Tőzsdei cégekkel kapcsolatban rendszeresen pánikot okoz, hogyha fény derül, komoly vagy netán többségi részesedést szerez, szerezhet a cégben egy pénzügyi befektető. A jóindulatú felvásárlást kezdeményező szakmai befektetőkkel szemben a pénzügyi befektetők esetében a legjelentősebb félelemforrás a pénzügyi mutatók szigorú számonkérése, és szakmai ésszerűségeken felül helyezése.

Éppen ezért kísérte a tavasszal kiemelt figyelem amikor az EMI-Warner kölcsönös felvásárlási tervek ellenére az EMI talált gazdára, méghozzá a Terra Firma pénzügyi befektető cég karjaiban.

Az elmúlt hónapok további piacvesztése, az iTunes-al való együttműködés viszonylag jó eredményei ellenére komoly kérdéseket vetett fel az EMI jövőjével kapcsolatban.

A Guardian legutóbbi cikkében a befektető cég vezetője, Guy Hands a következő, igen figyelemreméltó módon fogalmazta mindezt meg: A legkilátástalanabb üzletet keressük, a legösszetettebb, és legnagyobb versennyel rendelkező piacon, és nagyon örülünk, hogyha valóban azt kaptuk, amire számítottunk! Legújabb befektetésünk, az EMI a klasszikus példa minderre. Reméljük, hogy a helyzet valóban annyira súlyos, mint amennyire gondoltuk.

Az igazgató ezen elül szerencsére szakmai értelemben véve komolyabb témákban is véleményt formált. Kijelentette például, hogy céljuk, hogy az EMI a nagyobb slágerek esetében kevesebb veszteséget könyveljen el, mint jelenleg, ellenben a kevésbé sikeres előadókkal is többet, és jobban foglakozzanak, és több, bevételt érjenek el általuk is. ( Halkan megjegyeznénk, hogy ahogy a zenei piac jelenlegi folyamatai alakulnak, ez nagyjából magától meg fog valósulni.)

Mindez egyébként nem újdonság, a nagy lemezkiadó cégek évek, ha ne évtizedek óta próbálják megvalósítani ezt a doktrínát, meglehetősen kevés sikerrel. Az egyik lehetséges út nyilván az lenne, hogy olyan szerződéseket kötnének az előadókkal, amelyek révén nem csak a közvetlen a zenekar CD és digitális eladásaiból származó bevételeiből részesedne a kiadó, hanem a turné, a merchandise bevételekből is.

Ez az út már eddig is elég komoly buktatókkal volt tele, nyilván az együttesek sem szeretnének a koncertbevételeikből a kiadókat táplálni. Egy másik lehetséges út annak eléréshez, amit a Terra Firma szeretne az, hogyha az EMI szervezeti, strukturális és működési átalakulások sora révén egy független kiadóhoz hasonló szervezetté válik.

Az EMI mint egy sokkal kisebb, gyorsabb, agresszívabb kiadó. Első hallásra elég nehéz elképzelni,és pontosan ez a, a pénzügyi alapokról kiinduló átalakulás az, amitől és ami miatt a pénzügyi befektetőktől rettegnek a piacon.

A minap még csak elemezgettük az esélyeit (azt mondtuk jó, itt jegyezném meg..) , a tegnapi napon pedig- igaz, egyelőre még csak a manapság oly divatos béta verzióban- de elindult az Amazon online zeneboltja, Amazon Mp3 néven.

A boltban ebben a pillanatban 2,6 millió dal érhető el, ami az iTunes-ban elérhető 7 millióhoz képest akár elenyészőnek is mondható, azonban a 2.6 millió dalban nincsenek benne a DRM mellett továbbra is kitartó Warner, valamint SONY BMG tartalmai. Az árazás is kedvezőbb, mint az Apple esetében, nagy általánosságban (az Amazon blogja szerint a dalok több, mint felénél) 0,89 (160 Ft) dollárért lehet egy dalt megvenni, az albumokat pedig 5.99 és 9.99 dollár között.

