegesen választható digitális letöltést vagy egy komplett digitális album letöltési lehetőséget vehetnek igénybe, az adott előadótól, mindezt 11 dollár alatti áron. Az induló gyűjteményben 15 előadó legnagyobb slágerei szerepelnek, többek között B.B. King-től, Diana Ross-tól vagy Stevie Wonder-től.

A kiadó célja egyértelműnek tűnik: a hagyományos CD vásárlók számára szeretnék bemutatni a digitális letöltést, mi alternatív terméket. Sikerülhet?

 
Az ár vonzó, ez nem is vitás. A podcast, minrt a CD belső borítóját helyettesítő termék ellenben már közel sem biztos, hogy annyira meg fogja nyerni a vásárlók tetszését.

 
A legnagyobb probléma mégsem ez, hanem az, hogy egy önmagában hanyatló termék segítségével próbálnak egy amúgy növekedési stádiumban levő terméket promotálni. Ez nem szokott sikerülni..

Szeptember 1-e egyre közeledik, s vele együtt a Myspace Music beharangozott indulása is. A jeles dátum közeledtével ugyanakkor egyre több blogban, szakértői riportban hangzanak el a kétségek, kételyek is a Myspace Music sikerességével kapcsolatban.

A legkomolyabb kételyt a már létező, nagyon sok tekintetben hasonló közösségi zenei szolgáltató, az Imeem jelenti. A San Franciscoi vállalkozásnak egy hatalmas előnye és egy hatalma hátránya van a News Corp óriásával szemben. Az előnye, hogy mina a 4 major zenei kiadóval élő megállapodása van, a hátrány pedig a Myspacehez képest alacsonyabb regisztrált felhasználó szám. (A News Corp. közösségi portálja 120, az Imeem saját adatik szerint 27 millió regisztrált felhasználóval rendelkezik)

Az Imeem-n felül talán a még nagyobb kihívást a Myspace számára magának a szolgáltatásnak a finanszírozása jelenti. Sokszor elmondtuk, leírtuk már, hogy a hirdetés alapú zeneértékesítés legnagyobb üzleti kérdése az, hogy a hirdetésekből befolyó bevételek fedezni tudják-e a kiadóknak dalonként fizetendő kiadói jutalékot.

Az Imeem kapcsán a válasz egyértelmű:nem! Ügynökségi források szerint a San Franciscói cég ezer oldalmegtekintésenként 4 dolláros bevételt realizál. A Myspace kapcsán a helyzet ég rosszabb, ugyanis az ő esetükben jelenleg ez a mutató 1 dollár/ezer oldalmegtekintés. (Többek között ezért is dolgoznak olyan eltökélten a minél jobb targetálási lehetőségek megteremtésén, a vezető közösségi site salesei.)

Az is egyértelműen kiderült, különböző reklámszakemberek elmondása alapján, hogy a Mysapce szakemberei alaposan és lelkesen tanulmányozzák az Imeem megoldásait, egyfajta best practiceként.

Mit hoz a jövp mindzek utén? Nem vagyunk jüsok, úgyhogy nem tudjuk. Szeptember 1 után feltételezhetően okosabb lesz mindenki. Ne zárjuk ugyanakkor ki annak a lehetőségét sem, hogy mivel a Myspace Music egy joint venture a News Corp. és a kiadók között, ha hosszútávon is az Imeem teljesít jobban, elképzelhető. Hogy a kiadók szorosabbra próbálják majd fogni az amúgy is elég szoros gyeplőt a kaliforniai cég nyakak örül...

A hirdetés alapú zenei modellek az elmúlt szűk egy év egyik slágertémáját jelentik, s mindenki azt találgatja/számolgatja, vajh képesek lesznek-e ezek a modellek valóban előteremteni a hirdetésekből azt a pénzmennyiséget, amely az üzleti modellekben előzetesen szerepelt.

A piacon eddig jelenlevő ilyen szolgáltatások gyakorlatilag ugyanazt az alapelvet követték. A Trueanthem velük ellentétben picit más oldalról, mondhatni picit agresszívabban közelítette meg a kérdést, igaz valamennyivel többet is ad, int a többi hirdetés alapú szolgáltató!

