Az egyre erőteljesebben kirajzolódó Apple-Nokia frontvonal újabb hadműveleti mozzanatát rögzíthettük. A  Universal-Nokia együttműködésként induló, Nokia OVI platformhoz, a SONY BMG után, a héten a Warner is csatlakozott. Ezzel a Nokia telefonok vásárlói immáron a négy nagy kiadó közül három tartamait elérhetik  a Nokia telefonokhoz, prémium szolgáltatásként elérhetőm, egy éves, előfizetés alapú  digitális zeneletöltési szolgáltatásban.

A finn mobilóriás óvatos becslései alapján is, alacsony prémium előfizetőszám esetén is, mintegy 4 milliárd dolláros bevétel lesz realizálható a szolgáltatás segítségével.

 A kérdés innentől kezdve már sokkal inkább az, hogy maga a szolgáltatás mikortól jelenik meg a piacon. A cég eredeti ígérete a második fél évre ígérte a piacra lépést, de ez nyilván nagyban függ, az EMI-al folytatott tárgyalások sikerétől, hiszen egyértelműen teljes repertoárral szeretne piacra lépni a finn mobiltelefongyártó óriás.

Az MP3 legális zeneletöltésben való terjeszkedésének kezdete óta hangsúlyozzák az iparági szakértők, hogy ahhoz, hogy versenyképesek tudjanak maradni, és ne sodorja el őket az Amazon által elindított lavina, minden, „tradícionális" zeneáruháznak, úgymint a Napster vagy a Rhapsody a lehető leghamarabb adaptálódnia kell az új helyzethez, és a kevéssé sikeres, előfizetés alapú szolgáltatások mellett/helyett meg kell jelenniük a DRM mentes, pay per tack szolgáltatásokkal is.

A Napster ezt megtette a tavast folyamán, most a Real Networks üdvöskéje, a piac egyik legrégibb szereplőjének számító Rhapsody is megtette, nagy kérdés, hogy még időben-e?

A késést mindenestre azzal próbálták, próbálják behozni, hogy a legnagyobb, zenei portálokkal (Yahoo, MTV, Ilike) illetve az egyik vezető mobilszolgáltatóval (Verizon) együttműködve a lehető legtöbb helyen próbálnak megjelenni a szolgáltatással. Apró, de lényeges pozitívum, a bevett és működő áruházakkal szemben, hogy a dalok teljes egészében meghallgathatóak. Az árazást tekintve a standardnak mondható 99 cent/9.99 dollár felosztást követték.

A szolgáltatás elindítást promotálandó monstre, 50 millió dolláros marketing kampányt bonyolítanak le a közeljövőben.

Az esélyek? Nem rosszak, különösen a masszív partnereket és a masszív marketing büdzsét tekintve. A DRM mentes katalógus mérete is lényegesen meghaladja az iTunesban elérhető katalógus méretét. Ugyanakkor az a fajta egyedi, különleges termékjellemző, amivel ez az ajánlat jobb lenne, mint az Amazon, vagy a Napster ajánlata, hiányzik. Ha pedig a vásárlók is így érzik majd, akkor túl nagy jövője nem lesz a megújult Rhapsody-nak!

Több alkalommal tettünk már említést arról, hogy a jogvédő szervezetek, a tartalomtulajdonosok egyre nagyobb nyomás alá helyezték a internetszolgáltatókat annak érdekében, hogy az internetes forgalom jelentős hányadát kitevő kalóztevékenység miatt kártérítést fizessenek a tartalomtulajdonosok számára, a befolyó internetelőfizetési díjakból.

Ennek egyik lehetséges lekerülő megoldását jelenti a Dániában a TDC illetve Franciaországban, az Orange által bevezetett, átalánydíjas, az internetes előfizetéssel összecsomagolt zeneletöltési szolgáltatás.

Vannak országok azonban ahol ez a modell ilyen vagy olyan okból nem jelent (eddig), ilyen többek között,l a világ vezető digitális piacának számító Nagy Britannia..

A kormány képviselői ugyanis ultimátumot intéztek az angol jogvédő szerveztek, kiadók, digitális zeneforgalmazók és internetszolgáltatók felé,melyben a lehető leghamarabb megoldást kérnek tőlük a kalózkodás csökkentésére, ellenkező esetben kormányzati szabályozással kívánják a jövőben megoldani a helyzetet, legkésőbb 2009 tavaszától.