Maga az áruház ugyanakkor annyira jó felépítésű (bár a picit már unalmas régi amazon designt alkalmazza), hogy a boltba betévedők számára komplett, teljes kínálattal rendelkező boltnak tűnik, s nem elhanyagolható módon, itt minden MP3-ban vásárolható meg.

Az iTunes hosszú éveken keresztül az azonos árazás előnyeivel tartotta sakkban a kiadókat, s bizony több, iparági szakértő szerint is többek között a Universallal bekövetkezett részleges szakítás hátterében is ez áll, állhat. Az AmazonMp3 gyönyörűen megmutatja ugyanakkor, hogy a változó árazás hogyan lehet kihasználni. A nyitóoldal bal oldali menüjében, árkategóriák szerint lebontott albumlista minden vásárló számára kötelező kiindulási pont. Az ember természetesen előítéletekkel telve kattint a 6 dollár alatti albumokra, egy számos maxikat, vagy Balázs Palit várva, de kellemesen csalatkozik, és Bon Jovi, 50 cent és sok más minőségi zenével találkozik.

A kiadók folyamatosan panaszkodnak az egyre csökkenő albumeladások miatt, és digitális, track alapú letöltéseket okolják ezért. Az Amazon erre is pofonegyszerű megoldást kínál: Az albumok esetében feltünteti, hogy mennyivel olcsóbb azok egyben, albumként való megvásárlása,mintha dalonként tenné ugyanezt a vásárló.

A kedvező árazáson, az MP3-ban elérhető tartalmak erőteljes megjelenítésén felül pedig az Amazon természetesen bevetette valamennyi olyan eszközét, amely elektronikus kereskedelmi óriássá tette, s ahogy elnézi az ember pár, nehézfegyvert (pl. címkézés, review) az alfa verzióra tartogatnak.

A legális zeneletöltésről, valamint a zeneipar bevételeinek csökkenéséről folytatott vitákban rendszeresen felmerülő kérdésre ad, adhat választ az emarketer legújabb elemzése.

Az elemzés egyik részében azt vizsgálták, hogy hogyan változott az elmúlt 25 évben a zenét vásárlók száma, a teljes amerikai népesség hányadában. Az eredmény meglepő, százalékos arányban is lényegesen több (32%-a a teljes népességnek) vásárolt zenét, ellenben az 1980-ban márt 20%-al. Mindehhez hozzávéve a népesség növekedését ezen időszak alatt (227 millióról 290 millióra) azt tapasztaljuk, hogy amíg 1980*-ban mindössze 45 millió ember vásárolt zenét valalmilyen formában az Egyesült Államkoban, addig 2006-ban ez a szám 95 millió volt! Azaz a zenére pénzt költeni hajlandó emberek egy hatalmas masszív közel 100 milliós tömeget alkotnak.

Hogy lehet akkor, hogy a CD eladások, és a zeneipar bevétele folyamatosan csökken? Hogyan lehet, hogy 200 és 2005 között drámai, közel 30%-os csökkenés mutatkozott a CD eladásokban? A választ megkaphatjuk, hogyha a demográfiai, a zenére fordított költési adatokat és a zenét vásárlók számát együtt vizsgáljuk.

Így, már közel sem annyira rózsás a kép. Látható, hogy a teljes, zenevásárlásra fordított bevételek csak 20%-al magasabbak, mint 1980-ban, ami az inflációs adatokkal korrigálva nominálisan csökkenést jelent! Mindezen felül pedig, a zenevásárlásra fordított összeg 2006-ban alig volt magasabb, mint 1990-ben, és lányegesen alacsonyabb volt, mint 1995-ben. (a szakértők ezt tartják az utolsó, „internetmentes" évnek a zeneiparban.)

A két egymásnak ellentmondó adatot természetesen nagyon sokféleképpen lehet magyarázni. Az egyik magyarázat, hogy mindez a kalózkodásnak, az illegális zeneletöltésnek köszönhető. Ez a magyarázat azonban egyértelműen félrevezető, hiszen nem magyarázza a százalékos emelkedését a legálisan vásárlóknak.

