Ezt a kettőséget próbálja most egy sor cégből álló konzorcium feloldani. No nem az egyszerűnek és logikusnak tűnő módon (DRMtelenítsük az iTunest is, teljesen és örökre), hanem egy lépéssel ismételten visszalépve, egy minden DRM feletti, zenékre, filmekre, minden platformon, minden lejátszóval alkalmazható DRM megoldást  javasolnak.

Ez lenne a megoldás? Kötve hiszem. A DRM, bármennyire is univerzális és kompatibilis lenne is, magán hordozná ugyanazokat a korlátozó erőket, melyek az elmúlt években a digitális zene és filmterjesztés komoly piaci erővé fejlődést gyakorlatilag megakadályozták. Nem lenne jó visszatérni hozzá, semmilyen formában, sehol, ahol zavaró…

A Myspace music indulása körül hype miatt valószínűleg nem fog akkora publicitást kapni, de ettől még tény: legalizált története során immár harmadszor cserélt gazdát, a hajdan, P2P szolgáltatáskánt piacvezető, legális szolgáltatásként azonban csak szenvedő, a működőképes üzleti modellt folytonosan kereső, de meg sosem találó Napster.

A tavasz során még optimista nyilatkozatok és előrejelzések jelentek meg, úgy tűnt a DRM mentes hullámra a Napster is még pont időben tudott felkapaszkodni.   

A második negyedéves jelentésével azonban olyan lavinát indított el, amely fokozatosan sodorta egyre nehezebb és nehezebb helyzetbe.  Minden avval kezdődött, hogy az előfizető szám a hosszú ideig tartó, bíztató növekedés után jelentősen, 52 000 fővel csökkent. Mindemellett kész csoda, hogy a bevételek az előző évihez képest csak minimális mértékben csökkentek (32 helyett 32.3 millió dollár)  

Az első hírek arról szóltak, hogy az íncsiklandó méretű ügyfélbázist a Rhapsody vásárolná meg, növelve ezzel saját ügyfélbázisát. A végső befutó azonban a Best Buy lett. A megállapodás részletei igazából nem is annyira lényegesek,a Napster ingatag lábon álló pénzügyi helyzete miatt. Sokkal fontosabb, hogy mi előnye származhat mindebből a Best Buynak?   Elsődlegesen nyilván a több, mint 700 00 előfizető, akik a havi 12 dolláros előfizetési díjjal éves szinten 110 millió dolláros bevétellel kecsegtetnek. (a megállapodás értelmében 67 millió dollárt kellet fizetni az előfizetői adatbázisért a Best Buynak)  Ennél is fontosabb azonban, hogy az egyik legismertebb zenei brand birtokába kerültek, valamint tovább erősítik a Wall streeti befektetőkben a hagyományos CD terjesztés fokozatos elhagyását, és a digitális kereskedelem felé fordulás stratégia doktrínáját. Hogy a fogyasztók fontosabbak, mint a befektetők? Általában igen, de a Napster példája pont ennek az ellenkezőjét mutatja…

Gyakorlatilag egyfajta élő közvetítéssé fog blogunk átalakulni a MySpace Music indulása kapcsán az elkövetkezendő napokban. Tegnapi bejegyzésünkben némiképpen balga módon mai indulást jósoltunk, mert hittünk benne, sokakkal egyetemben. Csalódnunk kell, kellett, az indulása-a jelenlegi hivatalos álláspont szerint csupán  pár nappal, de csúszik.

Ennek ellenére forrong a levegő a projekt körül, sorra látnak napvilágot az érdekesebbnél érdekesebb információk:

1. A lehetséges vezérigazgatók köre két főre szűkült. Andy Schuon  korábbi MTV programigazgató, illetve Owen Van Natta a Facebook-tól vannak még versennyben a posztért.  

2. A fizetős letöltési lehetőséget, most már hivatalosan is az Amazon fogja biztosítani, amely ennek alkalmából egy külön alkalmazást fejlesztett, mely segítségével a letöltések közvetlenül az iTunes vagy a Windows Mediaplayer alkalmazásokban nyithatóak meg.

3. Megvannak az első komoly hirdetői a projektnek: a Sony Pictures,a  Toyota, a McDonald's valamint a State Farm Insurance már az induláskor segíti dollárjaival a projekt sikerét.

A csapat tehát felállt, most már kezdődhet a mérkőzés. Talán digitális zenei téren az évszázad mérkőzése..

Hétfő, Szeptember 15-e nagy nap lesz a digitális zeneipar életében. Egy, a kiadókkal hosszú éveken át  feszült viszonyban levő, a kiadók szabályaival szemben működő  vállalkozás a kiadókkal közös céget hoz létre a digitális zeneterjesztés teljesen új útjainak bemutatására, és sikerre vitelére.