Az egyeztetések a legmagasabb szinten zajlanak, ugyanakkor az igen-igen komoly érdekellentétek miatt a megoldás közelinek egyáltalán nem mondható. A tárgyalások célja (?), hogy egy legális fájl cserélési lehetőséget biztosítsanak az internetezők számára. Ezzel-feltéve persze ha megvalósul- az Egyesült Királyság lenen a világon s második ország (a digitális forradalmár, Dél-Korea után) ahol az internetezők gyakorlatilag szabadon cserélhetik zeneszámaikat egymás között.

A tervezet-melyben természetesen még rengeteg tisztázandó,megoldandó kérdés rejlik- elsősorban abban különbözne a jelenleg is elérhető előfizetés alapú megoldásoktól, hogy lehetővé tenné az előfizetők számára a fájlok egymás közötti megosztását. A jogtulajdonosok az így kialakított hálozaton belüli letöltések arányában részesülnének a bevételekből.

Ha sikerül megállapodni, akkor a totálisan új és forradalmi modell segítségével a brit kormány és a jogvédők reményei szerint mind az illegális zeneletöltések, mind az illegális zeneletöltés igénybevételéért a letöltőkre kényszerített gyermekpornó, és egyéb büntetendő, kapcsolódó tartalmak megjelenése is drasztikusan csökkenthető lenne.

Az internetszolgáltatói oldalon pedig a megállapodás révén, a legnagyobb forgalmat, fekete vagy szürke zónában letöltő, és ezáltal a szolgáltatók számára komoly veszteséget okozó előfizetők lennének migrálhatóak egy ellenőrizhető, legális és általuk is elfogadott rendszerbe.

Nyilvánvalóan a legnagyobb kétségek (és esetleg ellenállás) kiadói oldalon fogalmazódtak, fogalmazódnak meg. Hiszen az örök kérdés az, hogy az egyre kedvezőbb árú, előfizetéses (azaz gyakorlatilag zenebérlésről szóló) szolgáltatások nem fogják-e hamarosan a CD üzletágból még megmaradt bevételeket is kannibalizálni.

Az egyre erősödő digitális zenei verseny újabb jeleként, a hónapokkal ezelőtt sajtóközlemény szinten bejelentett, de azóta további fejleményeket maga után nem vonó Amazon Mp3 nemzetközi terjeszkedésének újabb, most már konkrét jelei mutatkoznak.

A tárgyalásokhoz, és a tervekhez közel állók szerint a terjeszkedés akadálya eddig is elsősorban az Amazon szigorúan DRM ellenes stratégiája volt, ugyanis a kiadók bármennyire is szeretnék az Apple gyakorlatilag globális digitális zenei uralmát megtörni, a globális, vagy közel globális DRM mentes tartalomterjesztés egyelőre nem támogatott a részükről.

Kompromisszumok ugyanakkor mindig is léteztek, különösen amikor a piac különböző szereplői teljes mértékben egymásra vannak utalva. Ennek (is) köszönhetően magukat megnevezni nem kívánó források szerint az utolsó negyedévben az Egyesült Királyságban is elindul majd az Amazon digitális zeneáruháza, 2009-ben pedig további európai digitális piacokon várható a szolgáltatás elindítása.

És igen! Február óta most először írhatnánk le azt, amit azóta többször azt gondoltunk, sosem fogunk leírni: A QTRAX él, működik és igénybe vehető!Ez a jó hír. A rossz hírrel, hírekkel egész sor blog foglalkozott, foglalkozik, ugyanis a kiadói megállapodások bejelentése, kiadói oldalról történt megerősítése ellenére mind a Universal, mind az EMI előadói közül több fontos (Coldplay. David Bowie, Akon, Bon jovi, Mary J. Blige) nem érhető jelenleg el a szolgáltatásban.

A tartalmak hiányán felül is találtak nem egy hibát a szerencsés amerikai tesztelők a szolgáltatásban. A dalok minőségére ugyan semmi panasz nem lehet (192 Kbps WMA) azonban a DRM-es architektúra által okozható viszontagságok mindegyike itt is megjelent, különös tekintettel a Windows Media Subscription kompatiblis lejátszókra való zeneátmásolás során.

Problémát jelentett a letöltött számok lejátszása is a QTRAX saját kliensében, több esetben nem voltak ugyanis lejátszhatóak a letöltött számok.

Mit lehet mondani ezek után? Pozitívat nem nagyon, hiszen a késleltetett indulás ellenére sem sikerült megfelelő szolgáltatás színvonalat biztosítani, s rossz belegondolni, hogy mi történt(hetett) volna, hogyha februárban valóban elindul a szolgáltatás. Azért szurkolunk!

