Not long ago, music industry executives, media analysts, journalists, and everyone else smartened up.  Sure, the disruptive digital transition was bruising major labels, but a broader industry was being buoyed by a ravenous consumer demand for music.  Calls for the death of the music industry were simply misguided.  Predictions involving the death of the record label, on the other hand, were far more accurate.

But are record labels really headed towards extinction?  Applying the current model, which relies heavily on recorded assets, the answer is yes.  But if labels manage to diversify themselves quickly, and redefine the traditional definition of what a label is, the answer changes.  And increasingly, that is what majors are doing.

The latest example comes from Universal Music Group, which recently moved to purchase Sanctuary for £44.5 million, or $88.3 million.  Sure, Sanctuary is a deeply troubled organization, and terminals at Heathrow have less baggage.  But the allure of a company like Sanctuary is its diversified approach, one that traverses recording, publishing, merchandising, and live concert areas.  Those are all integral parts of the artist universe, and areas that the traditional label hasn't typically played a role in.

But what about all of the activity surrounding newer digital and mobile formats? Does that count as part of a diversification strategy?  Full-track OTA downloads, online downloads, subscription-based platforms, ringback tones, on-demand music videos ... the list is endless and proliferating.  But for the most part, newer formats have failed to rally a cash bonanza.  Sure, ringtones ignited a multi-billion dollar bonfire years ago, but consumers are mostly shifting away from transactions involving recorded assets.  And diversification within recorded music is mostly failing to offset physical declines, at least in the current snapshot.

That is forcing labels to broaden their outlooks, and embrace an even wider source of revenue.  And in that light, more experiments are bubbling.  Once recent example comes from Den of Thieves, an original programming initiative at Warner Music Group.  And publishing units at major labels are continuing to license emerging music formats.

Artist contracts themselves are also starting to change.  Perhaps Robbie Williams will always be branded the deformed guinea pig in this arena, thanks to an oft-criticized mega-deal signed in 2002.  The broadened contract, an £80 million ($159 million) agreement, failed to popularize Robbie in the United States and saddled EMI with a massive liability. 

But five years later, the underlying strategic thinking of the Williams deal is now gaining steam, especially given the dire revenue situation at major labels.  In 2002, diversification deals represented a forward-thinking approach.  In 2007, they are part of an urgently-needed shift, one that labels will increasingly embrace to ensure their own survival. 

In an earlier era, majors had the luxury of popularizing a star and missing out on subsequent revenue streams.  Now, an implosion in recorded music sales is making that structure increasingly unworkable.  Survival demands a modified and more far-reaching approach.

So, the diversification train is started to roll, but can labels broaden themselves sufficiently to survive?  Perhaps, but a massive void has already been created, one that spells immense opportunity for well-oiled independent labels, aggressive management agencies, publishing groups, and almost any other group of smart, music-focused entrepreneurs.   Suddenly, labels are not only struggling against nosediving CD sales.  They are also facing a powerful class of emerging startups, a sector that is just taking shape.

But where are the billion-dollar, label-replacing ideas, tailored for modern, digitized consumption habits?  The digital music space is already bubbling with innumerable startups and fresh ideas, but who will develop, market, distribute, and license artists in the future?  In other words, where are the next-generation labels, management firms, and publishers, or combinations thereof?

It's amazing to think.  The music industry is rife with disruptive upheaval, nosebleed financing rounds, and high-stakes drama, but the game is really just getting started.  And forging the future market is an increasingly-powerful consumer, one that is playing by rules that disregard traditional models - and existing law, for that matter.  That demands a different approach, one that will radically transform the current roles that the label, management group, and publisher play. 

