A Warner tartalmainak visszavonása a Last.Fm-ről egyrészt igen-igen heves reakciókat váltott ki a világ zenei és technológiai bloggereiből, s ezen reakciók túlnyomó többsége a kiadó lépését teljességgel logikátlannak és érthetetlennek nevezte.

A Jupiter Research elemzője, Mark Mulligan ellenben a kiadó mellé állt, s érvelése feltétlenül figyelemre méltó, s abba az irányba mutat, hogy a Warner-Last.fm perpatvar jelentősége túlmutat a tartalmakon, és sokkal inkább a digitális zeneterjesztés üzleti modelljeinek megtalálásról szól.

A kiadók ugyanis nem véletlenül kívánnak részesedést szerezni az ilyen újfajta üzleti modellt alkalmazó cégekben. (Maga a részesedés szerzés, mint üzleti modell sem újdonság, az EMI évekkel ezelőtt folyamatosan ily módon próbált válaszolni a digitális zeneterjesztés támasztotta kihívásokra)

A részesedés vásárlás gyakorlatilag felkészülés arra az esetre, hogyha a jelenlegi alapvetően tranzakció alapú digitális zenefogyasztás elmozdulna a fogyasztás alapú irányokba. Ebben az esetben a kiadók számára ugyanis a tartalmakért (szerintük) jogosan járó díjat csak és kizárólag az ezen szolgáltatásokban való részesedés tudja majd garantálni. Mert afelől ne legyenek kétségeink, hogy abban (az egyébként meglehetősen valószínű) esetben, hogyha a tranzakció típusú zenefogyasztást ezafajta modell váltja fel, úgy a tranzakció alapú bevételeket is pótolni kell valamilyen formában.

Mindezen felül is érdemes elgondolkozni azon a kérésen, hogy valóban elvárható-e a lemezkiadóktól, hogy mindenkivel, mindig leszerződjenek. Lehetséges válasz erre az, hogy mivel a kiadók alap üzleti modellje csúfosan megbukott, ezért rá vannak erre kényszerítve. Ugyanakkor ez az állítás magukra az új zenei szolgáltatásokra is igaz (lehet), s ebben az esetben a kiadókat is megilleti az a jog, hogy a nem megfelelően teljesítő szolgáltatásokból kivonják tartalmaikat pont annak érdekében, hogy az újonnan megjelenő, kecsegtetőbbekben helyezzék el azokat.

Az EMI házatájáról az elmúlt hónapokban jó hírt nem nagyon halhattunk, sőt.. A tavaly tavasszal, a major labelek közül elsőként bevezetett DRM mentes tartalomforgalmazás adta lendület kifulladni látszik, Guy Hands és csapata még mindig az ideális szervezet kialakításán fáradozik, miközben a pénzügyi összeomlás réme sem áll messze a hajdan szebb napokat látott kiadótól.

A szervezeti átszerbetzés során, egyértelműen tűnik, hogy Guy Hands teljesen új, a lemeziapari beidegződésektől mentes, topmenedzsereket kíván veeztői székekbe ültetni.

A listát Kenny McGoff vezeti, akit a múlt héten neveztek ki az EMI Music Publishing előadókkal foglalkozó részlegének élére. (Department of SVF and A&R)

McGoff 200 óta erősíti a londoi kiadó A&rt részlegét, s azóta olyan előadók felfedetésében és felfuttatásában vett részt, mint az Arctic Monkeys, The Enemy, The Feeling, the Fratellis, Kasabian, Paul Epworth, Reverend & The Makers, Scouting For Girls valamint a The Zutons. Feladata nem kevesebb lesz, minthogy a nagy kiadókat egyre inkább ellenző, befutott előadókkal úgy kössön „békét", hogy evvel párhuzamosan a Guy Hands által meghirdetett, drasztikus előadói marketing kiadás lefaragási céloknak is leget tegyen.

