A lemezipar újabb és újabb utakat keres a növekvő, de még kicsit digitális, valamint a folyamatosan csökkenő, de még mindig hatalmad hagyományos zenei piaci összekapcsolására, és az összesített bevételcsökkenés megállítására.

A legújabb kísérlet erre az iTunes kártya, amely segítségével konkrét albumokat lehet megvásárolni. A kártya előlapján az album borítója szerepel, a hátoldalon pedig a dalok listája, az addicionális tartalmak listája, valamint a kód, amivel az iTunes zeneáruházában az album letölthető. Maguk a kereskedők semmit nem kell, hogy fizessenek a kártyákért, amelyek csak akkor érvényesek, amikor a pénztárban az értéküket a vásárló kifizeti.

Az újfajta megoldás október 2-n debütált a nagyobb áruházakban, KT Tunstall Drastic Fantastic valamint Eddie Vedder Into the Wild filmzenéjével 14.99 illetve 11.99 dolláros áron. A kezdeti eredmények igen-igen bíztatóak, meglepve ezzel magukat a kiadókat is. A SONY BMG kimutatásai szerint az Into the wild filmzene összes eladásainak közel 6%-t a digitális albumkártyák adták, a digitális értékesítésnek pedig közel 20%-a(!!) ezekből az albumkártyákból adódott.

Ez a jelen, a kiadók azonban nem állnak meg. Novemberbe várható, hogy megjelenik a piacon a SONY BMG és a Universal közös gyermeke, a Ringle. Ez tulajdonképpen a kislemeznek (single) és a csengőhang letöltést egyszerre kínáló megoldás. A nagy áruházláncok nagyon várják megjelenését, hiszen az internet miatt a kislemez eladások meredeken zuhannak, a csengőhang üzletből pedig az áruházláncok teljesen kimaradtak eddig.

Augusztusban írtunk róla, hogy a Nokia mobil (Nokia N81 and N95 8GB telefonokra optimalizált) valamint web-en egyaránt igénybevehető zenebolttal jelentkezik a közeljövőben. A közeljövő elérkezett, november 1-től  megnyitotta virtuális kapuit a Nokia angliai zeneboltja.

Az áruházban a felhasználók az egyes dalokat 80 pennyért, teljes albumokat pedig 8 fontér vásárolhatják meg. A szolgáltatás előfizetéses formában is elérhető, havi 8 font ellenében van mód korlátlan mennyiségű dal meghallgatására.      

A szolgáltatás felhasználói felülete személyre szabott ajánlókkal, plalyist létrehozási funkciókkal valamint sok más, a böngészést, és a zenék kényelmes keresését elősegítő funkciókkal várja a zenekedvelőket.

Az áruházban közel 2 millió dal várja a vásárlókat, a legnagyobb nemzetközi kiadóktól, valamint a független kiadóktól egyaránt.

Az induló shop első botrányára sem kellett soka várni, ugyanis a Warner Music közölte, hogy szerzői jogi problémák miatt visszavonja katalógusát az induló szolgáltatásból. Meg nem erősített hírek szerint a problémát a Nokia egy másik, fájlmegosztó szolgáltatása, a Mosh jelenti, amelyen a Warner meglátása szerint a felhasználók szerzői jogi alatt álló tartalmakat osztanak meg egymással.

 A helyzet tehát felettébb képlékeny. Önmagában a Nokia multiplatform szolgáltatása az új kezdeményezések egyik legígéretesebbje, amelyre Steve Jobsnak és csapatának is oda kell figyelnie. Ugyanakkor a Warner visszahúzódása könnyen azt jelentheti, hogy az egyre aktivizálódó kiadók még az eddiginél is jobban meg fogják válogatni, hogy mely szolgáltatók részére adják oda tartalmaikat,s bizony könnyen elképzelhető, hogy okulva az iTunes afférból, elsősorban a flexibilisebb, kompromisszumképesebb szolgáltatókat fogják előnyben részesíteni.    

Az EMI tulajdonosi körében bekövetkezett változásokról korábban már szót ejtettünk. A befektető szakmai elképzeléseiről eddig azonban vajmi keveset lehetett tudni. A közelmúltban azonban Guy Hands a befektető cég elnöke egy a cég alkalmazottainak küldött belső levélben „előállt" saját doktrínájával.