A Truanthem látogatói ugyanis a zenéket MP3 formátumban (igaz, nem kiemelkedő minőségben, 128 Kbps kódolással) tölthetik le, viszont valamennyi zene előtt, egy audio reklámot kell meghallgatniuk. Lehetőség van a dalok hirdetés nélküli verziójának letöltésére is, 99 centes áron.

A Truenahtme megoldás kétség kívül a legagresszívabb a piacon jelenleg elérhető hirdetés alapú megoldások közül. A fogyasztók rákényszerítése arra, hogy a meghallgatni kívánt zenék előtt egy hirdetés is meghallgassanak, jelenleg még szinte Istenkáromlásnak hangzik. Ugyanakkor az on demand videók esetében hasonlóan elképzelhetetlennek tartotta mindenki a hirdetések előtti reklámokat, s lőn, napjaikban ár teljesen elfogadottak az ilyen hirdetések.

Természetesen nem csak a felhasználók, eleinte egészen biztosan megjelenő ellenállását kell legyőzniük, mihamarabb, hanem a hirdetőket is meg kell tudniuk győzni ezen hirdetési forma hatékonyságáról. Az irányban az első lépést megtették, amikor megállapodtak az Adidassal, mint első hirdetőpartnerrel.

A másik kulcskérdés a Trueanthem sikeréhez a fizetős tranzakciószám generálás lesz. Tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy a sokszor, sok helyen, sokak által hangoztatott, a fájlcserélőkről letöltött zenék egy részét igen is megvásárolják a letöltők elv igazságát és piaci létjogosultságát fogja kegyetlen realitással és pontossággal igazolni vagy cáfolni edz a projekt. Mi a magunk részéről szurkolunk, kétségeink ellenére is...

A hagyományos zeneterjesztés folyamatosa hanyatlásának egyik legplasztikusabb megjelenési formája, hogy a hagyományos és a digitális zenei eladásokat egy, nagy, közös eladó szerinti listában a digitális boltok (na jó, ne legyünk eufemiszitkusak, az iTunes)a tavalyi évben a második legforgalmasabb zeneáruház nőtte ki magát.

Minden szakértő, elemző egyet értett abban már akkor is, hogy csak idő, ráadásul nem is hosszú idő kérdése, mikor lesz az iTunes az Egyesült Államok legforgalmasabb zeneáruháza.

Valóban nem kellett soka várni, az NPD kimutatása szerint, 2008 első félévében, a lemezboltok, kombinált rangsora a következő volt:

1. iTunes
2. Wal-Mart (Walmart, Walmart.com, Walmart.com)
3. Best Buy (Best Buy, Bestbuy.com, Best Buy Digital)
4. Amazon (Amazon.com, AmazonMP3.com)
5. Target (Target , Target.com)

A lista több érdekességre is rámutat! Az első, és természetesen a legegyértelműbb, hogy az iTunes, tisztén digitális eladásai révén is vezeti a listát. Mindemellett ugyanakkor érdemes egy pillantást vetni a lista további szereplőire is, akik mind mind nagy áruházláncok, vagy hatalmas internetes kereskedők, mit az Amazon. Ezek esetében (kivéve természetesen az Amazont) a hagyományos és az Interneten keresztül érétkesített CD-k egyaránt szerepelnek a listában.

Feltétlenül figyelemre méltó az Amazon előretörése, a tavaly év évi ötödik helyről a negyedikre. Ez egyértelműen az Amazon MP3 elindításának köszönhető, amely révén a csökkenő CD eladások okozta veszteségeket, a növekvő digitális eladások révén ellensúlyozni tudta a e-kereskedelmi óriás.

A google zeneipari törekvéseiről (illetve inkább nem törekvéseiről) leginkább tavaly, a Napster esetleges eladása kapcsán esett szó. A Gtalkos kedvenc zenemegadás, és ez alapján a különböző területekre vonatkozó zenei toplisták, illetve a kedvenc zenék chat partnerekkel való megosztási lehetőségén felül más zenéhez kapcsolódó megoldással nem jelentkezett a keresőóriás. Igazából senki nem is várta tőlük, hiszen konzekvensen ragaszkodtak, ragaszkodnak azon elvükhöz, hogy saját tartalomelőállítással nem foglalkoznak, s a mások által előállított tartalomüzletbe is csak korlátozottan, elsősorban a közösségi funkciók, és azok médiamegjelenésekre való alkalmazása miatt koncentrálnak.