A minden valószínűség szerint a közeljövőben tovább bővülő listában őt a robbanásszerű, de így utólag nem feltétlenül sikeresként a történelem könyvekbe vonuló Second Life projekt egyik tagja, Cory Ondrejka kapta azt a felelősségteljes feladatot, hogy az EMI digitiális stratégiáját megalkossa, és sikerre vezesse.

Érdekes megközelítésre számíthatunk tőle, egészen biztos, hiszen saját blogján kifejtette, hogy 2000 óta szinte alig vásárolt zenét, miközben rengeteg zenét hallott, különböző helyeken, csak sosem a megfelelő helyen és időben a vásárláshoz. Mindez igen hangsúlyos sugallatnak tekinthető a jövőbeni, ingyenes streaming szolgáltatásokkal kapcsolatos EMI részvételt illetően.

Mindeközben a távozók névsora is egyre bővül, a legfrissebb távozó  Lee Tricka Capitol records vezetője,s hírek szerint őt további Capitol record vezetők fogják követni.

A helyzet a Guy Hands által bejelentett július 1-i dátum közeledtével váratóan méginkább forrósodni fog, s egyértelműen láthatóaak azok a feszültségek, törésvonalak, melyek a pénzügyi befektető, újfajta irányvonalak, és a korábbi menedzsment és zeneipari szakemberek között húzódik.

 
A problémák megoldására sok idő, és lehetőség nincsen, a tét pedig nem kevesebb, mint a világ harmadik legnagyobb lemezkiadójának jövője.

Alapjában véve zenei blognak tartjuk magunkat, ennek ellenére vannak esetek, amikor egy-egy technológia újítás, bejelentés kapcsán meg kell emlékeznünk annak a zeneiparra, digitális zeneterjesztésre gyakorolt hatásáról.

A mai, régóta várt, s így gyakorlatilag meglepetést nem okozó Apple Key note során Steve Jobs bejelentette a második generációs, sokat mondó nevű iPhone 3G megjelenését, rengeteg új extrával, új alkalmazásokkal, lényegesen alacsonyabb áron.

Zenei szempontból nem is ez a kulcskérdés, hanem az, hogy Jobs bejelentés alapján még az idei év során közel 70 újabb ország boldog és eltökélt polgárai válhatnak majd iPhone tulajdonosokká.

Ha pedig az eddigi trendet követve az iPhone aktiváláshoz iTunes-ra is szükség lesz, akkor ez 70 új iTunes országot is jelent, ami digitális zenei robbanást idézhet elő, a világ eddig ezen tekintetben gyakorlatilag nem létező területein is.

Gyakorlatilag, mint egy hirtelen nyári zivatar esetén, úgy jelentek meg a koromfekete viharfelhők a last.fm égboltján. Néhány napja ég arról számoltunk be, hogy a közösségi site több, nagy vertikális portálon fog megjelenni, az oldalakba beépíthető rádiólejátszójába.

Mindezek után a hétvége előtt jelentette be a Warner Music, hogy meghatározatlan időre kivonja tartalmait a közösségi site oldalairól. A hivatalos indoklás meglehetősen prózai: az elmúlt időkben indult, hasonló jellegű alapvetően inygenes közösségi szolgáltatások (Imeem,Lala, Myspace) esetében a Warner kecsegtetőbb és jobb megállapodásokat tudott kötni, s ezekhez viszonyítva a Last.Fm-el között megállapodás már nem volt megfelelő a Bourbank-i lemezvég számára, A tényleges okok között a Warner vezető tisztségviselői három fő indokot említettek. Elsőként hiányolják, hogy a Last.Fm nem vezette be az előzetesen tervezett, előfizetés alapú szolgáltatást. Második okként a jelenlegi, ingyenesen elérhető szolgáltatásból származó bevételek lényegesen elmaradtak, elmaradnak a kiadó által remélttől, elvárttól(?). Harmadsorban ezen bevételek (amelyek a hirdetési bevételekből, valamint a per stream díjakból állnak össze) alacsonysága miatt további, a nem közvetlenül a rádióval kapcsolatos Last.fm oldalak (pl. főrumok) bevételéből is részesedni kívánnak.