A másik elmélet szerint mindez valóban az internetnek köszönhető, azonban pozitív értelemben, azaz az egyre szaporodó legális letöltések révén nőtt meg drasztikusan a zenét vásárlók száma, azonban a legális letöltések adta szabadság, valamint az egyre terjedő track alapú letöltések miatt csökken az egy főre számított zenei költés.

A hír tehát tulajdonképpen jó hír, hiszen nagyon egyértelműen azt mutatja, hogy az Internet megjelenése pozitívan ha a zenevásárlásra. Ugyanakkor azt is mutatja, hogy az üzleti modellek, és az igénybevétel különbözősége miatt még a mainál is nagyobb igénybevétel kell ahhoz, hogy az internet előtti bevételi szintek megjelenjenek.

By now, it's a tired topic. Subscription-based music sales have failed to satisfy the hype generated several years ago, and companies invested in the format are suffering. A renovated Napster offers the most glaring example of the problematic sector. The company displays only modest levels of subscriber growth despite incredible name recognition and heavy marketing spends. Meanwhile, broader uptake of the format remains between two and three million, depending on the specific estimate.

Theoretically, the subscription format offers everything a music fan could want. Catalog issues have largely been resolved, and that means instant access to massive, multi-million track collections - and even portability options (albeit, non-iPod portability options.) Yet consumers are still sidelined on the concept, despite affordable monthly fees and hassle-free access.

Proponents remain attached to the possibilities, though current uptake suggests a soggy future. Dampening demand is a flood of freely-available content, a situation that is driving the value of music towards zero in the mind of many consumers. "The best subscription is your internet subscription, just ask your kids," proclaimed Gerd Leonhard, author of The Future of Music: Manifesto for the Digital Music Revolution. "The price to the consumer for digital media is $0."

Others were less pessimistic, though the possibilities are mostly speculative. Jonas Woost, head of Music at Last.fm, pointed to a consumer that mostly prefers content ownership, though the executive also suggested a generation beyond that could shift away from permanent acquisition. "They may be less interested in ownership," Woost surmised, though the long-term possibilities are producing slim profits in the present.

Tulajdonképpen ez akár a folytatása is lehetne a világ vs iTunes sorozatunknak. A szereplő ismét egy mobiltelefonokhoz köthető cég, jelene esetben azonban nem egy készülékgyártó, hanem egy szolgáltató, a Vodafone.

A mobilóriás az előfizetés alapú zenei szolgáltatást nyíltan az iPhone közelgő európai bevezetésére, illetve az Apple WI-FI alapú zeneboltjának bevezetésére adott válasz.

A szolgáltatás, amely a Musicnet nevet fogja viselni, és az Omnifone, májusban bemutatott megoldásán alapul, kb. 1 millió dalos, valamennyi nagy nemzetközi kiadó, és a fontosabb független kiadók tartalmait egyaránt tartalmazni fogja. Az előfizetési díj heti 4 dollár lesz, amelyet az ügyfelek mobilszámláján fognak megjeleníteni.

Az előfizetési díj ellenében korlátlan számú dalt és albumot tölthetnek majd le az Omnifone központi szerveréről egy erre a célra kialakított, speciális mobilplatformon, s oszthatják azokat meg, más, a szolgáltatásra előfizető telefontulajdonosokkal. Azáltal, hogy a fájlok a központi szerveren lesznek tárolva, biztosítható, hogy a telefontulajdonosok készülékváltása esetén is elérhető legyen személyes zenei könyvtáruk.

Az EMI és az Apple együttműködéséről korábban írtunk már, s az első értékesítési adatok kielemzésén is sikeresen túljutottunk már. Azt azonban, hogy mindez globálisan segített-e az EMI amúgy meglehetősen sanyarú helyzetén, eleddig nem vizsgáltuk. Most bepótoljuk!

