Nemrégiben elemeztük a Napster második negyedéves jelentését, a pozitívumokat, illetve a fenyegető jeleket. A cég már akkor is hangoztatta, hogy a közeljövőben, a hordozható lejátszók piacán komoly együttműködések kialakítását tervezi.

Ennek első hírnöke volt, a Japánra kiterjedő, Toshibával megkötött megállapodás, és ennek a második, legalább ugyanekkora jelentőségű mérföldköve a Maxfield hordozható audio és video lejátszók gyártására szakosodott céggel kötött megállapodás.

A megállapodás értelmében, a Max Tiburón Grande Deluxe MP3 lejátszót vásárlók 6 hónapos, ingyenesen Napster to go előfizetést kapnak lejátszójukhoz, melynek keretében hozzáférhetnek a Napsteren belüli streaming rádiókhoz, megoszthatják kedvenc dalaikat a többi előfizetővel, és így tovább.

Az együttműködés nem egyedülálló, a "házon belül" létrehozott iPod-iTunes párosítást egyre több, egymástól független cég próbálja másolni. Egyértelműem mutatja ugyanakkor a Napster azon, nem is titkolt törekvését, hogy a világ valamennyi jelentős zenei piacán ( Egyesült Államok, Angila, Japán, Németország, Kína) jelen legyen, lehetőleg egy hordozható lejátszó gyártvóal szorosan együttműködve.

Többször írtunk már itt, ezen oldalakon is arról, hogy mi fog előreláthatólag történni az Apple, és az iTunes abszolút domináns paci szerepének letörése érdekében Jelölt (volt) az Amazon, a Myspace, önjelölt kihívó (volt?) a Microsoft, vagy éppen az Urge.

Az Apple által kijelölt útvonal egyértelmű, a sikerrecept megvalósítása a gyakorlatban azonban már közel sem ennyire triviális.

A legújabb „párost" aki az Apple trónjára tör, két, eddig is a digitális zenei harctéren edződő szereplő, az URGE kudarcát ezzel hivatalosan is beismerő MTV, valamint a saját előfizetés alapú szolgáltatásával egyre inkább a Napster mögé szoruló Rhapsody alkotja.

Az MTV oldaláról az URGE elhagyása érthetőnek tűnik, hiszen a szolgáltatás a Microsoft Zune megjelenés óta mindkét fél részről elhanyagolt volt, a Realnetworks részvétele ellenben meglepő.

A két mammutcég összefogásában az MTV egyrészről készpénzzel, 320 millió dollárral száll be, másrészt URGE előfizetőit is visz a közös cégbe, Rhapsody America névre hallgató cégbe. A cégbe, amelybe természetesen a Rhapsody is visz saját előfizetőit, és a cégbe, amelynek többsége tulajdonosa is a Realnetworks lesz.

A Spiralfrogról többször is írtunk már, hiszen a digitális zenei piac szereplői érdeklődve várják, mire lesz képes az ingyenes, de hirdetéssekkel támogatott zeneletöltő szolgáltatás.

Az év elején az indulás elég távolinak tűnt, hiszen belső viszályok kezdték el szétfeszíteni az induló vállalkozást,most, egy a News.com-nak adott interjújában, a szellemi atya, Joe Mohen elismerte, hogy egy szűk körű béta tesztelői csapat szeptemberben elkezdheti a szolgáltatás tesztelését, az éles indulás pedig az idei évben (egy évvel a tervezett után) megvalósulhat.

A szolgáltatás a tervek szerint 700 000 dalból álló adatbázissal indul majd, ami a fizetős szolgáltatásokhoz képest elhanyagolhatónak mondható, és félreérthetetlenül jelzi, hogy a kiadók bizalma nem töretlen és teljes a szolgáltatással kapcsolatban.