A Warner bejelentését a Last. Fm és a tulajdonos CBS képviselői is megerősítették, hangsúlyozva egyrészt, hogy a másik három nagy nemzetközi kiadóval további egy évre sikerült meghosszabbítani a megállapodásokat, illetve hogy a Warnerral is folytatódnak a tárgyalások a megállapodás meghosszabbítását/újramegkötését illetően.

Ennyi tehát a hivatalos, és a félhivatalos álláspont. A hír jelentősége azonban nem igazán ez! Az elmúlt 8-12 hónapban a zeneipar „buzzwordje" a hirdetés alapú szolgáltatások támogatása és térhódítása volt. Lépten nyomon jelentek meg az újabb és újabb szolgáltatások, melyekhez a kiadók rövidebb-hosszabb várakozás után odaadták tartalmaikat. Ez, a szép, rózsaszín időszak ért véget ezzel a bejelentéssel, s kezdődött el a vártnál hamarabb a zenei közösségi siteok szelekciója.

A közösségi zenei siteok, nagyüzemivé fajuló versenyében a legújabb jelentkező a Last.fm. A népes felhasználói tábort egyre inkább monetizálni kívánó közösségi szolgáltatás legújabb minialkalmazásával a nagy, több milliós napi látogatottságú portálok felé nyújtotta ki kezét, kezeit.

A szolgáltatás lényege, hogy  a kiválasztott portálok (Bebo, Billboard.com, Break Media, CBS Television Stations, CBS Affiliates, eMusic, Frengo, Gigya, iGoogle, Live Nation, Meebo, MP3.com, Netvibes, Ning, Pageflakes, Photobucket, Piczo, Six Apart, Stardoll, WAYN.com,WordPress.com. ) egy olyan alkalmazást tudnak az oldalukba illeszteni, amely segítségével az adott oldalról való elnavigálás nélkül lehetséges a Last.fm hallgatása.

 A Last.fm tulajdonosainak reményei szerint ezeknek a nagy látogatottságú, de alapvetően zeneközpontú oldalak segítségével szeretnék az eddig a sitera vonzott 19 millió(!!) regisztrált  számát drasztikusan növelni.

 Akárhogy is nézzük, érdekes lépésről van szó. Érdekes, és gyanúnk szerint a CBS által erőltetett, elsősorban bevételi szempontok alapján vezérelt döntésről van szó,amely, a gyakorlatilag nemzetközi szinten már vetélytársnak sem nagyon számító Pandora, hónapokkal ezelőtt meglépett, stratégiai lépéseinek  (Facebook integráció, MSN rádió) megkésett követése.

Az egyre erősödő digitális zenepiacon egyáltalán nem meglepő módon a elektronikus kereskedelemben  elképesztő tapasztalatokkal rendelkező Amazon újabb stratégiai lépésre szánta el magát.

A kereskedelmi óriáscég külön, zenei widgettel jelent meg a piacon. A widgetet, a honlaptulajdonosok saját honlapjukba illesztve 30 másodperces belehallgatást  kínálhatnak látogatóik számára, az Amazon közel 5 millió dalra rúgó DRM mentes zenei adatbázisából.

Az alkalmazás különlegessége, hogy a site tulajdonosok saját maguk szabhatják testre a widgetet, az amazon szofisztikált keresője segítségével, vagy dönthetnek úgy, hogy különböző letöltési toplistákat jelenítenek meg. Magát a widgetet ezek után az oldaluk szerkezetének megfelelően szabhatják testre, és készíthetik el a saját oldaluk forráskódjába illesztendő verziót.

 Az új, zenei mini alkalmazás az Amazon már létező (és nagysikerű) affiliate programjába integrálódik be, várhatóan ugyancsak nagy sikert aratva.