More evidence that the music industry might finally be ‘getting it’ came with last week’s announcement by 7digital of its revamped music download service. Not only is the company moving towards DRM-free mp3 downloads (which, thanks to a recent deal with EMI, now account for over 50% of its catalogue), but has also introduced a ‘locker’ feature whereby purchased tracks and videos are accessible by users “from anywhere with an Internet connection”. Additionally, if for some reason you lose your original paid-for downloads, through a hard drive failure for example, you’re free to re-download those tracks at no extra cost. For me, this is a must have feature that the market leader, Apple’s iTunes, sorely lacks.

Also differentiating itself from iTunes, 7digital’s DRM-free tracks are offered as 320kbps MP3s — which is pretty close to CD quality. And unlike Apple’s iTunes Plus, 7digital doesn’t charge a premium for the privilege of having your music DRM-free or encoded at a higher bit-rate.

Finally, and perhaps my favourite aspect of the service, is 7digital’s DIY indiestore whereby unsigned artists can sell their music via the 7digital platform. Once again trumping iTunes — where it takes a cumbersome ‘middle man’ process to get your music into Apple’s store. 7digital also has a partnership with social network, Bebo (which is particularly popular in the UK), so that unsigned bands can get their music promoted and sold on the site’s millions of user profiles.

Már az EMI-iTunes megállapodás pillanatában elkezdődtek a találgatások, hogy melyik major kiadó lesz, lehet a következő. A Warner aktív digitális politikája ellenére nem tűnt valószínű választásnak, a SONY BMG kifejezetten elzárkózott, a Universal esetében azonban, elsősorban a komolyzenei tartalmakkal kapcsolatban reálisnak tűnt a DRM mentes megállapodás tető alá hozása.

Az utóbbi napokban egyre több forrás is megerősítette ugyanakkor, hogy az Apple és a Universal igen-igen ,magas szintű tárgyalásokat folytat New Yorkban (Hol máshol, mint a nagy almában..)

A tárgyalásokhoz közel állók szerint a megbeszéléseken régóta szóban forgó témák (pl. különböző árkategóriák) mellett újabb, megoldandó kérdések is felmerültek, melyek elsősorban a DRM mentes tartalmak vízjelezéséhez kapcsolódtak, kapcsolódnak

A több helyen megjelenő híradásokat a Universal, határozottan, hivatalos formában cáfolta, minden alapot nélkülözőnek nevezve azokat. Mindez több iparági szereplőt is meglepett, hiszen a tárgyalások ténye zenei körökben nyílt titok.

Érdekes megvilágításba helyezett mindent egy neve elhallgatását kérő Universal alkalmazott, aki szerint a cégen belül is igen vegyes érzelmekkel viseltetnek a tárgyalások iránt, ugyanis többen úgy vélik, hogy a Universalnak inkább Steve Jobs, és a robosztus iTunes (egyesek a jövő MTV-jét vélik félteni a Palo Altoi óriás médiatörekvéseiben) erejének letörésén kellene munkálkodnia, mint a vele való együttműködést erőltetni.

Előző bejegyzéseink egyikében megemlékeztünk a Warner digitális útkereséséről. Most nézzünk picit körül az EMI háza táján.

A DRM mentes tartalmak iTuneson, illetve egyre több más online letöltőállomáson való megjelenését nem boncolgatnám, majd csak akkor, amikor az első eladási adatok, és a DRM mentesség hatása értékelhető lesz.

Teljesen más, és a DRM-től független az az út, amelyről a lemezóriás olyan nagy multikkal tárgyal, mint az Adidas, vagy a Visa. Az együttműködés lényege, hogy az Emi teljes, több, mint 20 000 tételből álló katalógusát elérhetővé teszi nagy, multinacionális cégek számára, co-branded boltokban.

Az Adidas esetében megszületett konkrét megállapodás a német sportszergyártó „Impossible is nothing" kampányában felhasznált zenéket tölthetik le a megszokott 79 penny/dal vagy 6.80 font/album áron.

A közeli jövőben pedig hasonló együttműködések tető alá hozását tervezik a Samsung-al, a Visa-al, és több más világszerte ismert márkával.