Chris DeWolfe és Tom Anderson cégéről, a Myspaceről van szó,amely a közösségi média egyik legnagyobb szereplője,s amely ebből következően természetesen közösségi zenemegosztásban is élen járt, és jár, olyan sztárokat kinevelve szolgáltatásai révén, mint Gnarles Barkley. Nem voltak azonban hajlandóak beállni a kiadók által óhajtott sorba, így a Myspace, masszív mérete és regisztrált felhasználószáma ellenére sem tudott a zenepiacon az őt megillető szerepet betöltené.

A koncepció régóta ismert, és pofonegyszerű: A Myspace regisztrálta az induláskor csatlakozó 3 nagy major kiadó bármely előadójának bármely dalát ingyen hallgathatják majd meg, hozhatnak létre belőle playlisteket saját profiloldalukra., ha pedig a dalokat meg szeretnék vásárolni, akkor azt egyetlen kattintással megtehetik a projekthez hosszas alkudozás után csatlakozott Amazon MP3 áruházában.

A zeneiparnak, azon belül is elsősorban a kiadóknak több, az internet megjelenése óta fenntartott olyan elképzelésük van, melyek megváltoztatásában rendíthetetlenek. Az egyik, a kalózkodás notórius üldözése, a működképes és a célcsoport (a „kalózok”) számára is elfogadható üzleti modell kidolgozása helyett. A másik pedig a saját disztribúciós csatorna kialakítása.  

Ez utóbbira az elmúlt években már volt kísérlet, elég ha csak a „nagysikerű” Pressplay vagy Musicnet projektre gondolunk. Emlékszik rájuk egyáltalán valaki?

A nagy kiadók azonban úgy tűnik most már eltántoríthatatlanok-legalábbis több, jó nevű, de neve elhallgatását kérő digitális zenei szakértő szerint -, és minden eszközzel azon vannak, hogy megalkossanak egy saját, vagy legalábbis nagyon szorosan az ellenőrzésük alatt álló zenei szolgáltatást.

Az egyelőre természetesen még eléggé homályosnak mondha információk szerint egy ingyenes, hirdetés alapú, streaming jellegű szolgáltatásról lenne szó, amely nem lenne brandhez köthető, azaz kifejezett célja, hogy a nagyobb portálok számára egyfajta white label megoldást biztosítson.

Ez a megoldás gyakorlatilag nyílt háború kihirdetését jelentené, a már most is működő, és az ingyenes streaminget, mind zenefelfedezési módszert alkalmazó portálok (Last fm. Lala, Imeem) ellen.

Ez utóbbi esetben kell majd minden valószínűség szerint újból megbírkózniuk a különböző antitröszt hatóságokkal, úgyhogy mi a magunk részéről senkinek sem javasolnánk, hogy nagyobb tétben fogadjon a szolgáltatás gyors, és sima elindulására.

A hagyományos zeneterjesztéshez hasonlóan, a digitális zeneterjesztésnek is megvannak azok az iparági standardnak vehető megoldásai, a zenei marketingszakemberek számára, amelyeket erősen ajánlott betartani.

A digitális zene esetében, ezen a listán az első helyek egyikén (ha nem magán az első helyen) az iTunesba való bekerülés szerepel, szerepelt. Az elmélet azonban a gyakorlatban nem feltétlenül sikeres. Legalábbis ezt mutatja Kid Rock legújabb albumának példája, amelyből eddig mintegy 1.7 millió darabot vásároltak, világszerte, annak ellenére, hogy  az iTunes virtuális polcain nem volt megtalálható. Az album sikerén, és a pozitív trenden (az elmúlt 22 hétből 19 alkalommal növekedtek az eladásai) a kiadó, Warner egy, korában kiadott, és az iTunesban megtalálható albumot vont vissza, és erősítette evvel a fizikai eladásokat.

A tartalmak tulajdonosai-a zene esetében a zenekiadók- minden eszközt megragadnak annak érdekében, hogy a tartalmaikért járó jussukat biztosítsák maguk számára. Ebbe természetesen beletartozik a legális zeneletöltés fizetős és nem fizetős formáinak jobban vagy kevésbé való támogatása, beletartozik (sajnos) a fájlcserélők, a fájlcserélés elleni megrögzött küzdelem, és beletartozik a különböző új, az illegális fájlcserét és a tartalmaik illegális használatát teljesen más oldalról való megközelítése is.

Ennek a direktívának az élharcosa a Warner Music, amely Jim Griffin-t kérte fel, hogy dolgozza ki, és egyeztesse le a szükséges piaci szereplőkkel azt a modellt, amely biztosítja a kiadók számára a tartalmaik felhasználásáért járó díjakat, úgy, hogy az ne a felhasználókat „büntesse”.

Griffin, a Progress & Freedom Alapítvány vendégeként, Aspenben tartott hosszú, és mélyreható beszédet arról, hogy a miért is oly fontos, hogy a jelenlegi, morálisan elítélhető zenefogyasztási szokások (e.g nem fizetés érte) megváltoztatása, és a zene monetizálása miért is kulcsfontosságú, nem csupán a zeneipar számára.