Amint az a grafikonon is látható, a 2007 májusa és júliusa között eltelt időszakban az EMI piaci részesedése, a többi nagy kiadóhoz viszonyítva mutat némi növekedést, vagy legalábbis a piaci részesedés csökkenésének megállását. Amint az a diagrammon látható, a hagyományos CD eladások tekintetében tovább folytatódott az EMI piacvesztése. Ellenben a digitális szegmensben messze a legmagasabb növekedési ütemet (közel 5%-ost a vizsgált időszak alatt)

Csak magát a digitális eladásokat vizsgálva megállapítható, hogy valamennyi kiadó, kivéve a SONY BMG-t növelni tudta digitális eladási számait. A növekedés mértéke nagyjából megegyező, két százalékos volt.

Ha egyszerre vizsgáljuk a hagyományos eladásokat, a digitális eladásokat, valamint az összesített eladások alapján felálló piaci részesedést igen feltűnő, hogy az EMI mindhárom vetélytársa esetében mindhárom szegmens egy irányba változott, azaz, ha valamelyik kiadó növelte digitális részesedését, akkor a teljes piaci részesedése is növekedett.

Hogyha a május és augusztus közötti adatokat nézzük, akkor az EMI digitális stratégiájának a sikere még inkább szembeötlő. A cég piaci részesedés vesztése megállt, a digitális albumok terén pedig növekedést regisztrálhattak.

A stratégia sikeres tehát egyértelmű, ugyanakkor az is bizonosnak tánik-amit egyébként a piaci elemzők a döntés meghozatalakor is emlegettek- hogy digitális stratégiájának a hosszú távú sikere és konzekvens végigvitele nélkül az EMI bukásra van ítélve, mint kiadó!

Három részes sorozatunk befejező részében, egy teljesen más iparágból érkező, ugyanakkor a szórakoztató elektronika, a multplatform megoldások területén komoly tapasztalattal rendelkezik.

Nokia

Több hete tudott volt hogy a Nokia, - hiszen róla beszélünk - augusztus 29-n Londonban tervezte bejelenteni új online alapokon nyugvó, de multiplatform zenei letöltő szolgáltatását. Jelzés értékű módon a finn telefongyáróriás is ugyanazon a 19.századi halpiacból átalakított helyen jelentette be, ahol 3 évvel ezelőtt az Apple az európai iTunes elindulását.

Az online zeneletöltő szolgáltatás egy nagyobb, OVI-nak keresztelt, az online és a mobil platformok közötti könnyebb átjárhatóságot, és nagyobb fogyasztói flexibilitást maga elé tűző direktíva része.

A finn cég online boltjának különlegessége, hogy a vásárlók a már-már szabványosnak mondható online letöltés mellett közvetlenül, wirelesss házatokon keresztül is letölthetnek majd dalokat. Erre jelenleg sem az iTunes, sem az iPhone nem alkalmas.

A szolgáltatás keretében a felhasználók 68 pennyért (ezekben az iTunes 79 penny-s árával) tölthetnek majd le számokat. A mobilplatformon keresztüllehetőség lesz előfizetés alapú, korlátlan streaming szolgáltatás igénybevételére is, ennek várható havi díja 10 euró lesz.

Kicsit felülemelkedve a tényen, hogy a Nokia is belépett az online zenei bizniszbe, érdemes elgondolkodni, milyen esélyekkel, teszi mindezt. A fő kérdés értelemszerűen az, hogy a platformok harcát véglegesen megnyeri-e a mobiltelefon, vagy a PC-jk versenyben maradnak. Az előbbi esetben a Nokia igen-igen jó eséllyel pályázhat az Apple és az iTunes trónjára. Mindenképpen nehéz feladat elé állítja ugyanakkor majd a Nokiá-t, hogy a digitális zeneletöltő piac egyértelműen az Apple monopóliuma jelen pillanatban,. s ebből a monopóliumból őket kimozdítani nem lesz egyszerű, és rövid idő alatt véghezvihető misszió.

Folytatva sorozatunkat, az Apple lehetséges(?) vetélytársairól a sorban egy újabb, egyébként már sikeres, és komoly elektronikus értékesítési tapasztalatokkal rendelkező pályázó van soron.