Egyre erőteljesebb mozgolódásba kezdtek a nagy nemzetközi kiadók a digitális zenei frontokon, és itt messze nem csak a zenére gondolok.

Az EMI, mint tudjuk a DRM mentes tartalmakban látja a megoldást, a Universal és a SONY BMG egyelőre ugyan még nem olyan aktív, de a Warner Music több fronton is jelentős lépéseket tett, tesz.

Az online videó megosztás, a sokak által csak „"Youtube probléma"-ként kezelt zene kilépek megjelenésében abszolút proaktívan viselkednek. Ők állapodtak meg először a Google által tulajdonolt videómegosztóval a tartalmik legalizálásáról, ők licencelték először videótartalmaikat a Joost P2P alapú „televízióhoz" és ők az elsők, akik a Premium TV-vel megállapodva, teljesen új tartalombevételi forrásokat próbálnak keresni a gyorsan változó piacon.

Az együttműködés értelmében a Premium TV előfizetők számára perszonalizálható, videótartalmakat fognak a Felek kínálni, akár ingyenes, hirdetés alapú formában, akár hirdetésmentes, előfizetés alapon, mind on demand, mind streaming elérés keretében.

A Lala-val való együttműködés ellenben a Warner részéről nagyon óvatosan, de a DRM mentes tartalmak felé való nyitásként kezelhető. Nagyon nagy kérdés az együttműködéssel kapcsolatban, hogy miylen formátumban fognak megjelenni a warner tartalmak a szolgáltatásban. Pillanatnyilag az informátorok az MP3 helyett AAC-re mutatnak, elsősorban a jobb minőség miatt. Viszont az iTunes Pro esetében „megszokott" vízjelezési procedúra itt is megtalálható lesz, a jogvédők megnyugvására.

A Lala eleddig elsősorban az MP3.com mintájára indított, CD megosztó szolgáltatásáról híresült el (Nagyon röviden: A tag a CD tára tartalmát elhelyezi a szolgáltatásban, és ha valaki kéri, akkor a CD másolatát, akkor válaszborítékban, megkapja azt. A tranzakció 1 dollárba kerül, amiből 20 dollárt kap maga a művész )

A Palo Alto-i vállalat, most egy lépéssel tovább lépett, ugyanis ingyenes, live streaming szolgáltatást indítanak a közeljövőben. A lényeg ebben az esetben, hogy a internetező igazán on demand alapon hallgathatja kedvenc előadóit, dalait, korlátlanul. Tehát nem egy streaming rádiószolgáltatásról beszélünk, mint pl. a Pandora esetében.  Pontosan ez jelenti a legnagyobb üzleti kockázatot, ugyanis szakértői becslések szerint felhasználónként mindez óránként 17 centbe kerül majd a Pal Alto-i cégnek. A szolgáltatás népszerűsége előre megjósolható, de a felhasználói bázis növekedés, egyre növekvő költségeket is jelen majd.

A szolgáltatás jelenleg béta állapotban érhető el, viszonylag szűkös tartalommal, hiszen a major-ök közül mindössze a Warner licencelte tartalmait néhány független kiadó mellett, bár a fennmaradó nagy kiadókkal való megállapodás is küszöbön áll a cég szerint.

A szolgáltatással, és magával a stratégiával is ugyanakkor még több kérdés a levegőben lóg, a tatalmi kérdéseken felül. Az egyik a CD megosztó szolgáltatással való integráció. A társaság ígérete szerint ez is meg fog valósulni, a hajdani klasszikus MP3.com funkcióval (e.g a regisztrált felhasználók bárhonnan online elérhetik zenei gyűjteményüket) A legérdekesebb, ugyanakkor a béta verzióban még nem elérhető funkció a fizetés ellenében megvásárolt dalok közvetlen iPodra való másolási lehetősége.  A koncepciót még jobban megkérdőjelezi, hogy a Warner tartalmak jelenleg fizetés ellenében ugyanakkor nem megvásárolhatóak.