Mi lehet a gond valamivel, ami felhasználói oldaltól ingyenes, ellenben biztosítja a tartalomtulajdonosok számára jogos jussukat? Több minden is, de leginkább az, hogy az alatt a fél év alatt, ami alatt a szolgáltatás nem indult el a digitális zeneterjesztésben olyan fordulatok következtek be, amelyek akár egy ilyen jellegű szolgáltatás életképességét is megkérdőjelezik. További probléma,hogy a Spiralfrog teljesen statikus, PC-hez kötött, nem iPod kompatiblis struktúrában gondolkozik, ahol a felhasználóknak havonta egyszer el kell látogatniuk a szolgáltatás honlapjára, hogy a hirdetések letöltődhessenek a gépükre. Bonyolult, kötött struktúra ez, amely meglepő lenne, hogyha fel tudná venni a versenyt az egyre szélesebb körben elérhető, egyre inkább DRM mentes tartalomkínálattal..

Az AC/DC-t nem kell senkinek bemutatni, vagy ha igen, az szégyellje magát! Azt ellenben már nem biztos hogy annyian tudják, hogy az AC/DC, a nagy rock bandák jónak egyáltalán nem mondható hagyományaihoz híven határozottan, és következetesen a digitális terjesztés ellen volt. Egészen napjainkig.

Innentől kezdve következhetne a fanfárokkal teli írás ,hogy mindez mekkora jelentőségű, hogy egy ilyen korszakos banda is beáll a sorba, és elérhetővé teszi tartalmait digitális formában is, és ők is beálltak a sorba, és ez a jövő stb. Na ez nem fog következni, sajnos..

Ami ugyanis a gyakorlatban történt, az az, hogy az együttes exkluzív megállapodást kötött a Verizon mobilszolgáltatóval , melynek értelmében az AC/DC katalógus tagjai elérhetőek lesznek digitális formában is, azonban csak egyben., album formában.

Mit is jelkent mindez? Egyrészről azt, hogy mivel a megállapodásban nem szerepel a jelenleg legnépszerűbb online lemezbolt, az iTunes, így a legtöbb vásárlót azon nyomban ki is zárták a tartalmak megvásárlásának lehetőségéből. Ha mindez nem lenne elég, az album only vásárlási opcióval a digitális éra legfontosabb alapelvét, a dalonkénti, perszonalizált válogatások összeállításának lehetőségét vették, veszik el rajongók ezreitől.

Mindezzel pedig egyetlen egy dolgot fognak elérni: A digitális tartalmak nem fogják pótolni az hagyományos hanghordozók másolásából adódó veszteségeiket. Így cpersze majd elmondhatják, hogy ők megmondták, hogy ne, érdemes az internetes terjesztésben bízni, de sajnos nem erről van aszó, kedves, öreg rockzenész bácsik...

Bréking nyúz rovatunk legfrissebb tagja következik: A Universal és az Apple, felszín alatt hónapok óta húzódó csatája a mai nappal drámai, és minden valószínűség szerint középtávon a digitális zenei piacot alapjaiban megrengető fordulatot vett!

A Universal Music Group ugyanis bejelentette, hogy (egyelőre) kísérleti jelleggel, jövő év január 31-ig legkurrensebb tartalmait, 99 centes áron, DRM mentes formátumban is elérhetővé teszi, a legnagyobb online áruházakban. A közlemény ugyanakkor kiemeli, hogy az ajánlat nem vonatkozik az Apple által üzemeltetett iTunes Music Store-ra.

Eddig a hír, innentől pedig akkor a benn rejlő rengeteg információmorzsa értelmezése:

1. Miért csak Január 31-ig? A január 31-ig tartó tesztidőszak meghirdetése minden valószínűség szerint csupán egy kispapu, menekülő útvonal arra az esetre, hogyha valamilyen oknál fogva a Universal elöljárói nem lennéek elégeddettek az elaádsi adatokkal.
2. Hogy maradhatott ki az iTunes? Régóta érezhető feszültség volt a két cég között, amely alapvetően a partnerkapcsolatban betöltött szerepekből adódott. Az,hogy az akcióból az iTunes kimaradt egyértelmű üzenet: A Universal szemében a világ digitális zenei piaca nem csak az iTunesból áll. Mindez gyökeresen ellentétes Steve Jobs látásmódjával. Ne legyen azonban kétségünk afelől sem, hogy a világ legjelentősebb kiadójánál is tökéletesen tisztában vannak az iTunes piacvezető szerepével.
3. Miért éppen 99 cent? Alpajában véve a DRM-el ellátott tartalmak árazásához igazodik a Universal. Lényeges, és ismételten az Apple-höz, illetve az EMI-hoz kapcsolódik ugyanakkor, hogy a Universal a DRM mentes tartalmak esetében nem kívánt a jobb minőségért (a gyakorlatban a másolhatóságért) felárat fizettetni a vásárlókkal.