Levelében az új tulajdonos elsősorban a digtális piacok sokkal erőteljesebb figyelembevételére, és azok sokkal erőteljesebb használatára buzdított. A lemezipar sokáig, és sokkal jobban függött attól, hogy hány CD-t tudott/szeretett volna eladni, ahelyett, hogy a digitalizáció adta promóciós lehetőség kihasználására koncentrált volna.

Másik legfontosabb problémakánt azt említette levelében, hogy a nagynevű együttesek megtartása egyre nehezebb, s több EMI előadó marketing ereje is van akkora, hogy sikerrel járhatja, járhatná be a Radiohead útját. Az együttesek folyamatosan a magas kiadó vezetői fizetésekre panaszkodnak. Ennek feloldásaként azt javasolja, hogy a magas szerződésaláírási díjak helyett a kiadóknak a inkább arra kellene ösztökélniük az előadóikat, hogy albumokkal, a turnék előtt jelentkezzenek, a kiadó, és az előadó pedig a turnék bevételein osztoznának.

Nem vagyunk, és egyelőre nem is tervezzük, hogy filmiparról is elkezdünk blogot írni, azonban vannak pillanatok, amikor a film, és a zeneipari események kéz a kézben zajlanak.

Természetesen a gyújtópontban ismét a Jobs birodalom ékköve, az iTunes szerepel. A tárgyalásokhoz közel állók szerint ugyanis újabb lemezkiadó, a Warner Music fontolgatja, hogy az év végén lejáró megállapodását nem határozott időre, hanem havonkénti megújítással köti újra. Az eljárás ismert már, a Universal ugyanígy oldotta fel kötöttségeit az Apple-el.

Az indokok, mindkét esetben hasonlóak voltak, és az iTunes árazásából gyökereztethetőek. Amíg azonban a filmipar esetében az iTunesnak köszönhetőe bevételek csak az össze bevétel 1%-t teszik ki, addig a zeneipar esetében ez a szám 15-20%.

Ebből következően a két iparág szereplőinek magatartása is teljesen különböző. Amíg a filmipar szereplői egy-egy kivételtől eltekintve Jobs elképzeléseit figyelmen kívül hagyták, hagyhatták, addig a zeneipar ezt nem teheti meg, hiszen a tetszhalott állapotból Jobs révén másztak ki (mégha egyesek szerint átmenetileg is) A filmipar szereplői a Job által diktált feltételeket (pl. egységes árazás( megtehetik, hogy nem fogadják el. A zeneipari szereplők egyelőre még ezt nem tehetik meg, azonban az egyre szaporodó piaci szereplők, a DRM kudarcának elfogadása folyamatosan közelebb hozzák azt az állapotot,amikor a kiadók tartalmaikért versenyeztethetik majd a különböző, nagy nemzetközi zenei disztribúciós oldalakat.

A Radiohead akciója az első pillanattól kezdve nagy figyelmet kapott világszerte, és blogunkban is. Az első számadatok azt mutatták, hogy a vásárlókban bizony felülkerekedett az önzőség, és a lehetőség ellenére sem fizettek annyit az albumért, mint amennyi az a kereskedelmi forgalomban megvásárolható lesz.

Még elkeserítőbb a kép, hogyha megvizsgáljuk, hogy a fájlcserélő siteok forgalmát, a Radiohead akcióját követően. A felmérések azt mutatják, hogy a megjelenést követő napon, a fájlcserélőkön körülbelül 500 000 lakalommal töltötték le, az egyébként tulajdonképpen ingyenesen legálisan is megszerezhető albumot. Könnyen megjósolható, hogy ebben az egyébként különleges esetben is érvényesülni fog a népszerű albumok esetében már ismert tézis, nevezetesen, hogy az illegális letöltések jelentősen túlszárnyalják a legális letöltéseket és vásárlásokat.

Adódik tehát a kérdés:miért?Miért töltik le az internetezők a fájlcserélő siteokról azt a tartalmat, amely ugyanúgy ingyenesen, de „legálisabban" is beszerezhető. A statisztikai adatokat szolgáltató Big Champagne cég elnöke, Eric Garland szerint a fő probléma a marketing. Az internetezők jó része nem ismeri a Radiohead siteját (a rajongók nyilván igen, de ők amúgy is megveszik, megvették az albumot), ellenben ismerik, és megbíznak kedven torrentoldalukban vagy P2P szolgáltatásukban.