A mobil és hordozható lejátszó kereskedők egyre aktívabb megjelenése a tartalom, és ezen belül a digitális zenei piacon lassan egy éve zajlik. A legaktívabb szereplő a Nokia, amely bevallottan az Apple dominanciáját szeretné megtörni ezen a téren. 

Augusztus utolsó napjaiban aztán a kétkedők kétségei választ kaptak, ugyanis a készülékgyártó bejelentett hivatalosan Play Now Arena szolgáltatásának indulását. A szolgáltatás keretében, már az induláskor, mintegy 1 millió dal lesz elérhető DRM mentes formában az Interneten keresztül is.

Az először a skandináv országokban elérhető szolgáltatás a Universal kivételével valamennyi major kiadó tartalmait kínálja, az iTunes esetében megszokott áron.

Az utóbbi napokban a digitális zenei piac a Myspcecről, és az iTunesról szól, efelől semmi kétség. Érdemes ugyanakkor egy pillantást vetni arra, hogy így, lassan egy évvel az indulása után, milyen hatással is volt az Amazon a piacra.

1. Az első, és talán legfontosabb a DRM kérdése. Előbb vagy utóbb, a piac kikényszerítette volna a DRM mentes tartalmak megjelenését. (Igen a piac, és nem az Apple, a hiedelmekkel ellentétben)

2. Valós konkurencia az iTunesnak: Az Amazon megjelenésével a piacon a pay per track szolgáltatások esetében is valós vetélytársra lelt az Apple és az iTunes.

3. Központban az ügyfél: Minden felsővezető, minden évindítón hangzatosan bejelenti, hogy központban az ügyfél. Aztán persze nem történik semmi, az ügyfélpanaszok hónapok alatt kerülnek megválaszolásra, a termékek nem ügyfélbarátak, és így tovább. Az ügyfélkezelésben a nagy nemzetközi kiadók sosem jártak az élen, hiszen igazi, közvetlen kapcsolatuk sosem volt az ügyfelekkel. Az amazon esetében minden fordítva van, a központban valóban az ügyfél áll. Hatalmas méretű katalógus, egyszerű és egyértelmű vásárlási procedúra.  

4. Partnerkapcsolatok:Az Amazon számára fontosak a partnerek. Nyilván az első helyen a lemezkiadók állnak, akikkel folyamatos a párbeszéd. Partnerprogramja révén ugyanakkor nem csak a lemezkiadókkal ápol szoros kapcsolatot a minél hatékonyabb zeneértékesítés révén.

5. Mindent, mindenhol értékesíts! Az Amazon MP3 katalógusa lassan az iTunes teljes katalógusának méretét közelíti meg, az Amazon affiliate programnak köszönhetően pedig messze nem csak az Amazon oldalain elérhetőek a dalok.

A világsajtót régen járta olyan sebességgel pletyka körbe, mint a mostani, az iTunes előfizetéses szolgáltatásának indításával kapcsolatos tette mindezt. A pletyka ugyanakkor nem is új keletű, ez év tavaszán keltek először szárnyra azok a találgatások, melyek szerint, az Apple, elsősorban a Nokia zenei direktívájára válaszol, az iPodokhoz és az iPhoneokhoz prémium szolgáltatásként elérhetővé tette volna zenei tartalmait.

A most lábra kapott pletyka nem erről szól, hanem arról, hogy az iPodok mellé, éves szinten mintegy 130 dolláros áron lehetne az előfizetéses szolgáltatást megrendelni. A szolgáltatás keretében a teljes, több, mint 6 millió dalra rúgó iTunes repertoár mintegy fele lenne elérhető, 256 Kbps minőségben.  A pletyka szerint az ősszel megjelenő. 7.8-as verziójú iTunes-al fog debütálni az előfizetéses szolgáltatás.

Emelkedjünk picit felül a híren magán, és azon, hogy vajon igaz-e mindez. (Mi a magunk részéről inkább a nem-re voksolnánk, révén az Apple és a kiadók kapcsolata jelenleg nincsen abban az állapotban, hogy egy ilyen volumenű megállapodást megköthessenek. Másod de nem utolsó sorban pedig egy ilyen jellegű szolgáltatás gyakorlatilag megölné a kiadókkal közösen, szeptemberben startoló Myspace Music szolgáltatáscsoportot)

A másik oldalról viszont teljesen logikus és ésszerű, valamint komoly piacnyerést előrevetítő lépés lenne mindez az Apple részéről, hiszen a vetélytárs előfizetéses szolgáltatások (eMusic, Zune,Napster,Rhapsody) 170-195 dollár éves díj ellenében kínálják szolgáltatásaikat, melyeknek atz egyik legnagyobb rákfenéje, hogy hiányzik belőle egy olyan elterjedt, és a szolgáltatással könnyen működő hordozható lejátszó, mint az iTunes...