Némi jóindulattal rendszeresnek mondható Napster beszámolónk következik, a negyedéves jelentésekhez hűségesen kapcsolódva.

A június 31-val befejeződött első pénzügyi negyedévére vonatkozó adatok bizonyos tekintetben optimista, bizonyos tekintetben ugyanakkor vészjósló számadatokat mutattak,mutatnak.

Az előfizetéses termékek esetében 43 millió dolláros veszteség jelentkezett, ami kb. fele a tavalyi év hasonló időszakában keletkezett veszteségeknek, mindemellett a bevételek jelentősen. 15%-al nőttek az előző évihez képest.

Az AOL megállapodás óta különös figyelemmel kitüntetett előfizetői számadatok ellenben kifejezetten negatív képet mutatnak, ugyanis 40 000-el, 770 000-re csökkent az előfizetők száma, elsősorban az egyetemből kilépő előfizetők elvesztése miatt.

A vezetőség, pozitívnak értékelte az adatokat, és leszögezték, hogy elsősorban a hordozható , Napster kompatbilis lejátszók piacán, kiemelten pedig Japánban terveznek nagyon komoly fejlődést.

Ennek egyik első lépése (na meg persze a kissé megingott befektetői bizalom minél hamarabbi helyreállításának első lépcsője) , hogy bejelentették, a Toshiba Satellite valamint Qosmio laptop vásárlók 30 napos, ingyenes, ún. trial verziót kapnak gépeik mellé. A try and buy jellegű akció elsődleges célja nyilvánvalóan, a előfizetőszám csökkenés minél hamarabbi megállítása.

A Coolfer blogon jelent meg egy igen érdekes elemzés,amely az elmúlt 3 év lemezeladási adatait elemezte kíméletlen részletességgel, és vont le belőle igen-igen érdekes következetéseket.

A blog írója, a 200 legjobb eladási adatokat produkáló albumot vizsgálta (ezt nevezte middle tail-nek), és ezt hasonlította össze a long tail elméletek (az eladások legnagyobb részét nem a slágerek,- TOP 40 a slágerlistákon- hanem a kevésbé népszerű albumok teszik ki) alapfeltevéseivel.

Az elmúlt három év eladási adatait megvizsgálva, a TOP listák 200-dik helyezettje 2004-ben 6000 eladást produkált, 2005-ben 5000 feletti, 2006-ban már csak 4500, az idei évben pedig 4000 alatti eladási számmal be lehetett kerülni az első 200 közé.Hogyha ennél is részletesebben vizsgáljuk az egyes csoportok eladási adatait

TOP 200: -11.8%

TOP 150: -14.0%
TOP 100: -16.4%
TOP 80: -15.9%
TOP 40: -11.5%
TOP 10: -6.7%
Teljes: -7.6%

az látható, hogy a legerőteljesebb csökkenés a középső harmadban, azaz a TOP 80-TOP 100 előadók között zajlott le, míg az igazi, nagy slágerek, a Top 10 albumok esetében átlag alatti volt a csökkenés.A trend tehát egyértelmű, és különösen érdekes, hogyha összehasonlítjuk a TOP albumok eladási adatival, látható, hogy annál is meredekebb esés volt tapasztalható a TOP 200 album esetén.

Mit jelent mindez? Több mindent is. Elsődlegesen azt, hogy látható, hogy a zeneipari óriások marketing gépezete még mindig csodákra képes, ennek köszönhető, hogy a TOP 10 albumok esetében tulajdonképpen marginális csökkenés volt kimutatható 3 év alatt.

Másodsorban azt, hogy a teljes album eladási adatokat összehasonlítva az egyes részek eladási adataival létható, hogy a globális csökkenés alacsonyabb, mint a toplista bizonyos részeiben. Ez pedig, hogyha nem is direkten, de indirekten feltétlenül a Long Tail jelenléte, és a Long Tail, azaz az ismeretlen albumok magas, és állandó összesített eladási volumenét jelezi.