Ezen- egyébként igen-igen figyelemre méltó- elmélet szerint tehát a bolti ár nem kulcskérdés az illegális letöltések szempontjából. Aki meg akarja szerzi, az úgy is meg fogja szerezni ingyen, aki pedig hajlandó fizetni érte, az a legális csatornák valamelyikét fogja igénybe venni.

Rájár a rúd mostanában az Apple iTunes részlegére, ezt most már bizton állíthatjuk. Nem elég, hogy a hét elején a Universal vezetője egy teljesen új jellegű, és nyíltan iTunes rivális szolgáltatási platform bevezetésének gondolatatát vetette fel,azóta az iTunes már most a piacon levő vetélytársai is erőteljes mozgolódásba kezdtek.

Az Amazon, DRM mentes platform egyik legelhivatottabb, és legelszántabbnak tűnő alkalmazója a pénteken jelentette be, hogy valamennyi partnere részére, az év végéig, a partnerek oldaláról lebonyolódó vásárlások esetében 20%-os jutalékot ad! Ez a gyakorlatban, 89 centes dalárral számolva azt jelenti, hogy 18 cent üti a markát a partnereknek, a megmaradó 71 cent pedig a kiadóknak fizetendő kiadói jogdíjat sem fedezi. Azaz a harc kezdetét vette, az Amazon, a piachódítás érdekében az év végéig részben veszteséges értékesítést vállal.

Tétlenkedni persze az Apple sem tétlenkedik, tétlenkedett. A DRM mentes tartalmainak (ami ugye a gyakorlatban csak EMI tartalmakat jelent, szemben az Amazonnal) árát a többivel hozta egy szintre, azaz most már a „Jobs-boltban" is 99 cent egy dal.

A döntés egyértelműen az iTunes DRM mentes tartalmak irányába történő pozícionálását jelzi előre. Eddy Cue, az iTunes-s irányító Apple alelnök ígérete szerint hamarosan közel 2 millió dal lesz elérhető másolásvédelem nélkül. Igaz, a formátum továbbra sem mp3 lesz, hanem AAC, ami azért a kompatibilitást továbbra is korlátozza.

A Radiohead új albumával kapcsolatos próbálkozásáról múlt héten szót ejtettünk. A napokban azonban az első és valljuk be igen-igen nagy érdeklődéssel várt eladási adatok- is napvilágot láttak. Az együtteshez közel álló források 1,2-1.3 millió letöltésről számoltak be ,a Gigwise portál szerint.

A lényegesebb kérdésre, nevezetesen, hogy hányan, és mennyi fizettek az albumért már jóval inkább becslésjellegű adatok állnak csak rendelkezésünkre. A Telegraph, 5000 főn elvégzett közvéleménykutatása alapján a letöltők egy negyede semmit nem fizetett az albumért, fele 10 fontnál kevesebbet, s csal a fennmaradó egynegyede fizette ki a deluxe csomag valódi, 40 fontos árát.

Evvel párhuzamosan egy másik sztár, Madonna is otthagyta jelenlegi kiadóját, a Warner-t, és rekordösszegért, 120 millió dollárért szerződött a Live Nation koncert szervező céghez. A megállapodás pénzügyi részleteihez közel állók szerint a 49 éves díva 18 millió dollárt kap magáért a kontraktusért, s valamennyi a Live Nation kiadásában megjelenítendő lemezéért egyenként további 17 millió dollárt.

A megállapodás érdekesebb, és az egész kiadó-előadó viszonyt újraértelmezésére késztető része azonban az, hogy valamennyi jövőbeni DVD, koncert, TV megjelenésből, Merchandising bevételből való részesedére vonatkozik. Ez az a modell ,amelyet kiadói oldalról is egyre többször említenek, int az előadók és a kiadók teljesen új alapokon való együttműködésnek egy lehetséges módját.

Ami a Radiohead-n, és Madonnán kívül feltétlenül figyelemre méltó, az, az a fajta pezsgés, amely az előadók, és a kiadók kapcsán jelentkezik az idei évben. Folyamatosan jelennek meg a hírek arról, hogy az Oasis, a Madness, a Nine Inch Nails saját maga, ingyen jelenteti meg következő lemezét. A nevek ismerősek, s talán pontosan ez az, ami a legfontosabb. Az ismert, nagy nevek esetében ugyanis a kiadók, és maga az együttes hossza évek, évtizedek szívós marketingmunkájával felépítette azt az image-t,amivel magára hagyva is veszik a lemezeket. Az ismeretlen, kezdő együttesek esetében ez nem működhet. Ha lesz olyan modell, ami az ő számukra is megoldást kínál, na akkor érkezünk majd el ahhoz a pillanathoz, amikor a kiadókra már nem lesz szükség.

