2013-ban már elkezdett kibontakozni az a fajta elégedetlenség az előadók között, amely a streaming szolgáltatásokból származó bevételeikre panaszkodott. Az előadók egy jelentős része által elfogadott alapfelvetés, az, hogy a streaming szolgáltatások és a Spotify által fizetett jogdíj és ezáltal az előadók bevételei alacsonyabbak, mint a CD-k, illetve az a lá carte letöltő szolgáltatások esetében.

Mindez áll szöges ellentétben azzal a ténnyel, hogy közben a streaming szolgáltatások bevételeik 70-90%-át a tartalomtulajdonosok részére fizetik ki, és alapvetően ennek „köszönhető”, hogy a független streaming szolgáltatók, köztük a Spotify üzleti modellje nem látszik fenntarthatnak újabb és újabb befektetések hiányában.

Hol van tehát akkor a pénz, amelyet a szolgáltatók kifizetnek? Ha választ nem is ad, segíthet a rejtély feloldásában a francia hanglemezkiadók szövetsége (SNEF) által kért és az Ernst and Young által végzett kutatás. Az Ernst and Young arra kereste a választ, hogy a vásárlók/előfizetők által fizetett összeg hogyan oszlik meg az értéklánc különböző szereplői között.

Nem lelőve a meglepetés. Az összeg túlnyomó része nem a streaming szolgáltatóknál van…Ha az adózás előtti, bruttó összeget vesszük alapul, akkor annak közel fele ( 46%)a kiadóknál végzi, 20% marad a szolgáltatónál és alig 7% kerül az előadókhoz és 10% a dalszövegírokhoz.

Amennyiben a nettó, költségektől megtisztított összeget nézzük ( azaz amit ténylegesen átutal a streaming szolgáltató) úgy még brutálisabbak az arányok: A kiadó 73%-an, a dalszerzők 16, míg az előadók 11 %-ban részesülnek az összegből.

Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy a kiadók a szolgáltató által a részükre átutalt 73%-ból nem fizetnek az előadók részére. A legtöbb előadó, jelenleg érvényes szerződése alapján ugyanakkor nem nagyon kap transzparens kimutatást a streaming szolgáltatásokból érkező összegekről. Nem véletlen, hogy egyre több előadó választja, az olyan transzparens, már-már valós idejű adatszolgáltatást, mint amilyen például a Kobalt Music.

A digitális szolgáltatások és marketing eszközök terjedésével a marketing tevékenység ellátásához sok esetben már nincs is szükség a kiadókra. Ma már nem bír komoly hozzáadott értékkel, hogyha egy kiadó elhelyezi egy rádióban a fizikai lemezkiadása pedig úgy ahogy van elértéktelenedett. Mindez akár már rövid távon is azt jelentheti, hogy a tradicionális kiadók helyet kisebb, korlátozottabb jogkörökkel bíró cégek veszik majd át a zenei tartalmak gondozását, sokkal olcsóbban…