Kína, mint piac szinte valamennyi nemzetközi vállalat érdeklődését felkeltette, működési területtől függetlenül. A zeneipar számára azonban Kína a egyik legnagyobb fehér folt a világ zenei térképen, hiszen legális zenefogyasztás, az amúgy magas internet és mobil penetrációs adatok, és a hihetetlen méretű piac ellenére sincsen.

Ebbe a piacba ugrott fejest a Google a héten, amikor is bejelentette, hogy Music Onebox néven zenekeredő szolgáltatást indít. A szolgáltatás lényege, hogy valamennyi Kínából induló, zenei témájú keresés esetében a látogató automatikusan a Top100.cn oldalra jut, ahonnan a keresési kritériumnak megfelelő zenét ingyen töltheti le. A tartalomtulajdonsok (azaz a kiadók) a keresés során megjelenő reklámokból kapják meg jogos(?) jussukat.

Új, eleddig ismeretlen modell? Nem teljesen, tulajdonképpen a hirdetés alapú, hirdetések által szponzorált zeneletöltésről van szó eben az esetben is. Ellenben mindezt egy olyan piacon teszik, ahol a legális zeneletöltés elfogadottsága nulla (vagy még kevesebb), teszik ezt nyilván gyakorlatilag annak érdekében, hogy a jelenleg, a kalózkodás miatt keletkező bevételkiesést megpróbálják csökkenteni.

Sikeres lehet mindez hosszú távon? Nem valószínű. Sokkal valószínűbb, hogy abban az esetben, hogyha a szolgáltatás valóban növeli a legális zeneletöltést Kínában, akkor a kiadók ott is meg kívánnak majd jelenni, a nyugti világban amúgy nem túl sikeres, elsősorban DRM alapú legális zeneletöltési szolgáltatásaikkal...jó eséllyel teljesen feleslegesen..

A Yahoo több terülten zajló agóniájának egy apró piciny szelete csupán az, ami a Yahoo Musicnál végbement, illetve végbemegy az elmúlt hetekben, hónapokban.

A Yahoo Music áruházi részének bezárása után, a legkíméletlenebb kérdés az maradt, hogy a rengeteg megvásárolt zene és az ahhoz kapcsolódó licencek helyzete, hogy, milyen formában lesz rendezve. Rossz példa a közelmúltból is volt, amikor a Microsoft bejelentette, nem támogatja tovább MSN Music szolgáltatása keretében kiosztott licencek megújítását, újrafelhasználását. A váratlannak egyáltalán nem mondható tiltakozáshullám hatására aztán a teljes leállást évekkel eltolták.

A Yahoo minden figyelmeztető jel ellenére ugyanebbe a zsákutcába sétált bele, amikor bejelentette, leállítja licence kiszolgáló szervereit. A reakció természetesen most is hasonló volt, mint a Microsoft esetében, s a pont a Microsoft által felvásárolni kívánt cég is végül visszavonulót volt kénytelen fújni.

A Redmondi óriással ellentétben azonban a Yahoo nem a licenceserverek működtetésének meghosszabbítását választotta, hanem azok számára, akik a szerverek leállítása miatt nem tudják megvásárolt zenéiket pl. új PC-re másolni, a Yahoo Music-on, mint legális zeneletöltő szolgáltatás megjelenő nemrég indult, Rhapsody Mp3-akat is kínáló szolgáltatásában válthatják majd be, a hírek és ígéretek szerint díjmentesen.

A hírben igazán a fontos nem is az, milyen és mekkora kártérítést kapnak azok-az egyébként csak dicsérettel illethető vásárlók, akik a DRM-el védett zenéért pénzt adtak- hanem az, hogy az anno, a zeneipar és a művészek jogait védelmezni hivatott, és a pay per tack üzleti modellben elavultságát és alkalmazhatatlanságát többször bizonyító technológia gyakorlatilag az ezt használó üzletek egyszerű, gyors, és senkit nem károsító bezárását sem teszi lehetővé. Ennél károsabb azt hiszem nem is lehetne valami...