 Az Apple és a Universal (vagy inkább a Universal és az Apple) küzdelme, szócsatája egy ideig félig-meddig komolytalannak tűnt. Aztán egyértelművé vált, hogy a Universal valóban komolyan gondolja, hogy megnyirbálja az Apple, a kiadókat sarokba szorítani kívánó árazási és (in) kompatibilitási stratégiáját. A legtöbben-köztük e blog írója is- azonban úgy gondolta, hogy a hosszú távú, fundamentális érdekek közösek, ez pedig ha lassan is, de a felek béküléséhez fog vezetni. Tévedtünk. Nem így történt.

Doug Morris a Universal vezetője a napokban döbbenetes ötlettel állt elő: Egy, a kiadók által tulajdonolt, előfizetés alapú zenei szolgáltatással, amelynek ötletét -Moriss állítása szerint- magáévá tette már a SONY BMG, valamint a Warner Music is. Előfizetés alapú szolgáltatás, mordulhatnak fel többen (hiszen ezek sikertelensége szinte explicite bizonyított) A fordulat itt következik: Igen, valóban előfizetés alapú szolgáltatás, azonban olyan, amelyet a hordozható lejátszó vásárlója a lejátszó megvásárlásával automatikusan megszerez.

Ismerős megoldás? Persze, a filozófia sok mindenben hasonlít a Jobs és az Apple által 3-4 évvel ezelőtt kitalált, és azóta az Apple-t a digitális zenei piac vitathatatlan vezetőjévé tevő stratégiájához. A havonként 5 dolláros előfizetési díjat a kiadók gyűjtenék, a hordozható lejátszó valamint mobiltelefon forgalmazók pedig az elfogadható áron kínált tartalom révén növekedne a forgalmuk.

A stratégia nagy kérdése, hogy a hordozható lejátszó forgalmazók által beszedett költségek fedezik-e az előfizetés költségét? Egyes számítások szerint az akcióban részt vevő lejátszók körét oly módon fogják meghatározni, hogy azok minimálisan 18 havi előfizetés költségét tartalmazzák.

Hogy mi lesz akkor az iTuneson jelenleg is megtalálható Universal tartalmakkal? Természetesen maradnak! Maradnak, mert maradniuk kell! Maradnak, mert jelen pillanatban-még ha az új üzleti modell sikeres is lesz- a Universal számára az iTunes-on végbemenő eladásokból befolyó bevételek nélkülözhetetlenek!

Az iparág megítélése minden kockázat, és kérdések ellenére igen-igen pozitív. A legtöbb szakember szerint ha van olyan üzleti modell, amely révén Jobs, és az iTunes hegemóniája megtörthető, akkor az valami ehhez hasonló.

Mit gondol vajon Steve Jobs minderről? Nem fél, az biztos. A Businessweeknek adott interjújában Doug Morrist az egyetlen, még igazi, „old school" zeneipari vezetőnek nevezte. Akit pontosan ezért nagyon kedvel...

A radiohead-t sokan ,sokféle indokból szeretik. Elképzelhető, hogy a rajongók tábora most olyanokkal is bővül, akik a zenéjük miatt még nem feltétlenül tartoztak közéjük.

Az angol együttes ugyanis régóta várt, új albumát, a Rainbow-t a vásárlók által szabadon választható áron teszi elérhetővé, csak a vásárlás díját, 45 penny-t kel mindenkinek megfizetnie. Ad absurdum tehát az album tehát ingyen is megszerezhető.

Természetesen a lépés hatalmas visszhangot váltott ki. Az elvakult kiadóellenesek a kiadók azonnali megszűnésének vízióját kezdték emlegetni, elfeledve azt, az egyébként el nem feledhető, és figyelmen kívül nem hagyható tényt, hogy a Radiohead nem a zenekar a sarki kocsmából, hanem egy a világ zenei életének legismertebb és legsikeresebb tagjai közül.

A kísérlet ennek ellenére igen érdekes, hiszen egy régóta hangoztatott, lehetséges csatornának az agresszív tesztjét jelenti. Ha pedig a lesz sikeres lesz, akkor az valóban földindulásszerű változásokat (is) hozhat, persze csak a TOP 100, amúgy is milliomos bandák közösséggel való kapcsolattartásában.