Amazon

Az online kereskedelmi óriás zenepiaci belépésérő hosszú-hosszú idő óta keringenek pletykák, s hosszú évekig mindezek ellenére nem történt semmi.

Idén tavasz óta azonban ismét felerősödtek, a híresztelések, s úgy tudni, hogy az indulás többszöri eltolása ellenére, ősszel, előreláthatólag még szeptemberben valóban el fog indulni az Amazon online music store.

Az Amazon, digitális zeneterjesztési aktivizálódásának egyértelmű jele volt az utóbbi hetekben, hogy komoly részesedést vásároltak az Amie Street zenei közösségi siteban. Ennek a sitenak az érdekessége az, hogy a vásárlók nem kötött áron vásárolhatják meg a zenéket, hanem a kereslettől függő, folyamatosan változó áron. A tartalmakat maguk a zenekarok töltik fel, DRM mentesen, ingyenesen letölthetően. A letöltések növekedésével ez az ingyenesség fokozatosan megszűnik, a befolyó bevételekből pedig 70% az előadót illeti meg.

Az Amazon, mint ahogy azt már korábban beharangozták, abszolút a DRM mentes tartalmak mellett tette le a voksát, így az induló digitális boltban csak azon kiadók tartalmai lesznek elérhetőek, melyek DRM mentesen elérhetőek. Mindez azt is jelenti egyben, hogy a jelenlegi állás szerint a Warner valamint a SONY BMG tartalmai az induláskor nem lesznek elérhetőek az Amazonnál

Érdekes, és az iTunes filozófiájával teljesen ellentétes , a kiadókéval ellenben igen rokon az Amazon azon elképzelése, hogy a tartalmait különböző árakon értékesítse attól függően, hogy újdonságról, (dal: 99 cent, album: 9,99 dollár) vagy régebbi albumról (7,99 dollár) vagy dalról (79 cent) van szó.

Az utóbbi időben egyre több és több írásunkban taglaltuk az újabb és újabb iTunes vetélytárs szolgáltatások megjelenését, esélyeiket. A közelmúlt eseményei nyomán itt az ideje, hogy egyenként áttekintsük az iTunes ellenes csipet-csapat tagjait.

Wal-Mart

Az áruházlánc-óriás szenior piaci szereplőnek mondható, hiszen több, mint három éve vásárolhatóak digitális tartalmak az online áruházukban, azonban az uralkodó trendnek megfelelően DRM formátumban, iPod kompatibilitás nélkül. Mindennek természetesen meg is volt az eredménye,a a Wal-Mart szolgáltatását még az iTunes vetélytársak között sem sorolták fel, a stabil héttért, az ijesztően jó értékesítési tapasztalat, és az iparág legalacsonyabb árszintje (88 cent/dal) ellenére sem.

Mindez augusztus végén megváltozott, ugyanis a piaci változásokat proaktívan követve, a Wal-Mart is csatlakozott azon disztribútorok sorához, akik DRM mentesen kínálják az EMI, és a Universal tartalmakat, a fennmaradó major kiadói tartalmakat ellenben továbbra is DRM-el védve kínálják majd a vásárlóknak. Ami természetesen zavaró lesz, de nagyon más választása nincsen a forgalmazóknak jelenleg(még).

Az áruház továbbra is a legkedvezőbb árképzést nyújtja a piacon a vásárlóinak, a DRM mentes tartalmak 94 centért, közel 30 centtel az iTunes esetében alkalmazott árnál olcsóbban érhetőek el.

Hatalmas, és nehezen magyarázható hátránya ellenben a Wal-Mart online zenei szolgáltatásának a cenzorálás megtartása. A cég ezt a hagyományos hanghordozók esetében is alkalmazza, ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy a szabad online világban ez ne tántorítana el sokakat. Különösen azért, mert bizony bizonyos esetekben a szerkesztett (káromkodásoktól „megszabadított") verziók teszik ki az első hat helyezettet. (pl. RAP stílus toplista)