A 360 fokos zenei menedzsment, amely az előadókról, és nem a zeneértékesítésről szól az elmúlt hónapokban meghatározó szerepet hasított ki magának a zeneipari hírekből, s a kiadók esküdt ellenségévé vált, olyan előadók elcsábítása révén, mint Madonna, a U2, Jay Z vag legújabb hírek szerint a Rolling Stones.

A megállapodáshoz közel állók szerint a deal igazi vesztese az EMI lenne, ugyanis a szinte felbecsülhetetlen méretű Stones back catalog terjesztési jogát a Universal venné át, miközben, a többi jogát a Live Nation kezelné.

A megállapodás ténye (amit a Rolling Stones azóta többször is cáfolt) különösen azért lenne érdekes, mert magának a 360 fokos zenei menedzsmentnek az élharcosa, a jegyértékesítési piac domináns szereplője, a Live Nation volt. Madonna esetében 120, Jay Z esetében 150 millió dollárért cserében kapták meg. Ez összesen mintegy 270 millió dollárnyi kiadás, bizonytalan megtérüléssel, s mindez igen erősen megosztotta a cég legfelsőbb vezetését. A vitákhoz közel álló források szerint a vita, oly mértékben elmérgesedett a két vezető, Michael Rapino és Michael Cohl, között, hogy a board, békéltető tárgyalásokat kezdeményezett kettőjük között, a feszültségek feloldására.

A két fél között a legnagyobb ellentétet, a további lépések meghatározása jelentette. Mr. Cohl ugyanis az agreeszív stratégiát követve, további, minimum 15 teljeskörű megállapodást szeretett volna kötni, míg partnerét, megfontolásra késztette az a tény, hogy a pénzügyi piacok 44%-os részvényeséssel reagáltak az eddig megkötött megállapodások hírére. Mindez Colh szemében a cég számára azt sugallta, hogy a lemezipar hanyatlása, az azt körülvevő iparágakba vetett bizalmat is aláássa.

A különféle újabb és újabb, a digitális zeneterjesztésben megjelenő üzleti modellek egyik legújabbika az, amely az internetszolgáltatókat nem az előfizetői tábor megregulázása, az általuk kezdeményezett illegális letöltések után fizetendő átalánydíj oldaláról próbálja bevonni a legális zeneterjesztésbe, hanem egészen más, és jó eséllyel sokkal kifizetődőbb oldalról.

A modell Dániában, a TDC szolgáltatónál jelent meg először. A dán távközlési cég, mobil és vezetékes ügyfelei számára ingyenesen, egyfajta prémium szolgáltatásként tett elérhetővé egy korlátlan (igaz DRM védelemmel ellátott ) letöltést biztosító szolgáltatást. Igazából ezt valamennyi iparági szereplő, egy digitálisan fejlett, de kis piacon lebonyolítandó kísérletként értelmezte.

A „pilot" eredményeiről eleddig nem kaptunk híreket, ellenben a múlt hét legvégén, a világ ötödik legnagyobb digitális zenei piacán, Franciaországban jelent meg teljesen hasonló szolgáltatással, az Orange szolgáltató.

Prémium ügyfeleik az első három hónapban ingyenesen, nem prémium ügyfeleik, illetve a nem Orange ügyfelek pedig havi 12 Euro ellenében vehetik igénybe az előfizetéses szolgáltatást. A letöltött dalok DRM-el védettek, a CD-re írás nem engedélyezett, a hordozható lejátszóra való átvitel igen, ugyanakkor a Microsoft DRM miatt a legnagyobb kör, az iPod-ra való átvitel kiesik a lehetőségek közül.

A szolgáltatás egyértelműen egy újfajta, és érdekes szolgáltatás irányvonal egyik képviselője. A legalapvetőbb problémát (az olcsó és kötöttségek nélküli) zeneletöltés lehetőségét azonban még ez sem csillantja meg a zeneszerető közönség előtt. Úgy tetszik, hogy egyelőre reális esély nincsen arra, hogy egy hasonló, előfizetéses jellegű, de teljesen kötöttségek nélküli, szabad felhasználást és használatot biztosító szolgáltatás megjelenjen a piacon. Addig, amíg ez bekövetkezik, marad az ingyenes,hirdetések által szponzorált de streaming jellegű szolgáltatások, valamint a klasszikus, előfizetéses szolgáltatások bundle-ban való megjelenésének harca.