A tavasz egyik slágerbejelentése volt zenei körökben, hogy a Myspace, hosszas várakozás, és találgatások után, valóban elindítja, teljeskörű zenei szolgáltatását, amely részeként gyakorlatilag minden, zenéhez kapcsolódó tartalom és szolgáltatás (zeneletöltés, videók, merchandising) elérhető lesz.

Az indulás pontos dátumát a News Corp. tulajdonában levő portál vezetői nem jelentették be, de hangsúlyozták, hogy még az idén szeretnének megjelenni a piacon az első verziójával az új portálnak.

Ezt követően azonban egy apró pici információmorzsa sem került ki a cég háza tájáról, így a pesszimistább szakértők már jövő év eleji indulásról, illetve a nagy nemzetközi kiadókkal folytatott tárgyalások átmeneti megrekedéséről beszéltek, majd pedig a teljes myspace redesign került előtérbe.

Mindezek, valamint a nyári uborkaszezon alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy meglepetésre, a Fortune's Brainstorm tech konferenciáján a cég vezérigazgatója, Chris De Wolf bejelentette, hogy szeptemberben indul a szolgáltatás.

További részletek egyelőre nem nagyon láttaki napvilágot, mindössze annyi ismert, hogy a négy nagy major kiadó közül hárommal sikerült tető alá hozni a megállapodást, a negyedik major, az EMI pedig várhatóan a nem távoli jövőben fog csatlakozni a szolgáltatáshoz.

Magáról a szolgáltatásról De Wolf a Techrunch főszerkesztőjének annyit árult el, hogy a pay per track és az előfizetéses modell kombinációja lesz, annyi különbséggel, hogy az előfizetéses modell hirdetés alapú, hirdetések által szponzorált lesz.

Az iTunes mögötti második helyezés megszerzéséért, a különböző piaci szereplők más és más eszközöket vetnek, próbálnak bevetni. A DRM mentes terjesztés már a kezdetek óta „űző" eMusic számára nyilván nem jelenthetett már megoldást a kötöttségek nélküli zeneárulás, így nekik más irányba kellett elindulniuk.

Ez az irány pedig az áruházi jellegből, a komplett zenei információs központ irányába való elmozdulást jelenti. Mit is takar ez, a némiképp misztikus megfogalmazás? Több mindent! Elsődlegesen és elsősorban azt, hogy az eMusic albumoldalai teljesen átalakulnak, s az albuminformációkon felül különböző, elsősorban külső siteokról jövő információk is megtalálhatóak lesznek, úgymint videók a Youtuberól, az előadóhoz vagy előadókhoz tartozó Wikipedia bejegyzések vagy az albumhoz kapcsolódó Flickr fotóalbumok. Mindezt az adott album tracklistája alatt, a digg deeper int he net (áss mélyebbre a neten) opció segítségével érhetik majd el a látogatók.

Az elkövetkezendő hónapokban további fejlesztések vérhatóak, melyek elsődlegesen a zenék megkeresését illetve a zenefelfedezést fogják elősegíteni. Ennek keretében az ajánló algoritmusát a szolgáltatásnak drasztikusan fejlesztik, javítják a kereső működését, valamint teljesen átalakítják az előadói oldalakat.

Az elsősorban a független kiadók kínálatából dolgozó vezetője, David Pakman a fejlesztéseket-elsősorban azoknak a közösségi részeit- egyértelműen egyedinek tartja, s hangsúlyozta, hogy vetélytársaik közül sem az Amazon, Sem az iTunes esetében nem találhatóak meg ezek a funkciók.

Valóban rettegnie kell mindezek után Steve Jobsnak? Nem hiszem, elsősorban azt, mert az eMusic ereje és lehetősége mindig is az egyedi, zenei kínálatában, és könnyen kezelhető formátumában, valamint olcsó áraiban rejlett. Mindetzek mellett természetesen lényeges, hogy a vásárlók milyen könnyen, milyen hamar találják meg kedven zeneszámaikat, és veszik meg azokat, azonban ezáltal minden valószínűség szerint drámaian nem fog megnőni az eMusic piaci részesedése.