Ez pedig a zeneipari marketingesek számára lehet kulcsinformáció, hiszen legyen szó hagyományos vagy nem hagyományos értékesítési csatornáról, egyértelműnek tűnik, hogy a régebbi kiadványok gondozására sokkal sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni, mint ahogy azt gondoltuk, gondoljuk.

Ugyancsak régóta a levegőben lógó kérdés, hogy az Apple mikor kíván a mobilzenei piacra betörni, illetve, az egyre aktívabb mobilpiaci szereplők nem tervezik-e a mobil-online zenei piac - egyébként teljesen logikus, és több ASP által már megvalósított-összekapcsolását.

A válasz megérkezni látszik, legalábbis a Fortune magazin információi alapján. A mindig jól értesült, de felettébb pletykás rendezvényszervezők szerint ugyanis a NOKIA vezérigazgatója, a fantasztikusan dalalmos nevű Olli-Pekka Kallasvuo augusztus 29-n, Londonban, a partykultúrában jártasak számára egész biztosan ismerős Ministry of Sound klubban kívánja belejelenteni új, elsősorban online fókuszú, digitális zenei és játék szolgáltatásának indulását.

Az indítandó szolgáltatással kapcsolatban még sok kérdőjel van, elsősorban tartalmi oldalról nem tisztázott, hogy mekkora katalógussal, mely kiadóktól származó tartalommal indul majd.

Ami viszont biztos az az, hogy a finn telefongyártó egyértelműen be kíván törni az online piacra, hiszen az indítandó szolgáltatás az indulásakor szinte bizonyosan csak online lesz elérhető!

Mennyire tekinthető logikusnak a Nokia belépése az online zenei piacra? A válasz az, hogy teljes mértékben. Teljes mértékben, hiszen a diverzifikált, egyre több szereplőt és egyre élesebb versenyt felvonultató telefonkészülék piacon a nyereségesség hosszú távon egyre nehezebben lesz biztosítható. A Mobil zenei tartalompiac is nyugtalanító tendenciákat mutat. Az M:Metrics felmérés szerint ugyanis a mobil zenét hallgatók 85% a nagy mobilportálokat kikerülve szerzi be a mobiltartalmakat. Nem utolsó sorban pedig a Nokia legnagyobb riválisa közül több is a zeneterjesztési piacra való betörést tervezi.

 Kell-e reszketnie mindezek után Steve Jobsnak az irodájában? Nem, bár feltétlenül érdekes, és a mobil-internet konvergenciát meghatározó hónapok elé néz, mind asz Apple, mind a Nokia, eleddig ismeretlen piacokon.

Viszonylag hosszú tétlenség után újra itt, sok-sok komoly bejegyzés van készülőben. Előtte bemelegítőnek egy gyors, amolyan rövidhír:

Az Apple tegnap bejelentette, hogy az iTunes -ból letöltött dalok száma a napokban meghaladta a 3 milliárdot!

 Mindez azt jelenti, hogy az egyre inkább küszködő offline áruházláncoktól igen-igen hamar át fogja venni a Palo Altoi óriás a második, vagy akár az első helyet is a legnagyobb amerikai lemezboltok listáján.

Itt, helyről gratrulálunk!Hajrá, nyomjátok!

A kimondottan pletykaízű információkkal foglalkozni legtöbbször egyáltalán nem kifizetődő, de az elmúlt hetek eseményeinek fényében egy említést feltétlenül megérdemel. Jay-Z és Beyonce közreműködésével saját, természetesen teljesen újfajta üzleti modellben működő lemezkiadó létrehozását tervezi.

Ami az egész információhalmazt érdekessé, és ha kis mértékben is, de hihetővé tesz az az, hogy Jay-Z történetesen a Universal egyik kisebb lemezkiadóját vezeti.

Ettől a pillanattól zedve pedig a Univeral-Apple csata, a Universal háza tájáról kiszivárgott, Jobs megregulázást célzó törekvések egy pillanat alatt valóssá, és érthetővé válnak, válnának.