S innentől kezdve egyre élesebben küzd majd párhuzamosan a két teljesen ellentétes ars poetica. Az Apple, alapjában véve DRM párti és csak magában, a saját termékeiben és értékesítési csatornáiban bízó kultúrája, az Amazon, nyitottság párti, partnerprogram alapú értékesítési politikája.  Hogy ki lesz a győztes? Megjósolhatatlan. Optimális esetben a zenekedvelők, akik egyre szélesebb szolgáltatási és tartalmi palettából, egyre olcsóbban vásárolhatnak zenét.

Újabb, már-már temetni vélt piaci szereplő közölt a piaccal pozitív hírt, azt gondolom, egyáltalán nem véletlenül, a nagy nyári előtti zenepiaci hajtásban.

A Spiralfrog, a hirdetés alapú, de a végfelhasználók számára ingyenes streaming alapú zenét biztosító szolgáltatások úttörője, ma reggeli bejelentése alapján sikeresen befejezte a tárgyalásokat  az EMI-al, s ennek eredményeképpen a harmadik legnagyobb major kiadó zenei és video tartalmai egyaránt elérhetőek lesznek a hirdetés alapú szolgáltatás felhasználói számára.

A megállapodás tető alá hozásával a Los Angelesi cég a négy major közül immár kettővel (az EMI-on felül a Universallal sikerült megegyezni) rendelkezik érvényes megállapodással a tartalmak terjesztésére.

A megállapodás révén,  heteken belül, több, mint 1 millió dal és 4000 videoklip lesz elérhető ingyenesen a szolgáltatás keretein belül az Észak-Amerikai internetezők számára.

Az AP hírügynökségnek a megállapodás kapcsán nyilatkozó Joe Mohen szerint a szolgáltatás mintegy egy év múlva válhat nyereségessé.

Az elmúlt napokban, hetekben, mintha mindegyik régebbi, ismerős hirdetés alapú szolgáltatás szeretne újból a piacra törni valamilyen formában.  A Qtrax legalizálódásáról szót ejtettünk, csak úgy, mint az Imeem félhivatalos piacvezető szerepéről. A sorban következő tag, a Lala.com, amelyről szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt írtunk utoljára.

A hajdan, CD megosztó szolgáltatásként indult, majd tavaly kiterjesztette mindezt egy hirdetésalapú, de egyébként a felhasználók számára ingyenes online, saját zene megosztó szolgáltatássá.

Tavaly decemberben, a cég nagyratörő terveit látván a Warner Music 20 millió dollár tőkével, valamint 25 millió (!!) CD tokban való promóciós megjelenéssel támogatta a feltörekvő vállalkozást.  

Az üzleti modell pedig a következő: A szolgáltatás adatbázisában mintegy 56 millió ismert és kevésbé ismert dal található. Valamennyi ingyenesen meghallgatható, de csak egy alkalommal. Bármely dal elhelyezhető a látogató személyes zenei kollekciójában, ahonnan mér meghallgatható korlátlan számmal, azonban minimális,10 centes ár ellenében. Az összeg rendkívül alacsony, de ne feledjük, nincs szó ebben az esetben letöltésről, mindössze streamelési jogról. Az összeg feltételezhetően a dalonkénti 17 centes streamköltség ellensúlyozására szól, ugyanakkor ahhoz kevés, tehát az üzleti modell számomra még mindig kétséges.

Mi akkor most a lala.com megítélése? Továbbra is vegyes. Pozitív, mert azt mutatja, hogy a nagy major kiadók egyre inéább hajlandóak reális ellentételezés fejében az emberek számára elérhetővé tenni tartalmaikat. Negatív példa ugyanakkor, mert egyelőre nem vásárlásról, hanem annál jóval kevesebbről, meghallgatásról beszélünk, s akkor még az olyan, ma már alapvetőnek számtó elvárásokról, mint DRM mentesség, hordozhatóság még említést sem tettünk.