Akár így, akár úgy lesz, feltétlenül érdemes a közeljövőben kiemelt figyelemmel kísérni ezt a bátor  kísérletet.Én a magam részéről a nagy népszerűségre, és az üzleti kudarcra voksolok. Na ezt lehet majd jól számonkérni rajtam!!

A bejelentés már meglehetősen rég megtörtént, az elmélet azonban csak most vált valósággá. Az Apple pénteken megjelent új iTunes szoftververziója már tartalmazza az iTunes Plus funkciót, amely a DRM mentes AAC fájlok letöltési lehetőségének neve marketingföldjén.

Cél az 1 millió? 

Örüljük ki magunkat a hír hallatán, különösen, mert Steve (Jobs) továbbra is kitart azon elhatározása mellett, hogy  „Az év végére tartalmainknak több,mint a fele elérhető lesz az iTunes Plus szolgáltatás keretein belül is ", annak ellenére, hogy jelenleg úgy tűnik, hogy a nagy nemzetközi kiadók inkább kivárnak, mint követnék az EMI-t . A független kiadók kiutat jelenthetnek ebből, az ő esetükben ugyanakkor az eMusic már valódi vetélytárs lehet, 99 cent/dal árazásával, amely az Apple eddig rigorózusan betartott árazási politikáját is felboríthatja.  

Na de kérem, ilyet??!!

A színes, szagos máz ezennel el is fogyott a bejegyzésből, ugyanis az iTunes Plust is elérte végzete, az adatvédelmi problémák. A DRM mentes tartalmakat letöltők esetében ugyanis a letöltő legfontosabb adatait vízjel formában tartalmazza az m4a fálj. Ez a megoldás az Apple saját másolásvédelmi rendszerének , a Fairplaynek is integrált része volt, ott azonban ez a licencekiadást és azonosítást valóban elősegítette, míg a DRM nélküli tartalmak esetében az embernek bizony az az érzése, hogy a tartalmak illegális megosztása ellenében alkalmazott, igen-igen agresszív megoldásról van szó.  

Korábban már említést tettünk róla, hogy a vezető közösségi rádió, a last.fm közel áll a Viacom által való felvásárláshoz (ez de szép magyaros volt...) Mindez tökéletes baklövésnek bizonyult, ugyanis nem az MTV-t is birtokló médiabirodalom, hanem az amerikai tv óriás CBS birtokába kerül, potom  280 millió dollár ellenében.

Na de akkor miért is??? 

Mindazon felül, hogy a hír meglepő, több, elgondolkodtató kérdést is felvet. Egy pillanatra megállva érdemes belegondolni abba, hogy miért is vásárolta meg a CBS a közösségi rádiót?  

A hivatalos verzió szerint a last fm 15 millió közösség demográfiailag igen attraktív volt a CBS, egyre öregedő nézői,hallgatói bázisával a médiaóriás számára. Magyarra lefordítva mindez azt jelzi, hogy a last.fm, túlnyomórészt fiatalabb tagjai most már(??) valódi éréket képviselnek a médiapiacon.    

Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a last fm, megvásárlásával a CBS titkoltan (vagy nem is annyira titkoltan) a News Corp. és a myspace babérjaira kíván törni, csak gyökeresen más irányból megközelítve a közösségi tartalomfogyasztást és előállítást, és az ezt körülvevő hatalmas üzleti lehetőséget.

A megállapodás érdekessége, hogy  ugyan a tulajdonosi kör megváltozik, az alapítók és a jelenlegi vezetés (Felix Miller, Martin Stiksel és Richard Jones ) azonban a helyén marad, sőt fejenként  38 millió dolláros jutalmat kapnak. A jövőben pedig a trió a CBS technológiai és fejlesztési divíziójával együttműködve szorgoskodik majd a közösségi site fejlesztésén.